Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai
A feltöltődés intenziv voltát elősegítette az éghajlat változása is, mely az inter- -glaciálisban csapadékosabb volt. A folyók vízhozama megnőtt, a hegység emelkedése révén azok esése is megváltozott. A folyók erőteljes bevágódása, teraszképző tevékenysége ezzel magyarázható. Az Erdélyi- -Középhegység és a Hajduhát emelkedése miatt az ős-Tisza, a Tokaji-kapu felé vándorolt. Első nagy vizgyüjtő központja (ahol a fő mellékágait fölvette) Nagyecsed környéke volt, jelezvén, hogy ez a területekkor éppen a többi területeknél intenzivebben süllyedezett. Itt vette fel a Szamost és a Krasznát, valamint a Borsavát, Latorcát, üngot és Laborcot. Másik ilyen központ Nyírbátor és Nagykálló környékén alakult ki. Itt vette fel az Ős-Ondavát és a Tapolyt. A folyónak a Tokaji-kapu felé való vándorlása pedig arról beszél, hogy a mai Nyirség területe észak felé billenő mozgást végzett. A Sajó-Hernád vize és hordaléka nagyjából a mai torkolata táján került a Tiszába, mely innen DNy felé, Szentes irányába tartott. Karcagnál torkollt bele a Berettyó és a Sebes-Körös, Szentes környékén a Zagyva. A Tisza a günz-mindel interglaciális- ban Szentesnél ömlött az Ős-Dunába, ill. annak egyik ágába, melynek kanyarulata Szentest is érintette. A Fehér- és Fekete- -Kőrös, valamint a Maros is közvetlenül az Ős-Dunába torkollott (206/c. ábra). A mindéi glaciálisban viszonylagos tektonikai nyugalom uralkodott. A Kárpátok epirogenetikus emelkedése, valamint az alföldi süllyedékek ugyancsak epirogenetikus, lassú mélyülése és feltöltődése ekkor is folyamatban volt ugyan, de nagyobb mederváltozásokat nem okozott. A Szatmári-sik- ság lassabb ütemben ugyan, de tovább töltődött. Az egész mindéi folyamán (80 ezer év) 30-40 m vastag üledék halmozódott fel. Hasonló Ütemű felhalmozódás volt a Nyírségen is (a Hajduhát kivételével, ahol u.i. letarolódás volt folyamatban) . A mindéi I stadiálisban a Tisza a Huszti-kapuban bifurkálódott,ami arra vall, hogy itt már nagyon kicsi volt az esése (206/d. ábra). Az éghajlatnak megfelelően mind a Tisza, mind a mellékfolyók legnagyobb szakaszain általában üledék-felhalmozás volt folyamatban, vagyis olyan tömegű volt a hordalékanyaguk, hogy a vízhozam és az esés nem nyújtott elég energiát az üledék elszállítására. Mindéi I teraszkavicsokat megtaláljuk a Talabor és Nagyág között, a Latorca jobbpartján és a legtöbb mellékfolyó mentén terasz-roncsok formájában. A hegység belsejében általában 30-40 m-es a relativ magasságuk, ezt a magasságot azonban a tektonika a hegységen belül is megzavarta, tehát módosította. Az erózióbázis felé közeledve - mint a többi teraszok esetében - ez is fokozatosan csökken, jelezvén a közben lezajlott szintváltozásokat. Az Alföld peremén azonban nemcsak a Tisza, hanem a Borsava és a Szamos is bifurkálódott, utalván arra, hogy a Tiszától északabbra és délebbre eső medenceperemek is a mindéi elején tökéletes síkságot alkottak. A Tisza a balparton a Visó és Iza után a Szamos egyik ágát Császló táján, másikat pedig Nyírbátor körül vette fel, a jobbparton pedig a Tarac, Talabor, Nagyág nagyjából a mai vonalán stabilizálódott mellékfolyók felvétele után Tarpa körül egyesült az Ung vizét is szállitó Borsavával, valamint a Labore, Ondava és Tapoly vizét összegyűjtő ősfolyóval. Az emelkedésben lévő Hajduháton a Tiszának két átfolyása volt. Ez talán időben is elkülönülhetett egymástól. Idősebbnek látszik a Tokaji-kapu felé való átfolyás, mely a günz eleje óta megvolt, és fiatalabbnak a nyíregyházi Tisza.ág, melynek vonalán a günz óta nem volt aktiv vízfolyás. Az idősebb ág Tiszapalkonyánál egyesült az Ős-Sajóval, s a két ág Karcag táján találkozott újra. Itt vette fel a Berettyó, valamint a Fekete- és Sebes-Kőrös egyesült vizét is.A Fehér-Kőrös Orosházánál, a Maros pedig Szegednél ömlött a Tiszába. Lényeges változást jelent a Tisza vázrendszerében az a tény is, hogy az Ős-Duna a mindéiben véglegesen elhagyta a mai Tisza vízgyűjtőjét. A mindéi II stadiálisra eső üledéteik- lus elemzése alapján a medence területén tovább változott a vizrajzi kép (206/e. ábra) . A Szatmári-sikság fő vizgyüjtő köz- pontja a mai Nagyecsed-Győrtelek környéke volt, s az emelkedésben lévő Hajduháton a déli átfolyást foglalta el a Tisza. Ez a vonal Nyirbátor-Biri-Kálmánháza-Hajdudorog- -HajduböszÖrmény-Nagyhegyes vonalában hagyta maga után a legdurvább homok és kavicsüledékeket. A hajdani Tokaji-kapu felé haladó ágon át a Latorca-Ung-Ondava-Tapoty vezette vizét az Ős-Sajóba, mely Karcag táján ömlött a Tiszába. A Békési-süllyedék- nek a Duna-Tisza közénél intenzivebb süly- lyedése a mindelvégi Tiszát Karcagtól DK felé terelte. Szerep-Szeghalom-Mezőberény- -Csorvás vonala lett a Tisza fő útvonala, majd Makónál harántolta a mai Maros vonalát és dél felé haladva érte el az ős-Du- nát, mely ekkor már megközelítette mostani bácskai medrét. A Körösök külön-külön ömlöttek a Tiszába, a Maros pedig valahol Makó környékén. A Zagyva torkolata ekkor Orosházánál volt. A Nagy interglaciális, vagy az a kb. 160 ezer éves időegység, mely a mindéi glaciálisés a rissz eljegesedés között eltelt, a Tisza vízrajzának alakulásában is olyan szakasz, mellyel külön kell foglalkozni . Négy üledékritmus alakult ki ebben ai éghajlati szakaszban. A mindel-rissz interglaciális folyamán négy csapadékosabb és melegebb és ugyanannyi szárazabb és hűvösebb éghajlat váltogatta egymást. Nem beszélhetünk ugyan jeges stadiálisokról, mert azok Bacsák Gy. (1955) szerint nem bontakozhattak ki, de azok az éghajlati különbségek, melyek a hegységekben közvetve teraszokat alakítottak,a síkságon pedig ritmusossá tették az üledékfelhalmozódást, a nagy interglaciálison belül is hatottak. Nem véletlen az, hogy Bulla B. (1940) felveti annak gondolatát is, hogy a Felső-Ti- szánál mindel-rissz interglaciálisban képződött terasszal is számolni kell,vagyis a IV-es és a III-as terasz közötti szinttel. 378
