Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

12. A dunántúli nagyobb állóvizek kialakulása és változása

TILIA

ALMUS'CAHPINUS FAGUS

CORYLUS

BETULA

PI NUS

CHENOP

NAP ! CEREALE JUGLANS

ZEA

Poroieu>»>erung mit der Archeológia

Zoni aer iedmngen Ze.t Kultur

198. ábra

A Balatoni 9.sz. fúrás pollendiagramja, és a rétegeknek a régészeti korok

szerinti besorolása Szerkesztette: Dr.Zólyomi B.

Megjegyzés: A virágporok elemzése alapján a fúrásban i.e. 8300-ból való a legmélyebb réteg,tehát kereken 10.000 évvel ezelőtti.Ez a fúrás azonban nem tárta fel a prebalatoni negyedidőszaki rétegeket, melyeket a többi fúrás nagyrésze harántolt.

A tó-állapot előtti eróziós szakaszról beszélnek a tőzeges szint alatti kavicsos, homokos kvarter-üledékek, melyek erodált pannon felszínre települtek. A folyó haladási irányáról nemcsak a fonyódi Nagyberekben (197. ábra), Kisbalatonban és a Sárréten feltárt medernyomok övzátonyai tanúskodnak, de utal a hajdani hordalék összetétele is, elsősorban a bazalt-kavicsok jelenléte. A bazalt kavicsok ugyanis nemcsak a tómedence Ny-i felében fordulnak elő, hanem az ÉK-i fúrások anyagában is, sőt a Papvásári hegy kavicsában is. A bazalt-előfordulások e területektől DNy-ra esnek, a folyó haladása tehát (a mai Balaton vonala mentén) ÉK felé tartott.

U)