Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

20. A Körösök kialakulása

hullámtér szélességét, másutt viszont ár­vízi öblözeteket zártak ki (Pálinkás L., 1972) . A felsorolt munkák szükségszerűen ha­tással vannak és lesznek az árhullámok le­vonulására, a magyar szakasz árvédelmi biz­tonságára is. Mind nagyobb jelentősége lesz tehát a kétoldalú előrejelzési és operativ együttműködésnek. Középvizi szabályozás. A múlt század végéig végrehajtott mederszabályozás során kialakított egyenes mederszakaszok és a természetes szakaszon alkalmazott átvágá­sok hatására a Körösök más és más módon fej­lődtek tovább. Ez a mederalakulás határoz­ta meg a századforduló után a szabályozási munkák helyét és módszereit is. A mai Fehér-Körös mesterséges medre elég nehezen fejlődött ki, ezért 1897-98- ban, majd 1915-17-ben 1-1,5 m-es kotrást végeztek. Ha az 1969. évi hossz-szelvény fenékvonalát Gyulavári és Békés között e- gyetlen vonallal kiegyenlítjük, akkor a gyulai duzzasztó és a Fekete-Körös torko­lata között a fenék ettől a vonaltól 1-1,5 m-rel mélyebbre helyezkedik el. Ez még ma is a kotrások hatásának tulajdonítható, egyben mutatja a meder hosszú idejű állan­dóságát . A teljes Gyulavári-Békés közötti sza­kaszon kanyarfejlődési, elfajulási hajlam egyáltalán nem tapasztalható, partbiztosi- tást is csak egy-két helyen, főleg a gyu­lai duzzasztó környezetében építettek. A Sebes-Körös kiásott, egyenes medre nem ágyazódott be a várt mértékben.A meder feltöltődött, szétterült, egyes szakaszokon függőmeder alakult ki úgy, hogy még kisvi- zes időszakban is sok helyen grativációsan tudtak öntözni. A túlszélesedéssel együtt a kanyargási hajlam is jelentkezett, amit a szűk töltéstávolság miatt azonnal korlá­tozni kellett, illetve a túlszélesedést meg kellett akadályozni. Ennek következménye, hogy jelenleg az országhatártól lefelé majd­nem a komádi hidig a meder mindkét oldalon partbiztositásokkal, vezetőmüvekkel, ke­resztirányú müvekkel szabályozva van.Ettől lefelé - a hidak környezetétől és a 37-39 km közötti szakasztól eltekintve - közép­vizi szabályozásra nem volt szükség. A Sebes-Körös Berettyó alatti szaka­szán a középvizi szabályozó másik módja, az átmetszés került alkalmazásra.Bár az át­vágások kezdetben igen nehezen fejlődtek,a század elején mégis több helyen he kellett avatkozni a töltéseket megközelítő fejlődő kanyarok miatt. A cölöpsoros, rőzsefonásos partvédő müvek hamar tönkrementek és fel­újításra szorultak. Az átmetszések jellemzik a Kettős-Kö­rös Békés alatti szakaszát és a Hármas-Kö­röst is. Az átmetszések kezdetben itt is - különösen a Hármas-Körösön - nehezen fej­lődtek, lassan mégis megközelítették a töl­téseket, melyek védelmére több helyen part- biztositásokat építettek. A Kettős-Körös vonalozásának, illetve a töltések vonal­vezetésének sajátossága, hogy partbiztosi- tásra kizárólag a jobb parton volt szükség. A Fekete-Körösön 1901-1914 között két újabb átmetszés készült és a remetei hid fölött 1-1,5 m mély kotrást is végeztek. A kanyarok tetőpontja sok helyen továbbfej­lődött és lefelé mozogva rácsúszott a me­der vonalazását követő töltésekre. A töl­tések védelmére már a század elején cölöp­soros rőzsemüveket építettek, ezek azonban sorra tönkrementek. A Fekete-Körös középvizi szabályozott­ságának jellemzője, hogy Sarkadtól felfelé és a közös határszakaszon is szinte minden tetőpontot bevédtek. Sarkadtól lefelé a remetei hidig - ahol a kanyargás jellege is más, a kanyarok sokkal nagyobbak,illetve az egyenes szakaszokat kis iránytörések kötik össze - alig találunk szabályozási müvet. A remetei hidtól a torkolatig ismét sok helyen volt szükség beavatkozásra. A Körösökhöz hasonló nehézségek je­lentkeztek a Berettyó szabályozása során is. Az átvágások nehezen ágyazódtak be, a meder lassan fejlődött. 1926-31-ben a töl­tésemelésekkel együtt 25 újabb átmetszés készült. Később itt is megindult a koncep­ció nélkül átvágott szakaszok kanyargása és sok helyen kellett partbiztositásokat épiteni (OVH 1965) . A Körösökön alkalmazott szabályozási müvek kisebb eltérésekkel viszonylag egy­ségesek, igy folyónkénti ismertetésük nem szükséges. A duzzasztással nem érintett, természetes szakaszokon a szabályozási mü­vek koronaszintje 50-100 cm-rel van álta­lában a 0-viz (az 1888. évi Vásárhelyi-fé­le 0-viz) felett. A hosszirányú müvek 15- -20 cm vastag rőzsepokrócra épitett és 20 cm kőszórással biztosított réteges rőzse- müvek, amiket keresztgátak kötnek be a parthoz. A keresztgátak között a gyorsabb feliszapolódást rőzsesövények közbeiktatá­sával igyekeznek elősegíteni. Ugyancsak domború parti rőzsesövényeket alkalmaznak a meder szűkítésére is. A partvédelem szokásos módja a 20 cm vastag rőzsepokrócra terített 20 cm-es kő­szórás. Néhány helyen újabban rőzsepokróc nélküli 30 cm vastag kőszórást alkalmaztak. Ezt 50-100 cm-rel a duzzasztott viz szintje fölé viszik, ahol 1 m széles padka után 1:1,5 rézsüvei rőzseterités, erősebben ve­szélyeztetett helyen, a töltések közelében 30-40 cm szárazon rakott kőburkolat szol­gálja a part védelmét. A fenti módon épitett müvek feladatu­kat általában igen jól ellátják, a szűkí­tésekkel kizárt részek erőteljesen felisza- polódnak, a partbiztositások állékonynak bizonyultak. A szabályozottság mai mértékét (a víz­rajzi atlaszok helyszinrajzai alapján) a 34. táblázat foglalja össze. A Körösök középvizi szabályozásának jelenlegi helyzete és feladatai az alábbi­akban körvonalazhatók. 670

Next

/
Thumbnails
Contents