Muszkalay László: Vízépítési műtárgyak vizsgálata (VITUKI, Budapest, 1968)
II. Műszerek és berendezések a vízépítési műtárgyak vizsgálatához
A pneumatikus távjelzésnél a vízállás víznyomás tonnájában hat egy állandó belső nyomáson tartott rugalmas fenekű légtartályra. A nyomást manométer méri vagy jegyzi fel. (Az elvnek megfelelő műszert a francia Neyrpic cég gyárt.) Folyadékszintek mérésére újabban dolgoznak ki az ultrahang terjedésén vagy visszaverődésén, illetve a radioaktív sugárzáson alapuló észlelési módszereket, amelyek azután elektromos elv alapján jutnak el a „vevőberendezéshez”. A módszerek a vízgazdálkodásban még nem terjedtek el, ezért részletesebben nem emlékezünk meg róluk. Az elektromos vízállás távjelző rendszerek terjednek napjainkban leginkább. A legutóbbi években jelentkeznek a vezetéknélküli rendszerek, amelyek többnyire ultrarövid hullámú rádiójelek formájában továbbítják az észlelési adatokat, meghatározott időközökben (vagy esetleg meghatározott vízállás értékeknél). A másik új rendszer telefonvonalon hívható berendezéseket alkalmaz. Svájcban és Franciaországban terjedtek el az országos vízjelző hálózatban. Vízépítési műtárgyak vizsgálatánál azonban egyelőre gazdaságosnak a különféle vezetékes rendszerek mondhatók. Az észlelő elem többnyire hagyományos úszó, a vízállásváltozást elektromechanikus rendszer alakítja át elektromos jelzéssé (impulzussá, ellenállásváltozássá, kapacitásváltozássá, feszültségváltozássá stb.). A közvetlen elektromos észlelő elem (például ellenállássorozat) elsősorban azért nem terjedt eddig el, mert meghibásodása nehezen deríthető fel és csak nagyobb szakértelemmel hárítható el, szemben a vízbe lógó úszóval, ahol az úszóban vagy huzalban jelentkező károsodás azonnal észrevehető. A jelfogó berendezések tekintetében is jelentős fejlődés van, újabban terjednek a különféle dekadikus, számjegyes vevőkészülékek, amelyek számjegyek formájában írják fel (lenyomtatják) a vett vízállásértéket. A kereskedelemben jelenleg kapható távjelzők azonban majdnem kivétel nélkül mutatós jelzőberendezés vagy írolollas regiszlrálóbcrendezés segítségével veszik az észlelési adatot. Az elektromos távjelző vízmércék jellemzésénél igen lényegesek az áramforrás jellemzői: maga a berendezés állítja elő a jelzőáramot vagy külön áramforrás szükséges hozzá? A külön áramforrásnak az adónál vagy a vevőnél kell lennie? Egyenáramot, váltóáramot, kisfeszültséget vagy hálózati feszültséget igényel? A fenti jellemzők általában megszabják azt is, hogy a berendezést milyen távolságra lehet alkalmazni. IX—1/15. ábra. Az Aegir-féle távjelző elve Fig. II—1/15. Principle of telemetering water-stage indicator type Aegir 3* 35
