Muszkalay László: Vízépítési műtárgyak vizsgálata (VITUKI, Budapest, 1968)

II. Műszerek és berendezések a vízépítési műtárgyak vizsgálatához

vetkeztében 1 :4) áttétel esetén a szánkóra szerelt felező görgőt is be kell iktatni.

A diíferenciálmű felszerelésénél csak arra kell ügyelni, hogy az úszók és az ellensúlyok szabad, könnyű mozgása biztosítva legyen. Az összekötő zsinórok felszerelését a következő sorrendben célszerű elvégezni. Először az úszókat engedjük le a szintmérő csövekbe addig, míg az ütközőn fennakadnak. Az úszók zsinórját 5—6 dob kerülettel hosszabbra hagyjuk, a rátekerés biztosítására. Ezután a differenciálművet anyás csavarokkal rögzítjük. A megfelelő görgőkön való átbújtatás után feltekercseljük az egyik dob zsinórját és azt a dob oldalfuratában egy csomóval rögzítjük. Ezután az ehhez tartozó ellensúly felerősítését végezzük el. Az ellensúly zsinórját olyan hosszúra hagyjuk, hogy a szükséges „játék” biztosítva legyen. A másik úszó bekötésénél hasonlóképpen járunk el.

A rajzoló műszer bekötését körültekintéssel végezzük. Vigyázzunk arra, hogy ha valamelyik úszó elmozdulásával a vízállás-differencia nő, akkor a rajzoló műszer tollának a papíron felfelé kell elmozdulni. A rajzoló toll irányának megfordítása a differencia kerékre csavart zsinór irányának megfordításával végezhető el.

A zsinórok felszerelését nyugodtan, körültekintve, kapkodás nélkül kell elvégezni, mert különben a zsinórok összekúszálódnak.

A mérés kezdetekor célszerű megvizsgálni, hogy a zsinór valamely görgőről nem ugrott-e le. Üzembefejezés után kb. fél óra múlva a két szintmérő csőben a vízszint kiegyenlítődik és a helyes működés esetén a rajzoló műszer tolla „0” helyzetben áll. A felszerelt üzemképes műszer zsinórjainak mozgatása tilos, mert a mozgatás következtében a zsinórok kiugrása következhet be. Az esetleg kiugrott zsinórok szétszerelés nélkül óvatosan a megfelelő görgőkre visszahelyezhetők.

A műszer karbantartása csak a hetenkénti portalanításból és a regisztrálópapír kicseréléséből áll.

ii—1.2. tAvjelzö vízmércék

A vízállások és vízszintváltozások folyamatos nyilvántartása nemcsak a helyszínen, hanem nagyobb távolságra is szükséges lehet. Előnyös, ha a műtárgyak üzemét irányító, vagy a helyszíni vizsgálatokat végző munkahelyén vagy a mérés közben tájékozódhat a vízállásokról és vízszintváltozá- sokról. Erre a célra alkalmazhatók a különféle távjelző vízmércék. A műszerek többféle szempont szerint osztályozhatók:

— a jelzést közvetítő közeg szerint: vizes (hidrosztatikus), levegős (pneumatikus) és elektromos;

— a vízállás észlelésére szolgáló elem szerint: légtartályos, úszós, mérőtűs stb.;

— a mérési rendszer szerint: delta vagy mintavételes rendszerű (a változást érzékelő, vagy az abszolút értéket időnként leolvasó):

— a mérési eljárás szerint: analógiás vagy digitális.

A hidrosztatikus távjelzés, vagy másként hidrosztatikus szintezés a közlekedő edények törvényén alapul. A mérési helyen kialakuló vízállást csővezetéken maga a víz továbbítja az észlelési helyre, ahol az piezométeren leolvasható, vagy a későbbiekben ismertetett műszerekkel feljegyezhető. (A későbbiekben a relatív mozgások kimutatására szolgáló műszereknél foglalkozunk vele.)

34