Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
I. Dr. Nagy László: A víz szerepe és jelentősége
A szárazföldek és óceánok párolgási viszonyait jól szemlélteti a 4. ábra, amelyen az évi átlagos párolgás mértékét tüntettük fel a földrajzi szélesség szerint. Érdekes megfigyelni, hogy míg a szárazföldi párolgás az egyenlítő táján a legnagyobb és csaknem megegyezik az óceánokra vonatkozó értékkel, addig az északi és déli 30°-os szélesség — a Ráktérítő és a Baktérítő — térségében a szárazföldek párolgása csak mindössze harmada a tengereken mért adatoknak. Az óceánok és szárazföldek párolgási különbségének okait már ismerjük, hiszen a szabad felszín párolgása lényegesen nagyobb, mint a szárazföldé. Az egyenlítő térségében tapasztalható egyezés pedig egyrészt a meredek szögben érkező napsugárzás szárazföldi párolgást növelő hatásának, másrészt a tengerek nagyobb mélységének, valamint a viszonylag hűvösebb tengeráramlatoknak tulajdonítható. Visszatérve a víz természeti körforgásához és a Földfelszín egészére (510,1 millió km2) vonatkozóan vizsgálva az átlagos vízháztartást, azt tapasztaljuk, hogy az évi csapadék mintegy 1000 mm, amely gyakorlatilag teljes mennyiségében elpárolog. A Föld egészére tehát a Cs — P összefüggést igazolták a megfigyelések. Ebből az is világosan kitűnik, hogy a víz természeti körforgása egyensúlyban van és évente ebben a folyamatban közel félmillió köbkilométer víz vesz részt. Ennyi csapadék hullik le és ennyi párolog el. A párolgás a Nap sugárzási energiáját jelentős mértékben igénybe veszi. A Föld felszínének minden négyzetcentiméterére a Napból évente sugárzási energia érkezik. E — 129 Kal/cm2 Ebből 47% visszaverődik: Ev = 61 Kal/cm2 míg a Föld felszínére Ef = 68 Kal/cm2 jut, amelyből a párolgáshoz, vagyis a víz természeti körfolyamatának fenntartásához 82%, azaz szükséges. Ep = 56 Kal/cm2 26
