Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
21. A Maros kialakulása és változása
10.SZ. szeiviNy 254/b ábra Földtani szelvény Sándorfalva és Battonya között faanyag szállítás; a tutajozás jelentette. A mezőgazdasági művelés helyreállításához elengedhetetlen volt a terület vízrendezése, a földművelés feltételeinek és biztonságának megteremtése (Gazdag L. 1963, Ihrig D. 1973). A vizek rendezését szolgálták az 1750-es évek táján megindult térképezési munkák. Az elkészült térképek igen különbözők, egy részük hosszabb- -rövidebb szakasz hajózási térképe, más részük községek, uradalmak ábrázolása a Maros egy-egy rövidebb szakaszával. Külön csoportot alkotnak a szabályozással kapcsolatban készült felvételek. A térképek jól jellemzik a Marosnak és környékének török hódoltság u- táni ősállapotát, ugyanakkor képet adnak a kezdeti szabályozási munkákról, a már megépült töltésekről, átvágásokról ,stb. is. A szabályozás előtt a Lippa-Arad-Nagylak-Apátfalva közötti szakasz rendkivül bonyolult, szerteágazó erekkel, régi morotvákkal, mocsarakkal átszőtt vízrendszer volt.A Maros zátonyosodásra, szigetképződésre hajlamos medrében számos nagy sziget alakult ki. Apátfalva alatt a szigetképződés csökkent és a meande- rezés vált jellemzővé. Kiszom- bor és Klárafalva között ismét egy kevésbé kanyargós, túlszé- lesedő szakasz következett, majd innen a torkolatig az erőteljes kanyargás volt jellemző. Az árvizek egyrésze Szőreg környékén több kiágazáson keresztül DNy-i irányban vonult le. 21.6. A Maros szabályozása és kanyarulati viszonyai A szabályozások történetét és a kanyarulatok értékelését Laczay I. (1975) összefoglalása alapján közöljük. 21.6.1. A_Maros_szabályozása Az 1700-as évek elején az alsó Marosvidék ugyanolyan elvadult, vizjárta»mocsaras táj volt, mint az Alföld többi része. A török hódoltság alatt a települések legnagyobb része elpusztult, a müveit területek tönkrementek, a lakosság elbújdosott. Az 1730-as évektől kezdve indult meg újra az élet a Maros mentén is. A létfeltételeket még sokáig az állattartás, halászat, fakitermelés és - az adottságoknak megfelelően - az Erdélyből történő só- és Jellemző volt a Maros vízrendszerére, hogy a folyó árvizei a siksági szakaszon mindkét oldal felé (a jobb oldalon a Szá-» raz-ér, a bal oldalon az Aranka rendszerén keresztül) megcsapolódtak és szétterülve utat találtak a Tisza-Maros zug, illetve DNy-i irányban a Béga-rendszer és a Tisza alsóbb folyása felé. Az 1700-as évek második felében készült térképeken fokozatosan feltűnnek a töltésépitések és szabályozási beavatkozások nyomai. A szabályozás első lépéseként a hajózási (tutajozási) akadályok eltávolítását hajtották végre. Később egyes alacsonyabb helyeken, a nagyobb települések közelében töltéseket emeltek. Még az 1700- as években elzárták a Szárazér és az Aranka különböző kiágazásait is. Ezzel az árvizek szétterülését kivánták korlátozni.Az árvizek azonban újra és újra áttörtek a régi medrekbe, vagy a megépült kezdetleges 685
