Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 7. Illés György: Vízellátás, csatornázás

94. kép. A nyári csúcsvízigények kielégítésénél jó szolgálatot tesz a mozgó víztisztítókocsi

dóan növekszik. Figyelembe véve a felszín alatti készletek fokozottabb igény- bevételét 1985-ig előreláthatóan a termelt víznek — a jelenlegi 10% helyett— mintegy 15%-át kell felszíni készletből biztosítani.

A jövőben fokozott szerephez jutnak a víztermelés és a fogyasztás időbeli és térbeli ingadozásainak kiegyenlítését biztosító nagytérségi regionális vízművek, vízellátó rendszerek. A már épülő borsodi, mátrai és balatoni vízellátó rendszer mellett, az igényeknek megfelelő ütemezésben, továbbiak létesítésére kerül sor. Ezek közül a legjelentősebbek a Tata—tatabányai,- a Velence-tavi, a Pécs-térségi, a Rákhegy—Székesfehérvár—Péti Regionális Vízmű. A regionális vízművek fokozatos kiépítésével nagyobb távlatban — kb. 50—60 év múlva, — az ország területének jelentős részére kiterjedő, az olajvezetékekhez, gáz- és villamos energiahálózathoz hasonló, egymással összefüggő, egymáshoz kapcsolódó régióközi vízellátó rendszerek alakulnak ki. Ezek főleg a Dunából és a Tiszából, valamint a bányavizekből és tározott felszíni vizekből fogják a vizüket venni.

331