Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
15. A Szamos és a Kraszna kialakulása és változása
alatt ez a szakasz északnyugatra csúszott (a haladás irányába) és szélessége is megnövekedett. A (20.számú) Cégénydányád és őköritó- fülpös közötti 1,5 km-es amplitúdójú kanyart összetett aszimmetrikus "V" kanyarnak minősíthetjük. Tengelye az 1775-ös térképen észak-északnyugat felé mutatott. A kanyar jobb szárnya lefűződés felé tartott, lemetsződése azonban nem következett be. A kanyar fejlődése közben növelte a kanyarulat szélességét és a haladás irányába csúszott. A kanyar csúcsából indult el az a 8 km körüli hosszú csatorna, mely Cégénydányád és Tunyogmatolcs közötti mederszakaszt erősen megrövidítette. Az átvágás 1858 és 1860 között készült. A következő (21.sz.) kanyar 1775-ben erősen eltorzult "U" kanyar volt, melynek szélessége 1,5 km, a kanyarulatok amplitúdója pedig ezen a helyen meghaladta az 1,5 km-t. A kanyar délkeleti zuga 90°-os volt, a délnyugati (fülpösi zug) pedig 45°- os, 300 m hosszú "V" kanyarrá alakult»melynek csúcsa a Tóthfalussy-féle felvételig kb. 400 m-rel tolódott nyugatabbra. Tengelye déli irányból délnyugati irányba fordult. E folyamatban közreműködött a nagy kanyar nyugati inflexiós szakaszának,mintegy 100 m-es északkeletre való harapódzása is. Az "U” kanyar tehát 40-50 év alatt alaposan eltorzult. Ellenkanyarja (22.sz.) 1775-ben még a sályi kanyarhoz hasonló összetett "V" kanyar volt, melynek tengelyét ugyancsak é- szakinak mondhatjuk. Az ököritó-fülpösi részkanyar fejlődése azonban lassan északkeleti irányba fordította ennek tengelyét is. A kanyar a XVII.század végén és a XVIII. század elején szabályos félkör-alakú lehetett. Északkeleten és északnyugaton szürflexiós szakaszok alakultak ki, melyek másodlagos kanyarokká alakultak. Kanyarfe- jet, nyakat hoztak létre és megkezdték a kanyarulat egy részének lefűzését,mely csak a szabályozás miatt nem következett be. E- helyett a Fülpöstől északnyugatra eső keleti szárny mederszakasza észak felé, a nyugati szárny mellékkanyarja pedig dél felé tolódott el mintegy 120-130 m-t, vagyis 42 év alatt (1819-ig) az aszimmetiája kihangsúlyozódott . A következő (23.sz.) kanyar 1775-ben 600 m széles és 600 m hosszú "U" kanyar volt. Tengelye dél felé mutatott. 42 év alatt mérete, formája megmaradt, amplitúdója kissé meghosszabbodott, tengelye 15°- kal eltért dél-délnyugat felé. 300 m-es tipusos szimmetrikus "V" kanyar volt 1775-ben. Amplitúdója 800 m-es, szélessége 300 m volt. Ettől nyugatra egy hasonló méretű lefűződött kanyar alakult ki. A "V" kanyar után a Szamos már 1775- ben nan folyt ebben, hanem nyugat felé fordulva 2 km hosszúságban egyenesen haladt Győrtelekig. A géberjéni "(15.sz.) hajtűkanyar hossza 41 év alatt kb. 100 m-rel nőtt meg, szélessége kissé csökkent és kissé nyugatabbra csúszott. A változás jelentéktelen volt. Az egyenes szakasz viszont nagyot változott. Äz első km-es szakaszon több mint 500 m-t kanyarodott észak felé és Győrtelek előtt párszáz m-re tért visz- sza előbbi medrébe. Ezt az új (26.sz.) kanyart már 1800-as évek körül térképezték. A Géberjén és Győrtelek közötti holtkanyar is jelentős fejlődésen ment át e 25 év alatt. Árvizek idején úgy látszik ez is vezette a vizet, mert a lemetszett meander hossza csaknem 500 m-rel nőtt meg és 750 m- rel nyugatabbra vándorolt. Tóthfalussy felmérésekor a holtkanyar már a győrtelek! Szamos könyökhöz simult, sőt egy szakaszon eggyé is vált vele. Sajátos fejlődésen ment át a győrte- leki (27.sz.) összetett kanyar is.Szucho- dolszky térképén még majdnem "ü" alakú volt, melynek tengelye délnyugati irányba nézett, inflexióinak érintői alig zártak be 50-os szöget. A kanyar fokozatosan északnyugatra tolódott, erősen eltorzult, szürflexiós szakaszaiból másodlagos kanyarok képződtek. Méretei ugyan nem sokat változtak, de tengelye kissé nyugat-délnyugat felé fordult. Délnyugati szakasza kb. 210m-t észak-északkelet felé tolódott és nyugati zuga kb. 600 m-es hajtűkanyarrá alakult. A kanyarulat kitérése 1,1 km, hosszúsága kb. 1,5 km volt. A kanyartól északnyugatra az első katonai felméréskor (1784-ben) 2 db morotvatavat jeleznek, melyek nyugatról kelet felé való kanyarvándorlásra utalnak. Ugyanezen a térképen, mint a sorozat következő láncszeme, egy lefüződött kanyar mutatkozik. Ez utóbbi kanyart lefűződése előtt 1800 körül Kriechbaum, sőt Tóthfa- lussy térképe is ábrázolja.Az előző mo- rotva helyén pedig 1775-ben még átfolyt a Szamos. Nyilvánvaló, hogy e sorozat legnyugatibb morotvája és ugyanennek a (29. sz.) kanyarnak előbbi fázisát jelöli. A XVIII. század .elején a győrteleki kanyar is (27.sz.) a tőle északnyugatra eső hajtűkanyar is (29.sz.) nyugatabbra, illetve a haladás irányába vándorolt. A kis (29. sz.) hajtűkanyar szélessége 400 m körüli, amplitúdója 600 m körüli volt. A XIX. század közepe táján fűződött le, vagy metszették át. Sokkal alapvetőbb változás volt a 24. sz. ellenkanyar fejlődésében. Az 1775-ös felvételen nagyjából északi irányú hajtűkanyarnak mondható, mely észak-északkelet felé fejlődött tovább kb. 100 mV-t, majd a kanyar eddig ismeretlen okok miatt 700 m- rel megrövidült. Amplitúdója 1,3 km-es volt 1775-ben. A XVIII. század vége felé 1,6 km- esre nőtt, a XIX. század elején pedig 1 km- esre csökkent. 1819-ben újra növekedésnek indult. A következő (25.sz.) kanyar keskeny, A 30.sz . ellenkanyarja kétszer olyan széles volt még 1775-ben. Az előbbi kanyar lecsúszása miatt azonban 1819-re ez is hasonlóvá zsugorodtt. A 30.sz. kanyar is lejjebb vándorolt kb. 100 m-rel, vándorlása viszont 500 m-rel kisebb méretű volt, mint az előbbié. A kanyarok tengelye is mindkét esetben északnyugat-délkelet irányból észak- -északnyugat-délkeleti irányba fordult. A következő (31.sz.) kanyar 1775vben enyhe félkör-ívet tett meg. Amplitúdója 500 m 5 90
