Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
21. A Maros kialakulása és változása
szabadult állapotban. Ettől délkeletre pedig a Kis- és Nagy-Kükülld mentén a Pannó- niai-tó agyagos üledékeit találjuk a felszínen nagy kiterjedésben. A suvadásokkal jelzett területen enyhe lejtőjű dombok,hátak alakultak ki. A szarmata kori homokos képződmények idősebb miocén üledékekkel váltakozva Nagyenyed környékén kerültek felszínre. A Szebeni-havasok felszínén gneisz és csillámpala az uralkodó kőzet, de a hegység csapása mentén fillit és kvarcit-telé- rek, valamint a porfir és porfiroid hasa- dékkitöltő vulkánitok, sőt gabró és mela- fir dykek is előfordulnak. Szászsebes és Déva között ismét miocén tengeri üledékekből épült fél a' felszín. A Ruszkai-havasok (Pajána Ruszka) felszínét pedig ópaleozóos csillámpalák, szilur és devonkori kristályos mészkövek és kristályos palák épitik fel. Nyugati lábánál megjelennek ismét a pannóniai anyagok, de a Sólymos diabáza és krétakori üledékei még a balparton is mintegy 25 km hosszan kisérik a folyót. Szerkezeti vonatkozásban még meg kell említenünk, hogy jellemzők ezen a vidéken a takarók, feltolódások, melyeket a medence területén csak nyomaiban sejtünk. Itt azonban vitathatatlanul láthatják a kutatók, mert a felszínen vannak. Maros völgyének zeg-zugai csaknem kizárólagosan szerkezeti okokra vezethetők vissza. A mozgások még napjainkban is folyamatban vannak, de a szintváltozások részletes feldolgozása még nem történt meg. 21.2.-A Maros völgyének alakulásáról “----általában -----------------A Maros völgyének mai formája hosszú földtörténeti fejlődés során alakult ki. A folyó fejlődése a pliocéntől kezdve napjainkig a hajdani meder megmaradt nyomai alapján követhető. A hegységi területen és az intenziven emelkedő Erdélyi-medencében a folyó teraszai, az alföldi szakaszon pedig a hordalékkúp rétegei beszélnek a hajdani Marosról (248. ábra). A pleisztocén elejétől kezdve a hegységek lepusztulásának és a medencék, völgyek feltöltődésének menetét az éghajlati változások határozták meg. A hűvös és csapadékban szegény jeges időszakokban, glaciálisokban a völgyek feltöltődése, a mérsékeltebb, sőt néha meleg és csapadékos interglaciálisokban pedig a bevágódás volt a jellemző. A glaciálisokban a fagy és a szél hatására a kőzetek erőteljesen felaprózódtak. A felaprózott törmelék a glecs- cserek, a lejtőtörmelék suvadása és vízfolyások révén nagy tömegben került le a völgyekbe, ahol felhalmozódott. A durva hordalékanyagból széles völgysikok épültek. Az interglaciálisok csapadékosabb időszakában a folyók vizhozama megnőtt, ugyanakkor a kőzetek fagy-okozta durva ap- rozódásának üteme csökkent. A kifagyást a kőzetek mállása váltotta fel, ami sokkal finomabb hordalékanyagot termelt. A hordalék váltakozó durvulását és finomodását elsősorban az alföldi szakasz hordaléka tükrözi. Az emelkedő erdélyi szakaszon a klímaváltozás a völgy alakváltozásaiban, a folyók teraszképző munkájában nyilvánult meg. 21.3. A Maros mederváltozásai a pliocénben A pliocén elején a mai Maros alföldi szakaszát még a Pannóniai-tó vize borította. Az Erdélyi-medence közepét (a Székely- -főldet is) e tónak kb. 100 km átmérőjű zárt öble foglalta el (2 45. ábra). A pliocén elején már valószínűleg voltak olyan rövidebb vízfolyások, melyek völgyeit később a pleisztocén Ős-Maros elfoglalta és tovább mélyítette. Ilyen volt például a Marosnak egy, a mai Magyarós feletti szakaszán, a Gőrgényi-havasokban kialakult torrens vizfolyása. A pliocén közepén az Erdélyi-öböl önálló tóvá alakult és erőteljesen feltöltődött (246, ábra). Piski és Gyulafehérvár között kialakult egy, a mai Marossal ellenkező irányú vízfolyás, amelynek völgye később része lett a Maros völgyének. A maival ellentétes esésű terasza Marosnémetinél megtalálható (Pávay-Vajna F. 1930). Folyásirányát az alsópliocén tengerszoros kiemelkedésével keletkezett völgy iránya szabta meg. A pliocén közepén kezdődött meg a későbbi Ős-Maros alföldi szakaszát meghatározó hordalékkúp kialakulása is. A Hegyesről, Drócsáról és a Maguráról (Sólymosról) lezúduló vizek igen durva hordalékot sodortak magukkal, a hordalékkúp anyaga Zám-Vin- ga, valamint Déva-Mezőzsadány vonala között ma 300 m magasan található. Az ősi torrens vízfolyásának torkolata Vinga és Mezőzsa- dány táján lehetett (249. ábra). Ezt a középső pliocén folyót az irodalom "Temesi-Maros"-nak nevezi (Gazdag L. 1963). A folyó a hordalékpásztán többször változtatta a vonalát. Legfiatalabb plio- cénkori medre a hordalékkúp DK-i szélén futott. Teraszanyaga a mai Béga völgye mentén Koszolya és Rabsa között, főként a balparton követhető. Az a másik ősfolyó - amit az irodalom "Alföldi-Maros"-nak nevez, a felső pliocén- ben és eopleisztocénben Lippa környékéről Aradon át Orosháza felé folyt és Szegvár táján ömlött az Ős-Tiszába. A Pannóniai-tó medencéje a pliocén végére ill. a pleisztocén elejére már feltöltődött (247.ábra). Az Erdélyi-medence vizeit főként a nyugatról és délről hátravágódott folyóvölgyek vezették le. A Temesi- -Maros sok ágra szakadva alsószakasz jelleggel a medence tengelyében folyt.A Zám- -Lippa közötti szakaszon vált újra bevágódó, felsőszakasz-jellegűvé. A Zámi-szoros sem volt még valódi völgyszoros, mert a folyónak itt is még széles völgye volt. A "szoros" alatti szakasz pedig a Temesi- és az Alföldi-Maros is
