Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 7. Illés György: Vízellátás, csatornázás
J A századfordulóig mintegy 2000 fúrott kút volt és a Fővárosi Vízművek, valamint néhány vidéki város központjában épített vízvezetékek, továbbá a felszálló vizet adó fúrott kutakra létesített kis körzeti vezetékek révén az ország akkori lakosságának 70%-a vízvezetéki vízhez jutott. 1.3 A vízellátás 1900—1945 között Egy-egy szakágazat vagy ágazat fejlődése döntő mértékben függ attól, hogy szervezett irányítása, a fejlesztés anyagi-műszaki háttere, a feladatok súlyának felismerése biztosítva van-e. Meg kell szabni azokat a kereteket és fő irányokat, amelyekben az adott ágazatnak a célok elérése érdekében haladnia kell, és ennek a gazdasági élet általános fejlődési keretei között kell utat törnie. A szervezetek ütőképességétől, erejétől, szellemi felkészültségétől és anyagi hátterétől függ, hogy az adott időpontban milyen mértékben tudunk előrejutni célkitűzéseink megvalósításában. A vízellátásban a századfordulóig végzett ötletszerű és a magánosok által kezdeményezett munkák a megfelelő szervezettség és összefogás hiányában természetesen nem hozhatták meg a kívánt eredményt. Még a századforduló végén sem értékelték kellően a vízellátás jelentőségét, nem figyeltek fel a magukra hagyott települések ivóvízellátási gondjaira, a télen-nyáron több km-es utakat vízhordó edénnyel megtevő emberekre, a sorozatosan visszatérő tífuszjárványokra, amelyeknek egyetlen oka az volt, hogy az akkor már ismert technikai eszközöket nem tudtuk szervezetten a társadalom szolgálatába állítani. A lakosság a természeti adottságok kiszolgáltatottja volt; egyik helyen a nagy távolságban levő víz megszerzése elviselhetetlen költséget jelentett, a másikon szerencsés vízszerzési körülmények között éltek. 1890-ben létrejött a Földművelésügyi Minisztérium közegészségügyi- mérnöki szolgálata, amely kézbe vette a vízellátási és csatornázási ügyek irányítását. (Országos Vízépítési Igazgatóság V. ügyosztálya 1900—1910-ig.) Az Igazgatóság terveztette, építtette a nagyobb városi víz- és csatornaműveket, míg a kisebb települések vízellátásával továbbra is a kultúrmérnöki hivatalok foglalkoztak. Az Országos Vízépítési Igazgatóság munkája tulajdonképpen a magyarországi vízellátás első fénykorát is jelenti, mert jelentősebb városaink vízmüvei ebben az időben épültek. Az OVI és a kultúrmérnöki hiva- I talok abban oz időszakban — az akkori országhatárok között — 49 városi és 166 községi vízvezetéket építettek. Pápa, Miskolc, Pécs, Sopron, Győr vízmüvei is ebben az időszakban kezdtek épülni. A Vízügyi Törvényben is jelentős szerepet kapott az ivóvízellátás, amelynek más vízhasználatokkal szemben már 311
