Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
20. A Körösök kialakulása
együtt a Marosba torkollt. Hegyvidéki szakaszán mind a Fehér-Körös, mind a Fekete- -Körös a völgytalpat töltögette. A siksági szakaszon közel 10 m vastag homokréteget és mintegy 5-10 m agyagos üledéket rakott le. Ez az ossz let kelet felé vékonyodik, sőt a hegység közelében már lepusztulás volt megállapítható (248/h.ábra,K-1, 36. sz. fúrás). A rissz II-ben a Maros végérvényesen elhagyta már a Körösvidéket. A rissz-würm-ben az utolsó intergla- ciálisban a Tisza már Balmazújváros-Kar- . cag-Turkeve-Szentes irányában haladt.A Körösvidék legintenzívebben süllyedő területe ugyan nem ez volt, hanem Vésztő, Okány, Bélmegyer környéke, amit küszöb választott el a Tisza süllyedőkétől, de feltöltődése lépést tartott a süllyedéssel. Ezért a Ti- sza-vidék változatlanul a legmélyebb terület maradt. Füzesgyarmat-Biharnagybajom szélességében kelet-nyugati irányú hátság húzódott a Réz-hegységtől Dévaványa határáig. Az utolsó interglaciálisban itt jelentős volt a lepusztulás. Hasonló hátság emelkedett ki Békéscsaba és Battonya szélességében,az előző hátsággal párhuzamosan, a Hegyes- -Drócsától nyugat felé, Orosháza határáig. Itt is jelentős volt a lepusztulás. E két emelkedő hátság között alakult ki a rissz- -würm interglaciális Körösvidéke (206/1. ábra). A Berettyó az északi hátságon kivül, azzal párhuzamosan, Pocsaj-Földes-Bihar- nagybajom-Kisújszállás•felé tartott, itt érte el a Tiszát. A vizfolyás tengelye mentén néhány kilométeres sávban 5-10 m vastag homokot, távolabb iszapos és homokos agyagot halmozott fel, melyet a folyó agyaggal teritett be (248-c . ábra, 19, 28, 30.sz. fúrás). A Sebes-Körös a szakasz elején Körös- ladányig nagyjából a mai vonalán haladt, innen Dévaványa-Mezőtur felé törekedve érte el a Tiszát. Később Zsadány felé tartva egyesült a Fekete-Körössel, majd Köröstar- csánál a Fehér-Körössel. Hegységi szakaszán bevágódva alakította ki teraszát, de Nagyvárad és Körösnagyharsány között is bevágódásban volt. Körösnagyharsánytól Ny- ra kb. 5 m vastag homokra 30 m-t is meghaladó homokos iszapos agyagot halmozott fel (249/c-é ábra 19, 9, 0-19; és a 11., 27.sz. fúrás). A Fekete-Körös a hegységben felhalmozódott rissz-kori hordalékanyagba bevágódva teraszt alakitott, ami nagyobb megszakítással 30-40 km hosszúságban mindkét völgyoldalon követhető (Diaconu-Stancules- cu 1971). A hegység előterében Nagyszalonta vidékéig areális letárolás miatt a folyó bevágódott, ettől Ny-ra erőteljes feltöltődő tevékenységet folytatott. A felhalmozott hordalék vastagsága meghaladja a 30 m-t (2 48/Q . ábra, B.26 jelű fúrás). A Fehér-Körös csaknem végig a mai vonalán haladt, csupán Békés táján került előző medrétől néhány km-rel délebbre. A würm I-ben az ős-Tisza kezdetben ingaszerüen váltogatta medrét. Előbb Hajdúnánás -Nád udvar-Körös ladány-Szentes felé tartott, majd ÉNy-ra oldalazva Hajdúnánástól a mai Hortobágy mentén Karcag-Mezőtur- -Szentes felé haladt. A würm I. második felében a mai Tisza vonalát Polgár körül átlépve a Jászságra is mélyen benyomult és az ős-Sajó hordalékát a területen szétteregette (206/m ábra). A Körösvidéket É-ról és délről határoló hátság - különösen a déli hátság - tovább emelkedett. Még erőteljesebben emelkedett az Erdélyi Középhegység és az egész Körösvidék Ny felé billent. A lepusztulás területe Arad-Csat ád-Törökkanizsa-Mezőhe- gyes-Pusztaf öldvár-Békéscsaba vonaláig terjedt ki. Az areális erózió elsősorban az új-pleisztocén rétegeket pusztította. A hegységi szakaszon a folyók a kifagyás miatt megnőtt hordalékanyagukat nem tudták elszállítani, ezért a würm I-ben újra elkezdték a teraszok épitését. A Berettyó a mai Érmelléket harántol- va kezdetben Derecske-Hajduszoboszló vonalán át Nádudvarnál, később Bárándon áthaladva érte el a Tiszát. A folyó teljes hosz- szában töltötte a területet. A 3-4 m vastag homokrétegre települt iszapos és homokos agyagösszlet a 30 m vastagságot is elérte (248/jé.ábra, 19.sz. fúrás). Az üledék- összlet Ny felé fokozatosan vastagodott. A Sebes-Körös Berekböszörményig Ny felé tartott, innen Biharugra-Mezőgyán felé vette útját és egyesült a Kettős-Körössel. Az 5-6 m vastag homokrétegre 10-20 m homokos, iszapos agyagot rakott le (2 48/é.ábra, 19, sz. fúrás) . A Fekete-Körös hegységi szakaszán újra elkezdte teraszának épitését. A feltöl- tődés a hegység előterében levő sikságra is kiterjedt, de a dombvidéken és az ármentes területeken folyamatos volt a lepusztulás. A felhalmozódott üledék vastagsága Méhkerék-Kötegyán táján a 10-20 m-t is elérte. A Fehér-Körös Apáti-Vadász-Mez,őba j felől Kötegyánnál érte el a Fekete-Köröst. Üledékösszlete az 5-10 m-t nem haladta meg. Az összlet alsó néhány métere homokosabb. Erre a würm I-II interstadiálisban iszapos agyag és agyag települt. A würm II elején foglalta el újra a Tisza a levanteinek megfelelő vonalát. Ezután visszafelé vándorolt, vagyis DK felé húzódott, előbb a mai Hortobágy vonalára, később még délebbre. Az Érmellék besüllyedése a Tisza Nyirségi szakaszát magához vonta, a Körösvidék É-i határát alkotó hátságot pedig elsüllyesztette. A D-i hátság azonban megmaradt, sőt tovább is emelkedett és pusztult. Emiatt a Maros is egyre délebbre terelődött. A Tisza ekkor Érmihályfalva felől közelítette meg a Körősvidéket. Homok horda- lékpásztája Berettyóújfalunál két ágra oszlott. A folyó előbb Berettyóújfalutól Zsá- ka-Szeghalom-Körösladány-Mezőberény-Oros- háza-Makó felé, később Püspökladány-Szar- vas-Szentes-Makó irányába haladt. Előbbi 660
