Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
21. A Maros kialakulása és változása
a Maros ezt a teraszt pannon agyagból véste ki, melyet a suvadások és (a későbbi glaciálisok folyamán) a krioturbáció elpusztította. A teraszok közül egyedül a Marosnémetinél leirt ellenlejtes terasz maradt meg (Pávai-Vajna F. 1930). Fennmaradása annak az agyagra települt kavicsrétegnek köszönhető, melyet feltehetően még a pliocénben egy ősi patak rakott le. A Lippai-szoros alatt az alföldi szakaszon a meder oldalirányú változása sokkal nagyobb volt, mint az Erdélyi-medencében. A vándorlás pontos útvonala azonban - határontúli fúrásadatok hiányában - nehezen követhető, tendenciái azonban a meglévő adatokból is kirajzolódnak. A földtani szelvényekben megjelenő durvább hordalék- összletek ugyanis a vízhálózat hajdani fővonalait jelzik, a rétegek kora pedig az éghajlati változásokat tükröző üledékritmusok alapján állapítható meg. A mélyfúrások tanúsága szerint a günz- ben és a günz utáni interglaciálisban a Maros Orosháza felé folyt. Kavicsos hordaléka is eljutott eddig. Az 0rosháza-18.sz. fúrás 144-170 m mélységben tárta fel a folyó kavicsanyagát (Schmidt E.R. 1938). A oünzkori Ős-Maros a mai folyótól é- szakra- (a terület süllyedésétől, vagy emelkedésétől függően) a Körös-Maros közén váltogatta medrét. Mindig voltak fattyuágak is, amelyek az árvizek vizét a főmedertől eltérő irányba szállították. Az Alföld viszonylagos süllyedése és az Erdélyi-medence emelkedése során a folyó esése is fokozatosan nőtt. A bővizű günz-mindel interglaciális után hirtelen éghajlatváltozással következett be a min- deli jeges időszak. A nagyrészt pannon agyagba vésett széles Maros völgyet kavicsos homok hordalék borította be, a fel- halmozódás az egész mindéi szakaszban folyamatban volt. A következő interglaciálisban az egész erdélyi szakaszon a bevá- gódás vált uralkodóvá, a folyó előző völgysikjából teraszt alakított. A folyók teraszképző munkáját nemcsak az éghajlatváltozás, hanem a terület emelkedése is befolyásolta. A mindéi folyamán a medence belseje legalább 20-30 m-t emelkedett. Ez a térszin ma általában 50-60 m- rel magasabban van, mint a mai ártér. A mindéi térszínből a későbbi erózió, magános, lapos dombokat vésett ki. A középkorban általában ezekre építették a várakat (pl. Sólymos várát),ezért "fellegvár! teraszoknak" nevezték el őket. A teraszmaradványok a folyó csaknem teljes erdélyi szakaszát végigkísérik, jelezvén, hogy a "mai" Maros lényegében már mindéiben kialakult. A Maros legfelső szakaszán, a Görgé- nyi-havasok alatt a mindéi teraszok nyomai elmosódtak. A medencében Szászrégenig a jobb parton, Szászrégen alatt (Marosvásárhelyig) a bal parton jól követhető a kb. 60 m magas hajdani kavicsos völgysik, teraszroncsok formájában. A teraszok alapján Ítélve a Maros a mindéiben Marosvásárhely és Gyulafehérvár között inkább a jobb parton, onnan a Zámi- -szorosig főleg a bal parton járt, átlagosan 15-20 km széles völgyben. A Zámi-szoros alatt Lippáig a jobbparti teraszok kissé alacsonyabbak, ami szerkezeti elmozdulásokra utal. A Lippai-szoros alatt a mindéikor! ős- -Maros több fattyuágat táplálva fordult ÉNy-ra Mezőkovácsháza irányába. Alföldi hordalékkúpjának építése közben előbb a hordalékkúp déli szélén haladt, majd átváltott észak felé. A főág a hajdani Körösökkel egyesülve ömlött az ős-Tiszába. Az Ős-Maros mindéi eleji kavicsát 71 m körüli mélységben Lökösházán fúrással tárták fel (Gazdag L. 1964, Sümeghy J, 1944). Mindel-végi kavicsanyagát pedig Refor- mátus-Kováosházán fúrták meg. A Maros a fúrások szerint a mindel- -rissz interglaciális elején Kunágotán»később Battonyánál és Bánkuton is kavicsos üledéket rakott le. A Maros főmedre körüli homokpászták Makóig nyomozhatók. Az üledékeksora alapján megállapítható, hogy a mindéiben a Maros Lökösháza-Békéscsaba vonalától legye- zőszerüen egyre nyugatabbnak tartott előbb Battonya, majd Földeák felé. Homokos össz- letének vastagsága a 20 m-t is meghaladja. A rissz glaciálisban (37. táblázat) a Maros vonala a korábbiakhoz képest lénye- gesen nem változott. A rissz jeges-szakaszban is az üledékfelhalmozás volt a jellemző. A teraszok nyomai alapján megállapítható, hogy az erdélyi szakaszon Felvinctől Gyulafehérvárig a korábbihoz képest balra, innen Lippáig jobbra tartott a folyó. A rissz időszaki hordalék feltöltötte a Maros mindel-végi medrét. A rissz-würm interglaciálisban kivésett teraszok tanúsága szerint a rissz völgysik kb. 30-40 m-rel volt magasabban, mint a mai völgy. A rissz teraszok jóval keskenyebbek, mint akár a megelőző, akár a következő glaciálisok teraszai, emiatt jobban el is pusztultak. A marossolymosi vár alatt kb. 32 m, Marosberkesnél 30-34 m relativ magasságban találhatók rissz terasznyomok. A folyó Marosberkesnél a mainál kb. egy km-rel délebbre haladt, majd Báta-Odva irányába tartott. Itt harántolta a mai meder tengelyét és a lippai szorosig a jobbparton haladt. A Maros az alföldi szakaszon a rissz- ben is legyezőalakú hordalékkúpját építette. Főága Battonya-Orosháza irányából egyre délebbre fordult, sőt a Maros-Temes közre is átvándorolt. A rissz hordalék a Battonya 116.sz. fúrásban is megtalálható (249. ábra).
