Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
20. A Körösök kialakulása
medre később újra élő mederré vált ( 248fa>ábra , 10-es fúrás). A Sebes-Körös Nagyváradtól D-re, Okány- -Köröstarcsa felé kanyargott, itt érte el a Tiszát. Az emelkedő hegyvidéken a folyó a völgy-sikot töltögette, alföldi szakaszán 5-7 m vastag homok felé homokos és iszapos agyagot teregetett. Zsadánynál egy kisebb helyi süllyedék is kialakult. Itt a würm II-beli üledékösszlet vastagsága eléri a 25 m-t (248/é . ábra, 17, 19, 9, és 0-19 jelű fúrás). A Fekete-Körös nagyjából a mai vonalán haladt Gyuláig, majd Ny-ra fordulva Csorvás előtt érte el a Tiszát. A területen 5 m vastag homokra mintegy 10-15 m agyagot halmozott fel. A folyó a würm II folyamán többször egyesült a Fehér-Körössel is (248/6.ábra, II. 68.sz. fúrás). A Fehér-Körös Garbóig követte mai vonalát, innen Kisjenő-Nagypél-Ujkigyós- -Orosháza felé tartott és érte el a Tiszát. Alsó szakasza többször vált eggyé a Fekete-Körösével, majd újra elkülönült attól. Hordaléka a legnagyobb vastagságot Békéscsaba környékén érte el, ahol 5 m körüli homokra 10-15 m agyag települt (248Ánábra , II.sz. fúrás). A würm Ill-ban, vagyis az utolsó jeges stadiálisban a Körösvidék Ny-i része kimaradt abból a süllyedésből, melynek tengelye az Érmellék folytatásában húzódott Zsadány-Bélmegyer-Hunya-Szentes irányába. A süllyedék tengelyében folyt a Tisza (248/c-f. ábra, B.26 és a 16.sz. fúrás) . Az Ös-Tisza a würm végén a mai Körösvidéket Nagyvárad-Köröstarcsa-Kondoros- -Szentes irányában harántolta. A süllyedék nagyjából háromszög alakú volt, melynek csúcsai Berettyóújfalunál, Sarkadnál és Fá- biánsebestyénnél voltak. Szentesnél a Tisza már emelkedő küszöböt vágott át. A Ti- szaföldvár-Karcag-Debrecen vonalától É-ra eső területsáv, valamint a Szentes-Oroshá- za-Medgyesegyháza-Simánd vonalától D-re eső terület a Körösvidékhez viszonyítva e- melkedett. E területen jelentős volt a lepusztulás . A Sebes-Körös Nagyváradnál érte el a Tiszát. A folyó éghajlati okok miatt egész völgyszakaszát töltögette. Lerakott hordaléka durva homok és homokos agyag. Az üledék vastagsága a torkolat felé növekedve eléri a 20 m-t is (249. ábra, 17, 19, I/b, 9.SZ . fúrás) . A Fekete-Körös Árpád-Méhkerék-Bélme- gyer vonalán haladt. Hegységi szakaszán kavicsos homokból terasz anyagot, a síkságon pedig durva és középszemcséjü homokot halmozott fel. A hordalék a távolság függvényében úgy osztályozódott, hogy a durvább homok nem jutott Sarkadon túlra. A Fehér-Körös a würm III elején Sep- rős-Nagyszerénd-Gyula-Ujkigyós felé mean- derezve érte el a Tiszát, később Sarkad felé fordulva'egyesült a Fekete-Körössel. Legvastagabb üledékösszlete Békés határában eléri a 15-20 m vastagságot is (249. ábra, 101, 112.sz. fúrás). Holocén (jelenkori) vízrajz: Az Erdé- lyi-Középhegység emelkedésével egyidőben, az utolsó jeges szakasz végén a hegység előtere intenziven süllyedni kezdett. A süllyedék peremvidékén (Szarvas-Orosháza, valamint Mezőtur-Kunhegyes környéke) a szintkülönbség arányában megindult a pusztulás. Nagymágocstól K-re a würm II rétegei is áldozatul estek a letárolásnak. Ti- szakécske körül a rissz-würm interglaciá- lis üledékei a felszin közelébe, Csanád- apáca-Bánhegyes környékén a rissz II sta- diális üledékei pedig a felszínre kerültek (249. ábra, 14/a sz. fúrás). A fenyő-nyir szakaszon belül,a fenyő- -nyir I-ben a Tisza a kéregmozgásoknak megfelelően a tektonikusán besüllyedt Érmellék vonalát foglalta el, majd a Körösvidéken több vonalat követve fordult délre, Arad felé. Előbb Füzesgyarmat-Körösladány- -Bélmegyer-Méhkerék-Arad felé, később Nagy- várad-Tulka-Vadász-Szentanna-Arad irányába haladt (251. ábra). Ezt az irányt nemcsak lerakott hordaléka, hanem a mai felszin domborzata is tanúsítja. A würm-végi és óholocén vörösagyagba bevágódott meanderek 4-500 m-es amplitúdói és 1 km-es burkoló görbéje nem hagy kétséget afelől, hogy ezek óholocén eleji ős- -Tisza medrek és nem más, kisebb folyók nyomai (209-211. ábra). A Sebes-Körös az óholocén elején hegyvidéki szakaszán teraszt épitve - Bél- megyernél, később Nagyváradnál érte el a Tiszát. Nagyvárad és Bélmegyer között 8-10 m vastag homokra 5-6 m homokos, iszapos agyaqot teritett szét (248/é . ábra, 19, 9, 0-19, 37, 24, 47, 52, 48.sz. fúrás). A Fekete-Körös a teljes hosszban bevágódva hegységi szakaszon teraszt alakítva Tulka táján érte el a Tiszát. A Fehér- -Körös pedig mai vonalát követve Csigér- szöllősnél torkollt a Tiszába. A fenyő-nyir II-ben az Erdélyi-Középhegység erőteljesen emelkedett, a Szegedi- , Szolnoki- és Hortobágyi-süllyedék pedig a Nyírség É-i részével együtt süllyedt. Ennek megfelelően a Nyírség és a Körösvidék lassan ÉNy-ra kezdett billenni. A vizrajz követte a kéregmozgást, a Tisza elhagyta az Érmelléket és attól kissé északabbra, Hajduhadház felé kanyarodott, majd Karcagtól É-ra Kenderesen áthaladva fordult a mai Tisza vonalára. A Berettyó Hajduszováton és Hajdúszoboszlón át az elhagyott Ős-Tisza medrében kanyarogva érte el az újabb Tisza medrét. A Sebes-Körös sűrűn változtatta medrét, homokos hordalékával építgetve a Körösök hordalékkúpját. A legintenzivebb változások Ártánd és Körösladány között voltak. A Fekete-Körös is - mai vonala mentén váltogatva medrét - felhalmozó tevékenysé-
