Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
21. A Maros kialakulása és változása
13.5Z. SZILVÍNY D É V/A homok és kffvics iszapos homok iszap és agyag H'holocén W-Wurrh glaciális R-W*Rissz-Wurm inlerglaciális R = Rissz glaciális M = Mindéi glaciális G-Günz glaciális G-M = Gur>z Mindéi imerglaciális M-R*Mindéi-Rissz interglaciális D=Duna glaciális ig, Ferencszállásig hatnak vissza és teszik majd lehetővé a tiszai méretű hajózást. A távlati elképzelésekben szereplő ferencszállási duzzasztómű tenné lehetővé a hajózás kiterjesztését, ami egyúttal a maitól eltérő és újabb folyószabályozási feladatokat is jelentene. A Maroson elvégzett valamennyi eddigi szabályozás hatása, á folyó alakulása, jelen állapota legjobban az 1972. évi légifényképezés fotótérképein volt vizsgálható és értékelhető. Ezt az állapotot rögzítették az Atlasz vizrajzi térképei is. A Nagylak-torkolat közötti szakasz jelen állapotát, szabályozottságát, egyben a várható szabályozási feladatokat is tekintve a légifényképek alapján az alábbiakban foglalhatók össze. Az Élőviz-csatorna torkolatától kb. a 40,5 fkm-ig a folyónak négy nagy, 2-3 km hosszú kanyarulata van. Jellemző, hogy a viszonylag nyugodt 100-120 m szélességek az inflexiós szakaszokon alakultak ki. Ugyanakkor a tetőpontok túl szélesek, a homorú partok pusztulnak, a szélesség helyenként a 300 m-t is eléri. A túl- szélesedést a folyó erős zátony és szigetképzéssel ellensúlyozza. Többszáz méter hosszú, beerdősödött szigetek alakultak ki a szakaszon. A szigetekkel szükitett tetőponti szelvények hatékony szélessége 100 m- re tehető. 254/é ábra Földtani szelvény Szőreg és Nagytőke között a szabályozás módja a tiszai módszerekhez hasonló. A kanyargós szakaszokon 500-800 m közötti iveket alakítottak ki. Általában kőszórásos partvédőmüvet, kőrakatot, réteges vezetőmüvet és sarkantyú sorozatokat épitettek. A padkát a O-viz fölött + 1 m szinten alakították ki és a kőburkolatot a +2,5 m szintig vitték fel. Kisvizi szabályozásként a túlszélesedő szakaszok szűkítésére helyenként iszapoló sarkantyúk, rő- zsefonások, rőzsesövények is épültek (OVH 1965). A felszabadulás után több túlfejlődő kanyar bevédésére volt szükség, különösen a töltésközeiben. Ma a torkolat-Makó közötti szakasz 50 %-ban szabályozottnak tekinthető. A szabályozás azonban inkább helyi jellegű, illetve rövidebb szakaszokon ösz- szefüggő,mintsem egységes és általános kö- zépvizszabályozásról beszélhetnénk. A közös határszakasz egységes és közös szabályozása pedig még a távoli jövő feladata. Meg kell emliteni, hogy a tervezett tiszai duzzasztások a Maroson kb. a 17 kmA szakasz szabályozása nem könnyű feladat. Jó vezetésű ivek beillesztése a homorú partok mentén alig lehetséges; a folyó természetének megfelelő vonalozás általában a kialakult szigeteken át vezetne. A szigeteknél a domború patti átfolyás elzárása szűkületet és a homorú partok fokozott igénybevételét okozná; a homojrúparti oldal kizárása viszont lapos ívekre és szintén elégtelen szélességre vezetne. A 40-30 fkm között a fentebbi nagyivü kanyargás megszűnik és a folyó álkanyarokkal összekötött ritmustalan, gyakorlatilag egyenes, túlszélesedett mederben folyik. A szélesség eléri a 200-300 m-t, amit a folyó itt is zátonyképzéssel, parti és középszigetek kialakitásával egyensúlyoz. A hatékony szélesség 80-100 m-re tehető. Középvizi szabályozásként a meder szűkítése jöhet szóba, a helyes vonalazás kialakítása azonban rendkívül nehéz. A 30-25,5 fkm között a folyó változatlanul kanyargásmentes, álkanyarokkal összekötött egyenes szakaszokból áll.A középvizi meder szélessége azonban kiegyensúlyozottabb, a szakaszra a 100-120 m közötti szélesség a jellemző.
