Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
21. A Maros kialakulása és változása
A 25,5 fkm alatt a magyar szakasz már magán viseli a szabályozási beavatkozások nyomát. A makói hid fölött kezdődő hosszú egyenes kb. a 22 fkm-ig tart, 130 m körüli mederszélességgel, amit a hid alatt és a 22,5 fkm körüli sarkantyúk kb. 100 m-re szűkítenek. A meder itt is erősen zátonyos. A 22 fkm alatt jellegzetes, szétterülő meder található, ahol az egyenesből kiérkező viz a jobb partot támadja és nehezen simul be az itt kezdődő kanyargós alsó szakaszba. A zátonyokkal és sarkantyúkkal is szűkített szélesség 100 m-re tehető. A 21-11 fkm között nagy és viszonylag rossz vonalazású kanyarokban folyik a folyó. Több helyen éles és bevédett tetőpontok szorulnak az árvédelmi töltéshez.A meder 130-150 m-ig szélesedik ki, de a nagy domboruparti zátonyoknál a meder szélessége 100-120 m. Néhány helyen a partbiztosi- tás hossza rövid volt, nem terjedt ki az inflexióig. A 18-17 fkm közötti nagy balparti visszarágódás elé hosszú vezetőmüvet is építettek, ami a 130-150 m-es túlszéle- sedést 80-100 m-re szűkíti. A 11-8,3 fkm között a kanyarok méretei csökkennek, ugyanakkor vonalazásuk jobb, mint a feljebb levőké. A tetőpontokat néhány helyen bevédték. A mederszélesség 100-120 m, a meder egységesebb, nagyobb zátonyok nincsenek. A 8,3-5,3 fkm között a meder egyenes jellegű, ÍOO m körüli szélességgel. Jí hullámtér jobbra kiszélesedik, a jobboldalon régi nagy holtág maradványai láthatók. Az 5,3 fkm alatti szakasz viszonylag jó ritmusú kanyarokból áll, a tetőpontokat bevédték, a mederszélesség 80-100 m között mozog. A szakasz ritmusa a Tiszába való bevezetésnél megtörik, az osztómű a kanyargás ritmusát erősen lefékezi. összefoglalva: Nagylaktól lefelé mintegy 10 km hosszon a folyó néhány nagy kanyart alkot, ahol a meder különösen a tetőpontok környezetében erősen túlszélesedett, zátonyok, szigetek alakultak ki. A 40 fkm-től a magyar szakaszig a meder álkanyarokkal összekötött, rossz vonalozású, túlszélesedett egyenes szakaszokból áll, erős zátony és szigetképződéssel. Makótól kb. a 21 fkm-ig hosszú egyenes, némileg túlszélesedett szakasz következik, a szigetképződés azonban csökken. A 20-11 fkm között a széles hullámtéren nagy,elég rossz vonalozású kanyarok vannak helyenként töltéshez szoruló éles tetőpontokkal és túl- szélsedésekkel. Nyugodt vonalazás és viszonylag jó ritmus csak a torkolat fölötti néhány kilométeren található. A középvizi meder szélessége a viszonylag egészséges szakaszokon felülről- -lefelé haladva 120-100-80 m körül van. A régi, átvágott holtágak a hullámtéren ma már - egy-két kivételtől eltekintve - csaknem teljesen feliszapolódtak, az átvágások helye a légifényképeken csak elvétve azonosítható. Ez a jelenség eltér a többi,hasonló módon szabályozott alföldi folyón tapasztalható állapottól és minden bizonynyal a Maros nagyobb hordalékosságának tulajdonítható. A folyó az elmúlt 100-120 év alatt a régi medreket igen intenziven töltögette és viszonylag egységes hullámteret alakított ki. A hullámtér sajátossága még (az alsó szakaszon) a nagyfokú erdőboritottság, ami az árvizek levonulását kedvezőtlenül befolyásolja. 21. 6.2. A Maros kanyarulati viszonyai A folyószabályozási tervezés egyik legfontosabb alapadata - a jelenlegi szemlélet szerint - az adott folyó kanyargásának, kanyarulatainak jellege, valamint a jelleget leiró számszerű paraméterek.A jelenlegi vonalozás és a kanyarfejlődés tendenciái még a legegyszerűbb műszaki beavatkozásnál sem hagyhatók figyelmen kivül. ' Minden folyó számtalan befolyásoló tényező hatására nyerte el mai alakját és fejlődik tovább. A tényezők a kéregmozgásoktól az éghajlati viszonyokon át az emberi beavatkozásig terjednek. A kanyargás okait kutató különböző elképzelések, a kanyarok jellemzésének és a paraméterek feldolgozásának módjai igen szerteágazóak. A gyakorlatban mindig valamilyen, lehetőleg összefüggő folyószakaszt szabályoznak, ezért a paramétereket úgy célszerű csoportosítani, hogy a szabályozásra kerülő szakaszt jellemezzék. A Maros kanyarjainak paramétereit a 38. táblázat részletezi. A táblázatban meg- jegyzésként szerepel az is, hogy a kanyarban van-e középvizi szabályozási mü,illetve a kanyar tetőpontját bevédték-e. A táblázat igy a hossz mentén a szabályozottság mértékéről is tájékoztatást ad. A Maros kanyarulatainak, vonalvezetésének jellege az 50 km-es alsó szakaszon is különböző. Az eltéréseket már összefoglaltuk. Az ott vázolt szakaszbeosztás a paraméterek hosszmenti csoportosítását is meghatározza, ezért első tájékoztatásul a paraméterek középértékeit határoztuk meg (39. táblázat) a fejlett kanyaroknál három szakaszra bontva. A táblázat első tanulsága, hogy az 50 km-es hossz egyötöde egyenesnek, egynegyede pedig álkanyarnak minősül, tehát a Maros vizsgált hosszának csaknem fele nem éri el a valódi kanyarokra vonatkozó feltételek alsó határát. A fejletlen kanyarok hosszmenti részesedése 11 %, mig fejlett kanyarnak minősül a teljes hossz 39 %-a. A fejlett kanyarok megoszlása teljes összhangban van az általános morfológiai képpel, a 20-40 fkm között egyáltalán nincs fejlett kanyar. A szabályozási problémák tehát a hosszt három 689
