Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 3. Szappanos Zoltán: Folyók és tavak szabályozása

1845. június hó 1-én Vásárhelyi Pált megbízták a Tisza folyószabályozási tervének elkészítésével, Széchenyi Istvánt pedig a Tisza-szabályozás királyi biztosává nevezték ki.

b) Vásárhelyi-féle szabályozási terv

Vásárhelyi Pál, a korábbi vízrajzi felvételek alapján kidolgozott helyszínrajzok és keresztszelvények felhasználásával, elkészítette ,,A Tisza folyó általános szabályozási tervét”.

Ez volt az első olyan terv, ameiy a Tisza szabályozását nemcsak egyes szakaszok rendezésére korlátozta, hanem az egész Tisza-völgy egységes, általános rendezésére irányult. A terv két kitűzött főcélja:

az árvizek gyorsabb levezetése és az árvizek szétterülésének megakadályozása. Az előbbi célkitűzést a túlfejlett kanyarok áthelyezésével, az utóbbit a folyó két oldalán árvízvédelmi töltések építésével kívánta elérni.

Vásárhelyi elsősorban, a folyó esésének növelésével az árvizek gyorsabb levezetését tartotta fontosnak — ennek érdekében 101 átmetszést tervezett —, mert véleménye szerint az árvízmentesítés eredményességének ez nélkülözhetetlen előfeltétele. Paleocapa Péter velencei vízépítési igazgató

— aki még 1846-ban megbízást kapott a Vásárhelyi-féle terv átvizsgálására

— ezzel szemben az árvizek töltések közé való szorítását tartotta előbbrevaló feladatnak, s ezért csak 21 átmetszést javasolt.

Az illetékesek végül is Vásárhelyi tervét fogadták el.

c) Szabályozási munkák kivitelezése

A szabályozási munkák 1846. augusztus 27-én indultak meg Széchenyi István jelenlétében a tiszadadai—szederkényi átmetszéssel. A kivitelezések kezdeti időszakában a folyószabályozás és kétoldali töltések építésével beinduló árvízmentesítés még szervesen összefüggő egységet alkotott, s kezdetét vette a Tisza nagyvízi szabályozása.

Később, 1850. június 16-án kibocsátott császári nyílt parancs létrehozta a Tiszaszabályozási Központi Bizottságot és a folyószabályozást állami feladatnak minősítette, míg az árvédelmi töltések építését az érdekeltségből álló társulatok feladatává tette.

A szétválasztásnak az lett a következménye, hogy a két szervesen ösz- szetartozó feladat külön-külön szervezetben került megoldásra, s nem mindig eléggé összehangoltan. Ennek káros hatásai folyószabályozási szempontból különösen a töltések vonalozásával jelentkeztek. A minél nagyobb terület mentesítésére való törekvés folytán ugyanis az érdekeltségek a tölté233