Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
20. A Körösök kialakulása
sitják. A duzzasztómű mellett lehetőség van a későbbiekben 68x10 m-es hajózsilip épitésére. A távlati duzzasztási szint 87.10 m Af., ami 6,5 millió m3 tározást biztosit. Jelenleg 85,50 m Af.szintig duz- zasztanak, 2,5 millió m3 medertározással (Bak J. 1969). A távlati tervekben szerepel a Sebes- -Körösön a Körösladányi vízlépcső megépítése 84,70 m A.f. duzzasztási szinttel, 1,5 millió m^ medertározással, 2x12 m nyílású billenőtábla gáttal, 12x85 m méretű hajózsilippel. A Berettyón előirányozták a vargazugi vízlépcsőt is, 88,60 m Af. duzzasztási szinttel, 16 m nyilású duzzasztóművel,billenőtáblával és 12x85 m méretű hajózsilippel. Ezzel a két duzzasztóművel a Körös- -rendszer csaknem teljes egészében csatornázott vízrendszerré válik (Korbély J.1916, 1917) . Naqyvizi szabályozás. A múlt század végéig kiépült töltésrendszert az árvizek - különösen pedig a jégtorlaszokat okozó jeges árvizek - több helyen meghágták és töltésszakadásokat okoztak. Emiatt a töltéseket többször emelték, méreteiket bővitették és néhány töltéskorrekció is történt. Az 1919-es árviz után alakultak ki a- zok a méretek, amelyek a legutóbbi időszakig jellemezték a Körösök töltéseit. Az 1960-as években a töltések általában 4-5 m (helyenként 6 m) koronaszélességüek voltak, magasságuk pedig a mértékadó árviz- szint fölött 60-150 cm között változott. A mentettoldali rézsű általában 1:2, a vízoldali 1:3 hajlású volt, a Fehér- és Fekete-Körös kivételével a legtöbb szakaszon padkával. Ebben az évszázadban a Berettyó 1966. évi és a Sebes-Körös 1925. évi olajtanyai és az 1980-as békési gátszakadása kivételével töltésszakadás a Körösökön magyar területen nem volt. Az árvédelmi biztonságot nagymértékben fokozta, hogy a Románia felül betörő vizek felfogására lokalizációs töltések é- pültek a Fehér- és Fekete-Körös bal partján. Még a múlt században számos községi körgát is épült, ezek szerepe ma már csekély, kivéve a Gyulavárit védő körtöltést. Az Országos Vizgazdálkodási Keretterv (Korbély J. 1916, 1917) az árvédelmi biz- tonság fejlesztéséhez javasolta a magassági biztonság emelését a mértékadó árviz- szint fölé 120 (helyenként 150) cm-re, a töltésméretek megfelelő növelésével. 1970. évi nagy tiszai árviz nyomán az árvédelmi biztonság kérdése újra előtérbe került. Azóta több szakaszon töltésmagasítást hajtottak végre és sikeresen alkalmazzák, illetve fejlesztik a védekezés egyéb módjait is. A jeges árvizeket okozó jégtorlaszok kialakulásának megelőzésére néhány alkalommal eredményesen vetettek be kis méretű jégtörő hajókat. A hullámtér vízlevezető képességének javítására egyes szakaszokon hullámtérrendezést is végeztek. Az utóbbi időben a Fekete-Körösön sor került kisebb töltéskorrekcióra is (Nagy Gy. 1960). Az optimális töltésméretek kialakítása igen költséges és hosszú időt igényel. Ezért alternativ lehetőségként - figyelembe véve az operativ védekezés sokszor igen magas költségeit is - megvizsgálták a síkvidéki árviztározás lehetőségeit is. A síkvidéki árviztározás célja az ár- vizcsúcsok megcsapolása úgy, hogy a védő- képességet meghaladó szintek ne alakulhassanak ki. Ez a vizmennyiség megfelelően berendezett, viszonylag kisértékü területre elvezethető és ott az árviz ideje alatt tá- rozható. A bevezetés legalkalmasabb műtárgya az árapasztó surrantó (Nagy Gy.1972). A Körös-vidéken árvizi üzemi tározó céljára három terület jelölhető ki: a mályváéi tározó a Fekete- és Fehér- -Körös között 3470 ha területtel, 96 millió m3 tározótérfogattal, a Kutas-tározó a Sebes-Körös és a Berettyó között 2400 ha területtel, 46 millió m3 tározótérfogattal és a mérges! tározó a Sebes-Körös és a Kettős-Körös deltájában 1650 ha területtel, 72 millió m3 tározótérfogattal. A Kutas-tározó már megépült, a területet vésztározóként az 1970-es árvíznél fel is használták (Ihrig D., 1971). A mályváéi és Kutas-tározóknál még egy- -egy vésztározásra alkalmas terület is kijelölhető. A mérges! tározónak csak harmad- lagos, biztonsági szerepe lenne. A magyar terület árvédelmi rendszerének fejlesztésénél, s jövőbeni üzeménél nem hagyhatók figyelmen kivül a vízgyűjtő román részén 1970 óta végrehajtott, illetve tervbe vett beavatkozások. A román távlati tervek a Körösök hegyvidékén összesen 43 völgyzáró gát építését irányozták elő 1434 millió m3 összkapaci- tással, aminek kb. 50 %-a az üresen tartandó árvizi tározótérfogata(Nagy Gy.1973, Pálinkás L., 1972). A Sebes-Körös völgyében a Jád-patakon megépült egy 60 m magas völgyzáró gát 27 millió m3 tározótérfogattal, amiből 12 millió m3 az árvizi tározótérfogat. A Fekete-Körös árvizi hozamának 50 %-át képviselő Tőz-patakon a torkolattól 45 km-re 15 millió m3 tározóteret biztositó völgyzáró gát épült. A Fehér-Körös vízgyűjtőjéhez tartozó Csigér patakon 25 millió m3-es tározó létesült, ebből az árvizi tározótérfogat 12 millió m3. Folyamatban van a Csigér teljes szabályozása, fejlesztették a Tőz-patak töltéseit is. Erőteljes töltésiéjlesztési munka indult meg a Fehér-Körös országhatár feletti szakaszán. Egyes szakaszokon a töltések áthelyezésével 200 m-re növelték a
