Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai
A rnindel-rissz interglaciális elején a legjobban süllyedő területrész, vagyis a vízgyűjtő-központ Nyíregyháza környékén alakult ki (206/f.ábra). Peremi törések mentén ugyanis az Alföld ÉNy-ra billent, s a Tisza ennek megfelelően ÉNy felé oldalazott. Nyíregyháza táján ömlött belé a Borsava, a Szamos és a Kraszna, jobbpartja felől pedig az Ondava-Tapoly egyesült vize. A Sajót Balmazújváros táján vette fel és a süllyedék tengelyében DK felé tartott. A mindel-rissz I szakaszban (vagyis kb. 30- 40 000 év alatt) Balmazújváros és Szentes között kb. 30-40 km-es sávon belül a Tisza többször változtatta medrét,kisebb-nagyobb szigeteket azonban érintetlenül hagyott e medervándorlás során. Szentesnél az erőteljes süllyedésben lévő Maros hordalékkúpja felé fordult és többszöri mederváltás során Arad környékéig is eljutott. Ekkor Csanádapáca környékén egyesült a Fehér- és Fekete-Körös vizével, majd a Temesközön át dél felé haladva érte el a Dunát. A mindel-rissz II-ben a Szatmári-síkságon és Nyírségen a Tiszának csaknem K- -Ny-i iránya volt (206 g.ábra). A Számos- közön ugyan az Ős-Tisza két nagy ága szigeteket is alkotott - jelezvén, hogy a fo- lyónak kicsi volt az esése, kavicsos hordaléka mégis eljutott Nyirbogdány-Kemecse határáig. Ez a K-Ny-i irány egybeesik ezen üledékritmus ossz létének vastagabb előfordulásával is. Ettől délre, ezzel párhuzamosan, denudációs sáv kisérte a folyó medrét, melyet a szakasz végén részlegesen iszap, ill. agyag borított be. Mindez arról beszél, hogy a területen intenzivebb szintváltozások zajlottak le ekkor. A Haj- duhát is emelkedőben volt. A Tisza Nyírségen való átfolyása Nyáregyháza közelében volt. A Hortobágyon vette fel az ős-Sajót és főága Karcag-Endrőd vonalán haladt. Egyik időszakos kisebb ága Debrecentől nyugatra É-D-i irányt vett fel, majd a mai Berettyó vonalán tartott Endrőd felé, ahol újra egyesült a két ág.' A Békési- és a Szegedi—süllyedék területén nagyon labilis volt a folyó medre.Az előzőnél intenzivebb süllyedés, melyet a viszonylag vastagabb üledékritmus is jelez (L.: Mike K. 1974. p. 34-35) a területet ingoványos,vízzel boritott mocsárrá alakította, melyen a főmeder könnyen változtatta útvonalát. Kezdetben Szentes felé kanyarogva a várost ÉNy felől kerülte meg és fordult a mai Tisza vonalára, a ritmus második felében pedig Mezőtúrtól Csabacsüd felé, majd Nagyszénás, Mágocs vonalán haladt Szeged felé (Mike K. 1975. p. 39), ÉNy felől kerülte meg a várost és a mai torkolata táján ömlött a Dunába. A Maros ekkor erőteljesen építette a hordalékkúpját, mely talán az Erdélyi-medence kiemelkedésével, a Szegedi-süllyedék gyors süly- lyedésével, a megnövekedett eséssel és a csapadékos időszak miatt megnövekedett vízhozammal egyaránt összefüggésbe hozható.Az Erdélyi-medence teraszai közül a mindeli- nek tulajdonított teraszok egyrésze minden bizonnyal a mindel-rissz II-ben vették fel mai terasz formájukat. A mindel-rissz Ill-ban újra erőteljesebb süllyedésben volt az Ecsedi-láp és az Érmellék és emelkedőben a Hajduhát. Ennek az lett a következménye, hogy az Ős-Tisza lefolyás! viszonyai lényegesen módosultak. A Felső-Tisza fő vízgyűjtő központja Ófe- hértó környékén alakult ki. Ide futottak össze csaknem sugarasan É-ról, K-ről és D- ről jövő mellékvizfolyások, majd Vámos- pércs-Nagyléta-Berettyóujfalu vonalában ha- rántolta a mai Berettyó völgyét, a mai Sebes-Kőröstől É-ra, nagyjából a folyóval párhuzamosan haladt Mezőtúrig, ahol felvette a Sajó és a Zagyva vizét, majd Szentesnél nagyjából a mai medre mentén beágyazódva fordult dél felé (206/h. ábra). A folyó bevágódását a Kétegyháza-Orosháza- -Mindszent vonalán bekövetkezett kiemelkedés okozta,mely már a günz végén elkezdődött a süllyedezésben való lemaradással és a mindel-rissz Ill-ban jelentkezett kimondottan emelkedő tendencia formájában. Az Ős-Marost ez a mozgás átmenetileg a mai helyére terelte. A Tisza a mai Szentes-Szeged közötti vonalánál nem jutott nyugatabbra, mert a Duna-Tisza köze is átmeneti emelkedésben volt, vagy legalább is viszonylagosan emelkedett a Békési-süllyedék mélyüléséhez képest. A mindel-rissz IV-ben újra intenzivebben süllyedt az Érmellék és az Ecsedi-láp környéke (206/i. ábra). Ezzel egyidőben nagyjából K-Ny-i csapású enyhe redőzödés figyelhető meg az Alföldön. Kétegyháza-Kis- kunhalas vonalában határozott emelkedési tendencia mutatható ki, mig Békés-Csongrád tengelye mentén süllyedés. Ettől északabbra, Okány-Kőröstarcsa-Szarvas-Kecskemét vonalában újabb relativ emelkedést jelez a K-Ny-ra húzódó iszap és agyag-felhalmozódás. A Berettyó és, Sebes-Kőrös közötti sávban újra kissé intenzivebb süllyedés volt, még északabbra Berettyóujfalu-Kisujszál- lás-Szolnok vonalában enyhébb Ütemű süllyedés volt megállapítható. Ettől É-ra Nagyléta-Hajduszoboszló- -Kunhegyes vonalában pedig újabb intenziven süllyedő sáv alakult ki, mely az Érmellékhez csatlakozva magához is vonta a nagy interglaciális végi ős-Tiszát. A Hajduhát a Tokaj-hegy nyúlványaként Debrecenig húzódó térszíni kiemelkedést alkotott. Ettől K-re eső mellékfolyók mind délies irányban igyekeztek az ős-Tisza felé. A Hajduháttól Ny-ra eső Ős-Sajó is D-felé haladva Karcag határában érte el az Ős-Tiszát. A mindel-rissz interglaciális végén - az Ény-i peremtörések megújulása miatt - a Tisza elfoglalta (átmenetileg) a Tiszake- szi-Szolnok közötti mai Tisza vonalát. Ez az állapot azonban csak az interglaciális legvégéig tartott. A Zagyva előbb Öcsödnél, majd Szolnoknál ömlött a Tiszába, a Berettyó és a Sebes-Körös Endrőd és Mezőtúr között, a Kettős-Kőrös pedig Szentes K-i határában. Szentes és Szeged között a mindel- -rissz IV elején volt egy kisebb ága a mai Duna-Tisza közi parton is, de ez az interglaciális végén megszűnt. A Kétegyháza-Kis- kunhalasi boltozat emelkedése miatt a mai medertől K-re a maival párhuzamosan vágott
