Muszkalay László: Vízépítési műtárgyak vizsgálata (VITUKI, Budapest, 1968)

I. A vízépítési műtárgyak helyszíni vizsgálatának jelentősége

nyáknál a nyomásvonal alakulása, a gépegységek egymásrahatása, a lökéshullám megfigyelése stb.).

Bizonyos fokig már új tárgykört jelent a hordalékszállítási viszonyok megfigyelése, amelyek arra vonatkoznak, hogy mennyiben befolyásolja a műtárgy a mederalakulást és a hordaléklerakódást. A vizsgálatok a görgetett és lebegtetett hordalék mérését, továbbá a folyamatos mederfelvételt kívánják meg.

A hidraulikai vizsgálatokhoz általában szükséges tehát:

II—1. vízszinészlelés,

II—2. nyomásmérés,

II—3. zsilipállásészlelés,

II—4. vízsebességmérés (vízhozammérés),

II—5. áramlásmérés (sebesség irányának mérése),

II—6. vízmélységmérés (mederf el vétel),

II—7. hordalékmérés.

A hidraulikai vizsgálatok adatai a stabilitási vizsgálatoknál részben határ- feltételként, részben igénybevételként szerepelnek, ezért önálló jelentőségükön kívül a stabilitásvizsgálatokhoz is többnyire feltétlenül szükségesek.

1—2. ÁLLÉKONYSÁGI VIZSGÁLATOK

A műtárgyak egészével és szerkezeteikkel kapcsolatos esetenkénti és folyamatos észlelések másik nagy csoportját állékonysági (stabilitási) vizsgálatok néven lehet összefoglalni [197, 198]. Az állékonysági vizsgálatok alapja a műtárgy mozgásainak és feszültségviszonyainak, valamint az említett jelenséget befolyásoló tényezőknek a mérése.

A külső terhelések közül folyamatosan kell mérni még akkor is, ha magát a vizsgálatot esetenkénti mérésekkel is végezzük:

a hidrosztatikus nyomást mind a felvizen, mind az alvizen (vízállást); a léghőfokot a felületeken, továbbá a vízhőfokot különböző mélységekben; (esetleg a szoláris radiációt): a jelenség időtartama alatt: a jégnyomást.

A műtárgy mozgásait, amelyek süllyedésből, billenősből, elferdülésből, eltolódásból és elcsavarodásból eredhetnek, átalában jellegzetes komponensekre bontva mérjük:

1. a vízszintes irányú abszolút elmozdulást,

2. a függőleges értelmű abszolút elmozdulást,

3. a műtárgyon levő pontok relatív elmozdulásait,

4. a műtárgyon bekövetkező alakváltozásokat és a dilatációk relatív mozgását.

A feszültségviszonyok meghatározására mérjük:

5. a felületi és belső feszültségeket;

6. a belső hőmérsékletet;

7. a pórusvíznyomást és a gátanyag nedvességtartalmát (esetleg rugalmassági moduluszát).

A mozgások és feszültségváltozások okainak felderítésére általában szükséges még mérni:

8. az alaplemezre ható felhajtóerőt;

9. az altalaj ülepedését (konszolidácóját).

14