Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
15. A Szamos és a Kraszna kialakulása és változása
körüli volt, szélessége 1 km körüli. Az 1800 körüli térképen már "V" alakú kanyar- -formája volt, melynek inflexió-érintői 71°-ot zártak be. Amplitúdója is megnőtt kb. 10-15 m-rel. Ellenkanyarja (32.sz.) hasonló amplitúdójú (800 m) és 600 m körüli szélességű szimmetrikus kanyar volt és 1800 körűiig az is maradt. Méreteiben történt kisebb változás, amplitúdója és szélessége 50-60 m-rel megnőtt. 1819-ig viszont már a kanyar deformálódása is bekövetkezett (93, 94). A kanyar a haladással ellentétes irányba hajlott kb. 5°-ot. A következő (33.sz.) tunyogi kanyar is amplitúdója 130°-os kanyar volt,ipelynek szélessége 1775-ben 1,5 km lehetett.Északi szárnya 1 km-es nyílegyenes szakasszal tartott a következő kanyar inflexiós pqntja felé. 72 év alatt ez a kanyar szabályos félkör alakot öltött, amplitúdója is megnövekedett. A Tunyogtól északra levő (34.sz.) kanyar 1775-ben szabályos "U” kanyar volt, tengelye a haladás irányába (észak-északkeletre) hajlott, amplitúdója 500 m, szélessége 800 m volt. Tengelyiránya és amplitúdója nem változott a szabályozásokig. Fejlődése szoros kapcsolatban állt ellenkanyarjának fejlődésével. A keskeny hajtűkanyar (35.sz.) 1775- ben kb. 400 m-es szélességű előbb nyugatra, majd délre forduló aszimmetrikus formájú meander volt. Egyre növekvő amplitúdóval nyugat felé hosszabbodott kb. 100 m-rel, szélessége pedig 1819-ig kb. 120 m-t csökkent. A kanyar alsó (északnyugati) szárnyának gyorsabb oldalazása miatt a kanyar látszólag visszafelé vándorolt. Átvágását 1858-60 körül végezték el. A következő (36.sz.) kanyar csúcsába később a Cégénydányádtól északnyugati irányba mélyitett hosszú csatorna torkollt. 1775- ben 80°-os hegyes csúcsa "V" kanyar volt. Ez a későbbi térképek szerint legömbölyödött, inflexió-érintőjének szöge 70°-ra zárult és (az előző és következő kanyar fejlődése miatt) az a (36.sz.) kanyar is kb. 70-80 m-t visszafelé vándorolt.A visz- szavándorlás azonban csak viszonylagos és csak átmeneti folyamat volt. A következő (37.sz.) kanyarulat amplitúdója 1775-ben 450 m, szélessége 800 m volt. A félkör alakú kanyarulat közepe táján szürflexiósszakasz alakult ki, mely a kanyar megosztásához vezetett. Ez magyarázza, hogy noha az előző kanyar közepének megfelelő szakasza az alatta levő régi részkanyarral együtt lejjebb jutott, a felső részkanyar viszonylag "visszafelé" vándorolt. Az előbbi folyamatnak fordítottja játszódott le a meder következő szakaszában (38., 39., 40.sz. kanyaroknál). Itt két kanyar és a közöttük lévő ellenkanyar fejlődött egyetlen kanyarrá 10 év alatt. A kanyarok összenövésében az ellenkanyar el- laposodásában nagy szerepe lehetett valami külső tényezőnek {kéregmozgásnak.kedvezőbb kőzetminőségnek, vagy régi medermaradványok jelenlétének) is, mely a hirtelen nagyfokú változást magyarázhatja, (feltéve, hogy nem a térkép-felvételekben van a hiba!) . A Szamos mederváltozásának térképezett időszakában a torkolat vidékén,Számos- szeg környékén és itt volt a legnagyobb a változás. Szamosszeg környékén igazolhatóan elhagyott régi medrek aktivizálódtak. Hasonló jelenségre enged következtetni az a tény, hogy Nábrádtól délre 1817-19-ben, valamint 1850-ben 800 m szélességű és hasonló amplitúdójú elhagyott kanyart térképeztek és az első katonai felmérés az előtte és utána való felméréshez viszonyítva 500 m-es eltérést jelez. Ha feltételezzük is az 1784-es első katonai felmérés viszonylagos pontatlanságát, a későbbi térképek adatai is arra utalnak, hogy a leirt kanyaregyesülés folyamata végbement. Szucho- dolszky és Kriechbaum térképe között (25 év alatt) a kanyar 500 m-es eltolódást szenvedett kelet felé. A hármas kanyar 2,5 km- es szélessége pedig 800 m-re zsugorodott. E folyamat következtében az újonnan létrejött kanyarulat északi szárnya mintegy 300 m-rel délre tolódott, déli szárnya pedig 300 m-rel északra csúszott. Amplitúdója kb. 100 m-rel növekedett 42 év alatt. Időközben (az első katonai térkép alapján) 1 km-es eltolódás is volt keleti irányba. Az utóbbi kanyarokat kb. 1857-ben metszették át. Hasonló nagy változást mutat a Nábrádtól nyugatra eső mederszakasz is. Ez még 1775- ben kb. 1 km hosszú csaknem egyenes szakasz volt, mely nyugat-északnyugat felé tartott. Az előző kanyar változásával (kb. 500 m-rel) ennek is megnőtt az amplitúdója, iránya pedig északnyugat-délkeletivé változott. A Szamos ezután kisebb kitérést végzett dél felé és két kisebb kanyart hozott létre (41., 42. sz. kanyarokat). Amplitúdójúk alig érte el a 300 m-t, szélességük 500 méter volt. Az első kanyar dél felé tért el aszimmetrikusan a folyó haladási irányától, ellenkanyarja pedig 1775-ben enyhe körívet alkotott. Az első kanyar 42 év alatt fokozatosan lapos "U" alakú szimmetrikus kanyarrá változott,az ellenkanyar pedig kicsúcsosodott. Tengelyük is irányt változtatott. A délre forduló kanyar tengelye délnyugat felé fordult, az ellenkanyar északnyugati szárnya pedig keletészakkeletivé változott. Az első (41.sz.) kanyar később beszűkülő nyakát 1858-59-ben metszették át. Párszáz méteres egyenes inflexiós szakasz után a folyó újból kanyargásba kezdett. A kanyarok amplitúdója alig érte el a 400-500 m-t. Három egymásutáni kanyar, ill. ellenkanyar 1775-ben még szimmetrikus "V" kanyar volt (43., 44., 45.sz. kanyarok). Az első meg is maradt "V" kanyarnak, csak amplitúdója nőtt meg és szélessége csökkent, az ellenkanyar viszont "U" alakúvá változott. Tengelye 30°-kal északkelet felé fordult, a haladási irányba. A harmadik kanyar pedig 1819-ig még tovább fejlődött "omega" kanyarrá. Ez utóbbi kb. 200 m-rel lejjebb csúszott és amplitúdója 120 m-rel növekedett. A következő (46.sz.) kanyar 1775-ben
