Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
15. A Szamos és a Kraszna kialakulása és változása
érdemel. A nyolcadik mederhálózat (225. ábra) már a tölgykori állapotokat mutatja »mikor a Nyirség lassú viszonylagos kiemelkedése tovább fokozódott. A tölgykorszak elején még az Ecsedi-láp területe is emelkedett. Emiatt a Szamos beágyazódott .A tölgykorszak közepén a terület o- lyan mértékben süllyedt »hogy el is láposodott. Az Ecsedi- -láp, illetve a Szatmári- -sikság délnyugati részének fokozottabb süllyedése miatt az ősfolyók tovább húzódtak délnyugat felé. A Szamos tölgykori medre megközelitette a mai meder vonalát, csupán Csengertöl tartott tovább nyugat felé (a mai Tyü- kodi-vájás mentén) , de Nagy- ecsed előtt ÉÉNy felé fordult Kocsord irányába. Innen pedig Nagydobos felé kanyarodva torkollt az ős-Tiszába. Az ős-Tisza a mai medrétől délre»Péterfalvától Sonkádnak tartott, majd a mai Túr vonalán fordult Gulács és Gergelyugornya felé.A Krasz- na ettől az időtől kezdve bi- furkálódhatott az Ér és Szamos felé. Az Érmellék és a Nagykárolyi-sikság ugyanis az Ecsedi-láp újabb süllyedésével kapcsolatban ugyancsak süllyedőben volt, miközben a Nyirség keleti fele emelkedett. Az Ecsedi-láp süllyedésének mértékét jelzi, hogy az újholocén réti agyag felszine a 110 m-es abszolút magasság körüli felszin alatt kb. 10 m-re van, tehát kb. a 100 m-es tengerszint feletti magasságban. Ez alatt, az óholocén kavicsos szintig további 25-30 m üledék lehet ( 39. ábra). Turricse, Tisztaberek,Rozs ály~körny2k?n viszont 115, 120 méter tengerszint feletti magasság körül ugyanez a kavicsos szint a felszinen van. A süllyedők északi felén Kisarnál ugyanez a réteg a 108 m tengerszint feletti magasságú felszin alatt 10 m-re jelentkezik (Borsy Z. 1959) . Az Ecsedi-láp süllyedése tehát nyugat-délnyugat irányú billenős volt, mértéke pedig a holocénben a mai felszinhez viszonyítva kb. 40 m-t is elérhetett. A kilencedik ősmederhálózat már a mai viszonyokhoz nagyon közel állott. A Nyirség keleti pereme már olyan mértékben megemelkedett, hogy az Ősfolyók bevágódása nem tudott lépést tartani az emelkedés ütemével. A Szamos tehát már a Bereg-Szatmá- ri-sikságon egyesült a Tiszával, az egyesült folyó pedig Záhony felé kerülte már meg a Nyirség keleti peremét (226. ábra). Az ősvizrendszer fejlődését összefog- * A Szamos legfiatalabb mederfejlődésé- lalva elmondhatjuk, hogy a vízrendszer nek vizsgálatánál nem egészen 200 évvel ezélénken követte a kéregmozgásokat. Az elhagyott medrek különböző tengerszint feletti magaságokba jutottak. Ezek alapján a hajdani szintváltozásokra, kéregmozgásokra is következtetni tudunk. A morfogenetikai kutatások révén kimutatott kéregmozgások tendenciája viszont nagyszerű párhuzamot mutat a recens szekuláris szintváltozásokkal, melyet Bendefy László (1964) számított ki. A Szamos mai medervonalát is kéregmozgások rögzítették a mai helyén. 15.4. A mai Szamos magyarországi szakaszának mederváltozásai A legújabb földtani kor utolsó szakaszában (az utolsó 2750 év óta) sokat változott ugyan a Szamos medre, de a változást geomorfológiai vonatkozásban nem lehet alapvetőnek mondani. A gyakorlati élet számára mégis éppen ez az időszak a legfontosabb. A meder fejlődésének tendenciája,a kanyarulatok alakulásai, a szabályozások hatása a meder fejlődésére, stb. mind olyan kérdés, melyet fontos ismerni a folyóval kapcsolatos minden vizgazdálkodási munkánál. A Tisza vízgyűjtőjének vázlatos domborzata és vizrajza a Mindéi glaciálisban 1 = Az ősvizrendszer 2 = 0 - ÍOO mBf 3 = 100 - 500 mBf 4 = 500 - ÍOOO mBf 5 = 1000 - 1500 mBf 584
