Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 3. Szappanos Zoltán: Folyók és tavak szabályozása
seket a folyó partjai közelében építették, ez pedig azzal a káros következménnyel járt, hogy a leszűkített hullámtérben a levonuló árvizek jelentős mértékben megemelkedtek, s a töltések gyakran átszakadtak. Az állami feladatot képező folyószabályozási munkák — melyeket 1867- től folyammérnöki hivatalok végeztek — egyelőre csak mederátvágásokra korlátozódtak. A középvízi meder biztosítása elmaradt, és a szakadópartok az aránylag nagy lendülettel épülő árvízvédelmi töltéseket megközelítették, alámosással veszélyeztették, így azokat sok helyen át kellett helyezni. 1875-ig Tokaj—Záhony között 35, Záhony—Tiszabecs között 28 átmetszés készült el. Középvízi szabályozásra, s ennek keretén belül a partok állandósítását célzó partvédőművek építésére csak jóval később, a század végén került sor. 1890-ig összesen 112 átmetszés valósult meg a Tiszán, s ezzel lényegében befejeződött az ún. nagyvízi szabályozás. Szabályozás előtt a Tisza teljes hossza 1419 km volt. Ez a hossz a napjainkig összesen megépített 114 mederátvágással 962 km-re csökkent, a rövidülés 32%. A Tisza mai Magyar- ország területére eső szakaszának eredeti hossza kereken 1000 km volt, ez ma 600 km, a rövidülés 40%,. A medervándorlások megakadályozására a 90-es években már rendszeresebben megindult a középvízi szabályozás, majd a hajózási igények fokozott jelentkezésére 1900-ban a kisvízi szabályozás is kezdetét vette. A tiszai hajózás elősegítését szolgáló gázlórendezési munkák nagyobb ütemben történő kivitelezése a két világháború közötti időszakra esik. A munkák Iványi Bertalan irányítása mellett folytak. A felszabadulás utáni első években a háború során elpusztult folyószabályozási munkaeszközök pótlása és a megrongált vízijárművek, kotrók újjáépítése, továbbá a folyamatos munkavégzés lehetőségének biztosítása képezte a legfontosabb feladatot. Ezt követően a hároméves és az ötéves tervidőszakokban tovább folytatták a szabályozást a mozgó kanyarulatok szakadó partjainak megkötésével, partbiztositások építésével és a tiszai hajóút megjavítására a gázlórendezési munkák kivitelezésével. 1945—1970. közötti időszakban 65 új partbiztosítás épült 85 km hosszban és 14 db gázlós szakaszt rendeztek 20 km km hosszban, mintegy 695 ezer m3 terméskő és 310 ezer m3 rőzseanyag felhasználásával. A felszabadulás utáni időszakban vette kezdetét a Tisza csatornázása. 1951—54. években épült meg a tiszalöki vízlépcső, s ennek hatására a felette levő Tisza-szakasz, mintegy 80 km hosszban, a Bodrog pedig teljes 234
