Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 7. Illés György: Vízellátás, csatornázás
illetőleg a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium lett az ivóvízügyek gazdája, míg az ipari vízellátás és csatornázás a Nehézipari Minisztériumhoz, illetőleg a többi érdekelt ipari tárcákhoz került át. Nagy lépést jelentett előre, amikor az ipari tárcáknál osztályt, illetőleg előadókat állítottak be a vízügyek tárcán belüli összefogására és a külső kapcsolatok fenntartására. { A két évig tartó szétszakítás után az egységes vízgazdálkodás érdekeinek érvényesítésére a kormányzat 1953. évben létrehozta az Országos Vízügyi Főigazgatóságot. A vízellátás és csatornázás ügye 1953. szeptemberében újra visszakerült az egységes vízgazdálkodási szervezetbe és mind a mai napig annak szerves része és jelentős szakágazata. 1.41 A vízművek építése Az első 3 éves tervben a háborús károkat helyreállították és megkezdődött már néhány új vízmű építése is (Sümeg és Szentendre, a bányalakótelepek közül Rudolftelep, Ormosbánya, Várpalota, Dorog, Kisgyőr stb.). A fejlesztésnek ebben az időszakában elsősorban az ipari területekre kellett az anyagi és műszaki erőket összpontosítani. Bár néhány helyen, így Pápán és Hódmezővásárhelyen (nem ipari területek) megindult a városi közművesítés, az építési ütem hamarosan lelassult. A hazai vízellátási munkák fellendülésének kezdeti korszakából érdemes kiemelni visszaemlékezésül és hasznos például néhány nagyobb munkát, amely ennek a jelentős korszaknak a kezdetén indult meg. A vízvezeték építések sorát 1949-ben a sümegi vízmű nyitotta meg, amely még ugyanebben az évben meg is kezdte működését. A kopár mészkővidéken települt dunántúli község évről-évre kiújuló tífuszjárvány fészke volt. A helyi vízbeszerzési lehetőségek nem voltak kedvezőek. A vízbeszerzés a községtől északnyugatra lévő „Forrókút”-i forrásnál mutatkozott legelőnyösebbnek. A vízműépítés megoldotta a község legnagyobb részének vízellátását: kereken 10 000 m vezetéken át ad vizet 3500 léleknek. Nem sokkal későbben kezdődött meg a szentendrei új városi vízmű építése, amely a Duna partján negyedkori kavicsba telepített csőkutakból biztosít a város számára egyelőre napi 1000 m3 vizet. A vizet a dunaparton az árvíz szintje felett elhelyezett gépház szivattyúi továbbítják a fogyasztókhoz. Ez idő szerint a vízmű alsó övezetének csőhálózata 6000 m hosszú és tározóképessége 300 m3. A magasabb területek korszerű vízellátása megoldásra vár. A sümegihez hasonló mostoha vízellátású község volt Pilisszentiván bányászközség, amelynek lakói télen-nyáron kilométerekről hordták az elfogadható ivóvizet. A karsztos kőzetek a mélybe vezették a talajvizet. Az itt épített karsztvízmű és községi vezeték megoldotta a vízellátás régóta húzódó problémáját és kifogástalan ivóvizet ad a bányászdolgozóknak. A vízmű víznyerő aknája nincs mélyen a karszt315
