Muszkalay László: Vízépítési műtárgyak vizsgálata (VITUKI, Budapest, 1968)
Előszó. Stelczer Károly igazgató
A magyar vízügyi szervezet keretében kifejlődő vízépítőipar tette szükségessé 1958-ban Intézetünk Vízépítési Kutatási osztályának (mai Főosztályának) megalakítását és a vízépítési kutatásoknak a hagyományos hidrológiai és hidraulikai laboratóriumi kutatások melletti kifejlesztését. Nyilvánvaló volt, hogy a kutatási munkához először a megfelelő műszereket és berendezéseket kellett beszerezni, valamint a mérési módszereket kellett kidolgozni. Az Intézet szerény helyiségei mindeddig vízépítési laboratórium felszerelését nem tették lehetővé és ezért — bizonyos fokig kényszerűségből is, de ugyanakkor a gyakorlathoz közelebb lépve — a helyszíni vizsgálatokat kezdték el. A közelmúltban nagyobb vízi építkezés nem folyt hazánkban és így elsősorban a meglevő létesítmények vizsgálata indulhatott meg. A műszerek és mérési módszerek az elmúlt években nagy haladáson mentek át és a hagyományos vízépítési műszerek — a sebességmérő szárny, szintező műszer, szondirtahigráf — mellé a korszerű elektromos és mechanikus műszerek széles sora zárkózott fel, amelyeket a hazai gyakorlat kevéssé ismer. A külföldi és hazai helyszíni vizsgálatok eredményei a tervező-, építő- és üzemi mérnököt egyaránt érdeklik, hiszen a mérések olyan jelenségeket tárnak fel, amelyeket eddig nem ismerhettünk, ugyanakkor a mérési eredmények révén számos jelenség okára deríthető fény. A vízépítésben használatos kísérleti tényezők finomítása is elsősorban a megbízható helyszíni vizsgálatokon múlik, amelyek lehetőséget adnak a különféle számítási módszerek összehasonlítására és a megfelelők kiválasztására. A rendszeres ellenőrző mérések 3
