Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

20. A Körösök kialakulása

-Körösön 190 m3/s, a Berettyón 113 m3/s,és a Hármas-Körösön 1087 m3/s értékkel vették fel. Meghatározták a kotrással kialakítan­dó medrek mélységét, szélességét, rézsűit (a Hármas-Körösön kisviz alatt 2 m, 25 m fenékszélesség, 1:3 rézsű, a Kettős-Körö­sön kisviz alatt 1,5 m, 20 m fenékszéles­ség 1:3 rézsű) és az átmetszéseket erre a méretre kibővítették (beleértve a Szana- zug-Békés közötti szakaszt is). A Hármas- -Körösön 300 m-ben Írták elő, a korábbiak­nál nagyobb töltéstesttel és magassági biz­tonsággal. Bővitették a Sebes-Körösön a torkolat feletti átmetszéseket is. A felsorolt munkák 1895-ig elkészül­tek és ezzel a Körösökön a vizek kártétele elleni átfogó vizszabályozás tulajdonkép­pen befejeződött. Azóta különböző fejlesz­tési, bővítési és fenntartási munkák vol­tak és vannak folyamatban napjainkban is. Belvizrendezés a Körösvidéken: Az ár- és belvizek elleni védelem kialakítása a Tisza völgyében egymástól elválaszthatat­lan műszaki feladat, egyben a mai komplex vízrendezésnek is útmutató példája volt. A Körösök szabályozásának történetéhez ugyan­is szervesen hozzátartoznak a belvizrende­zés i munkák is. A Körösök völgyében az első nagyobb belvizrendezési munka az 1815-45 között el­készült József nádor-malomcsatorna, továb­bá a később azzal összekapcsolt Élőviz- -csatorna volt (Korbély J. 1916, 1917). 1885 táján az Árm'entesitő Társulatok keretében megindult a tulajdonképpen bel­vizrendezés, illetve annak előkészítése is . 1900-ig főként tervezés folyt. A munkála­tokat kb. 1910-ig végezték el. Az első lépés a külvizek övcsatornák­kal történő felfogása és az ártéren kivüli elvezetése volt. Ezt a célt szolgálta a Felfogó-csatorna, amely az 1893-1900.évek­ben készült el Kvassay Jenő tervei alapján és a bihari dombvidék kisvízfolyásait a Fekete-Körösbe vezette be. A kisvízfolyásoknak a Felfogó-csator- nától nyugatra eső szakaszait a belvíz­rendszerek főcsatornáivá építették át.Meg­épültek a belvizlevezető csatornarendsze­rek, a gravitációs és a szivattyús vízbe­vezetések. 1910-ig a Körös-vidéken kb. 2000 km csatornahálózat és 11 szivattyúte­lep létesült 15 m3/s összteljesítménnyel, ami 60 OOO ha vizes területet kapcsolt be a mezőgazdasági művelésbe. Már az 1910-es években kitűnt, hogy az első "kiépités" mértéke elégtelen volt. Ezért 1945-ig újabb fejlesztésekre került sor; a csatornahossz 3000 km-re, a szivaty- tyútelepek száma 33-ra növekedett. A fejlődés harmadik lépcsője a tár­sulatok 1948-ban történt államosítása után indult meg. A 60-as évek elején a belvíz- öblözetek területe kereken 300.000 ha volt, a szivattyútelepek maximális kapacitása 55 m3/s, az összcsatornahossz 3100 km. A további fejlesztés célja a 0,3-0,4 1/s ha kiépitési fok elérése, a hálózat sűrítése volt (Korbély J, 1916, 1917, OVH 1965). A Körösök szabályozása 1895 után: A múlt században befejezett töltésépités és az átvágások kiásása, mint vizkár-elhá- ritási tevékenység nem választhatók el egy­mástól. A századforduló táján azonban már vizhasznositási igényei is jelentkeztek,és megkezdődött a Körösök csatornázása. Ettől kezdve már szétválasztva lehet a különböző szabályozási munkákat vizsgálni.Az áttekin­tést - az időrendet követve - célszerű a Körösök duzzasztómüveivel kezdeni. Duzzasztómüvek.A Körösök csatornázá­sának célja az öntözés vízigényének gravi­tációs biztosítása, valamint a hajózáshoz szükséges mélység kialakítása volt (Kertai Eh 1963) . A gyula-békési nagycsatorna megépíté­sével holt meder lett a Fehér-Körös Gyula, Békéscsaba és Békés közötti szakasza. Ezt a medret még a múlt században összekötöt­ték a Fehér-Körös balparti malomcsatorná­jával és azóta'az Élőviz nevet viseli. Az Élővíz vizpótlásához építették meg 1896-ban a gyulai tüsgátat. A gát szélessége 30 m, maximális duzzasztási szintje 87,08 m Af. A gát csak nyári időszakban, 50 m^ vízho­zamig üzemel. 1904-1906-ban épült a Hármas-Körös torkolata felett 5 km-rel a Bökényi víz­lépcső. A 35 m széles, Poirée-rendszerü tüs- gát a kisvizek 2,3-3 m-es duzzasztásával Békésszentandrásig 2,3-3 m-es duzzasztásá­val Békésszentandrásig 2 m-es hajózási mély­séget biztosit. A gát mellett 70x10 m hasz­nos méretű hajózsilip épült. A maximális duzzasztási szint 77 ,70 m Af. , a duzzasz­tási időszak április 1-től november 1-ig tart. A mederben tározható összes vizmeny- nyiség 12 millió m^. 1937-42-ben épült a Hármas-Körösön a Békésszentandrási-viz lépcső, ami a Kettős- -Körösön Békésig, a Sebes-Körösön Körös- ladányig, a Hortobágy-Berettyó-főcsatornán pedig Turkevéig duzzasztja vissza a kis- vizeket. A duzzasztómű 2x22 m nyílású,ket­tős táblás szerkezetű, a hajózsilip hasz­nos mérete 83x12 m. A maximális duzzasztá­si szint (öntözési érdekből) 83,00 m Af. A duzzasztás általában április 1-től októ­ber 20-ig tart. A duzzasztómű 20 millió m^. medertározást tesz lehetővé. A Hortobágy-Berettyó-főcsatorna tor­kolatát a körösi árvizek kirekesztése cél­jából még 1899-ben háromnyilású táblás zsi­lippel zárták el. 1941-ben megépítették a régi műtárgy felett a -Mezőtúri árvizkaput és a behajózó csatornát. Az árvizkapu 12 m széles, két támkapuval zárható. A csator­nát Mezőtúrig kikotorták ugyan, de ma már erősen feliszapolódott és csak kishajókkal járható. 1969-ben készült el a Kettős-Körösön a Békési-vizlépcső. A gátszerkezet 2x18 m széles, a duzzasztást billenőtáblák bizto-

Next

/
Thumbnails
Contents