Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

12. A dunántúli nagyobb állóvizek kialakulása és változása

formák. A Balaéon-környéki tőzegek kisebb részének pleisztocén korát csak feltételezni lehet. A fonyódi Nagyberek D-i részén ugyanis az erózió megkimélte a tőzeg egy részét. Ez a tőzeg-szenesedési foka miatt esetleg idősebb lehet, mint a többi (194/c. ábra). A "szuroktőzeg" ugyanis átmenet a "rostos" ill. "vegyes-tőzeg", valamint a kőszén "lignit" fokozata között. Mindez egyúttal arra is utal, hogy a tónak ill. lápnak még a rostos tőzeg lerakódásánál is hamarabb kellett megjelennie. Erre azonban még pontos kormeghatározásunk nincsen.

A tőzeg-vastagsági térkép ( 57. , 58 . és 156. ábra) arról tanúskodik, hogy a"~ tőzeg is eróziós térszinre települt. Ez a vízhálózat viszont bevágódott az un. "Unio- -Wetzleris" homokba ill. erodálta annak nagy részét, de tanuhegy-gyanánt hagyta hátra (pl. a Fonyódi hegyen) annak kisebb részét. Bevágódott a "Baltavári faunát" tartalmazó homokos összletbe is, sőt a mai szabadhidvégi (városhidvégi) ópleisztocén faunát tartalmazó kavicsba is. Erről az oldalról közelítve a tó medencéjének keletkezési alsó határát a városhidvégi fauna léte utánra kell tennünk, mert ekkor a Balaton területe még a tó mai medencéje folyóvölgy lehetett. A tó víztükrének a kialakulása tehát jóval a városhidvégi fauna kora utáni és a fonyódi szuroktőzeg keletkezése előtti szakaszba a pleisztocén végére tehető.

A Balaton legidősebb rész-tava a mai Kisbalaton és annak közvetlen környéke lehetett. Itt található a legvastagabb taviüledék. Itt duzzadt tóvá az ópleisztocén Ős-Zala vize. A többi rész-tavacska is a Balatonfelvidék karszt-vizet szállitó patakjaiból és - természetesen - a csapadékvízből táplálkozott. Az egységes viztükör a würm végén alakulhatott ki, ahogy azt Marosi S. és Szilárd J. (1974 és 1981) is megállapította . A VITUKI fúrásokat is mélyített a tő fenékanyagába. A minták pollenanyagát Zólyomi B, (1980) dolgozta fel. A Balaton üledékét ő is holocén korinak találta, a tó üledéke alatti folyóvízi eredetű anyagot idősebb képződménynek. Ennek koráról nem nyilatkozik (198. ábra).

A viztükör nagysága és a tó mélysége nemcsak a patakok vízhozamától és a párolgástól ill. éghajlati változásoktól függött (Bacsák Gy. 1944) , hanem elsősorban a kéregmozgásoktól, melyek intenziven emelték a Középhegységet és süllyesztették a Balaton tengelyét (Bendefy L. 1967; Mike K, 1975) . A hegység a kőzeteiben tárolt karsztvizével együtt emelkedett, mellyel a Balaton régebben intenzivebb kapcsolatban állott, s amelynek forrásai a Balaton vizét is táplálták. A Balatontól D-re eső Somogyi dombok is emelkedtek, s ezáltal a lefolyás! viszonyok is módosultak.A kéregmozgások közvetve a patakok hordalékszál- litását, s ezáltal a Balatonba szállított üledék mértékét is megnövelték, elősegítve a tó feliszapolódását. Az üledékek nagyrészét azonban természetes "deritők" ülepítették le, még a tóba jutásuk előtt.

Ilyen volt a szabályozások előtti Kisbalaton és a Tapolcai-medence is.

12.2.4. Vizszint-_és_partváltozások_a

ÍÜ!?éiY2£Í§2!í_§Ií55ií

A Balaton vizszintje is, partvonala is kezdettől fogva állandóan változott. A mai vizszint már szabályozások eredménye, tehát mesterségesen fenntartott szint. A régi állapotokat viszont már csak szorgos kutatómunkával lehet ma megállapítani.

Az Ős-Balaton mindenkori vizszintje elsősorban a medence alakulásától és az időjárás csapadékosságától, vagy szárazságától függött. id.Lóczy L. (1913) a mai vízállásnál kb. 6-8 m-rel magasabb abrázi- ós szintet állapított meg, melyet apró kavicsos, csigás tavi üledék borit. Efölött lösz van (p. 469). Ő a kavicsos szintet Ó- pleisztocén korinak tartotta, mivel csak ő és új (azaz alsó és felső) pleisztocént különböztetett meg. (A löszt pl. általában újpleisztocénnek minősítette.) Egy másik vizszintet is megemlített, a mainál 6 m-rel alacsonyabbat, melyet szerinte a Balaton fenekén lévő tőzeg-szint képvisel.Ezt feltételesen a pleisztocén végéről valónak tartotta (Lóczy L. 1913, p.475).

Cholnoky J. (1910) nagyvonalakban id.

Lóczy L. véleményét képviselte, de nem fogadta el a prebalatoni részmedencékre vonatkozó megállapitásait. Szerinte a Balaton medencéje és benne a Balaton vize is egyszerre jelent meg. Ettől kezdve épitetr te a tó a meglévő turzásait. Bulla B.

(1943, p.34) Almádi és Alsóőrs közötti lösz települési viszonyaira hivatkozva a mai közepes vizszint fölött 6 m-rel lévő szin- lőt az utolsó interglaciálisra tette. Az indoklásban azt bizonygatja, hogy az ennél fiatalabb nem lehet. Az alacsony (-6m) szintet - amint említettük - pollenvizsgrá- latokra hivatkozva Zólyomi B. (1980) utolsó jégkorszak (W3) végére tette. Szerinte ekkor keletkezett a Balaton.

Bulla B. (1958, p.321) más szinlőket is megemlített. Egy 10 és egy 16 m-es relativ magasságú szinlőt, melyet a Balaton kezdeti abráziójának hatékonyságával hozott kapcsolatba. A leirás szerint tehát ezeket is a 6-8 m-es szinlővel, vagyis a Balaton kialakulásával tartotta egykorúnak.

Az Id.Lóczy L. által leirt "csopaki" ill. "balatoni riviérának", mely 30-45 m viszonylagos magasságban van, és amelyet Lóczy pontuszi abráziós lépcsőnek tartott; Bulla B. szerint nincs köze a Balatonhoz, az szerinte pliocén végi ill. pleisztocén eleji hegylábi tönklépcső ("pediment").

Az irodalomban tehát három magas szinlőt hozott kapcsolatba a Balatonnal; a 6 m, 10 m és 16 m-es magasságban lévőt és egy 6 m-rel mélyebb szintet, mint a mai közepes vizszint.

A maihoz közel álló +6 és -6 m-es vizszint vitathatatlanul balatoni eredetűnek látszik. A ÍO m-es szinlők balatoni eredetét azonban részletesebben is magyarázni kell, mert ma a Balatontól délre eső területek szintadatai miatt 10 m-rel magasabb balatoni vizszint ki sem alakulhatna, hiszen azt a Sió völgye és (Sárrét felé) a (Folytatás a 350. oldalon)