Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
4.12 Jégviszonyok Az állóvizek felszínének hőmérséklete híven követi a levegő hőfokának ingadozásait. A jégképződés megindulásához — a folyóvizekkel ellentétben — nem kell a víz egész tömegének a fagypontig lehűlnie, ezért a tavak korábban állanak be és gyakrabban jelenik meg rajtuk a jég, mint a folyókon, jobban meghízik és eltűnése különösen későn következik be. Az 1931—50. évi feljegyzések szerint a Balaton minden évben befagy. A jég legkorábbi és átlagos megjelenése november 27., illetve december 22. A beállás legkorábbi és átlagos időpontja december 5., illetve december 24. A jég felszakadásának átlagos és legkésőbbi időpontja február 20., illetve március 30. és eltűnésének átlagos és legkésőbbi időpontja március 3., ill. április 8.(!) A befagyás átlagos és leghosszabb tartama 44, ill. 97 nap (1939/40-ben). A jég legnagyobb vastagsága 50 cm. 4.13 Vízminőségi jellemzők A tavakat tápláló vízfolyások mindig szállítanak bizonyos mennyiségű hordalékot, amely a levegőből lehulló porral, a partokról elmosott anyaggal és a tó élővilágának elhaló maradványaival együtt lerakódik, és hosszabb- rövidebb idő alatt feltölti a medret. Különösen fenyegeti ez a veszély a sekély magyarországi tavakat. Felületük csökkenése a múlt századbeli térképekkel való összehasonlítás alapján is kimutatható. A Balaton keszthelyi öblének szemünk előtt folyó feliszapolódása is élénken figyelmeztet az említett tényre. A tó vizének iszaptartalma hosszabb szélcsendesebb időszak után ó—10 g/m3, de viharok után tízszeresére emelkedik. A tavak vizének oldott sótartalmát lényegesen befolyásolja a tófenék talaja, az átfolyó víznek a tó térfogatához való viszonya (a vízkészlet átlagos kicserélődési ideje) és a nagyfokú párolgás. A Balaton vize mintegy 2,2 év alatt, a Fertőé 1,5, a Velencei-tóé 0,6 év alatt cserélődik ki. A hosszú tartózkodási idő és a mintegy 900 mm évi párolgás folytán a víz sókoncentrációja igen jelentékeny. A Balaton vizében köbméterenként 460 gramm oldott sót mértek. A Fertő vizének sótartalma ennek az értéknek a háromszorosára rúg, ezért a víz öntözésre nem alkalmas. Ugyanez vonatkozik a Velencei-tó vizére is, amelyben — a sok elhalt növényi anyag bomlása folytán — már a kénhidrogén is kimutatható. Az alföldi szikes tavak vizének sótartalma gyakran meghaladja a 2—4000 gramm/m3-t is. 144
