Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 7. Illés György: Vízellátás, csatornázás
ekkor elsőbbséget biztosított az 1913. évi XVIII. törvénycikk, mikor kimondta, hogy ,,vízhiány tűrésére — közhasználati vízvezeték javára — kártalanítás ellenében bármely vízhasználat korlátozható". Az i. világháború kitörésével a nagyreményű és aránylag rövid idő alatt nagy eredményeket hozó kezdeményezésnek végeszakadt. A két világháború között jóformán alig volt vízműépítkezés, közben a vízellátás szervezete is elszakadt a vízügyi szolgálattól, megkezdte vándorútját a különböző minisztériumok között. 1928-ban sor került ugyan a váci, majd a salgótarjáni, egri és gyöngyösi vízvezetékek építésére és fejlesztették a Fővárosi Vízműveket, de a végzett munka arányaiban messze elmaradt az igényektől és ami történt eseti kezdeményezésnek tekinthető. A vízvezeték-építések elmaradása miatt az akkori kormányzat a vízellátást elsősorban közkutak építésével kívánta oldani és ezzel bizonyos mértékig javított is az ország vízellátási helyzetén. Ebben a munkában az Országos Közegészségügyi Intézet tevékenysége felbecsülhetetlen értékű volt. A vízellátás központi irányításának feladatköre állandó helyváltoztatásra volt ítélve. 1935-ben az Iparügyi Minisztérium foglalkozott a vízellátás és csatornázás kérdéseivel, azonban állami támogatás hiányában nem tudott jelentős eredményt elérni. Munkája nagyrészt csak a meglevő állapot regisztrálására és szakmai irányelvek kidolgozására szorítkozott. Visszavetette a fejlődést az is, hogy az építkezések szünetelése miatt a szakemberek nem találtak a vízellátás területén megélhetést és a tervezési munka rendkívül kevés volt. Építkezések hiányában a tárgybeli tudományos kutatás és a mélységi vizek feltárása jelentéktelen volt, és ennek következtében irodalmi anyagunk sem gazdagodott olyan mértékben, mint ahogy a szakágazat jelentősége joggal megkövetelte volna. A történelmi érdekességhez tartozik, hogy a vízellátás ügyét maguknak valló szakemberek 1938-ban rendezett Országos Ivóvízellátási Nagygyűlésen igyekeztek a kormányzat figyelmét felhívni a helyzet e téren fennálló súlyosságára és megfelelő intézkedések szükségességére. Rámutattak, hogy számtalan külföldi államhoz mérten mennyire el vagyunk maradva, ismertették a rossz vízellátás gazdasági hatásait, megvilágították a műszaki megoldások útját és javaslatot tettek a pénzügyi kibontakozásra is. Noha a nagygyűlésen a legmagasabb szintű kormányképviselők jelen voltak, a szakemberek segély kérő és jószándékú felhívása a feledés homályába veszett. A múlt és az elkövetkezendő évek fejlődését csak akkor tudnánk reálisan összehasonlítani, ha az 1944-et megelőző időszak vízellátásának jellemző adatait pontosan ismernénk. Sajnos akkoriban egyetlen szerv sem vezetett rendszeres nyilvántartást a lakosság vízzel való ellátásáról, csak néhány egyéni kutató összegyűj312
