Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
12. A dunántúli nagyobb állóvizek kialakulása és változása
még említenünk a flexurákat is, melyekről már Szádeczky-Kardoss E. (1938) és W.Fuchs (I960) is megemlékezett, valamint a vízszintes nyiródásokat is, melyek mentén parkettaszerü elmozdulás is lezajlott. A Fertőre csaknem merőleges csapásu behorpadás jól látható a meridionális irányú földtani szelvényen (183. ábra). W.Fuchs (1960, p.49) néhány újpleisztocén szerkezeti vonalat is emlit. Ilyennek tartja a Schülzbreiten déli peremét és a Schülzbreiteni-süllyedék északi határvetőjét is. A tó területének csak a déli része kavicsos. Ez arra utal, hogy az ös-Duna közvetlen közelében lehetett ez a térség, de pusztuló magasabb partot alkotott(melyre már nem rakódott dunai kavics. Ez a terület ma már mélyebben van, mint a kavicsos ős-Duna hajdani medre. Ha a Duna még a holocénben is erre járt, e terület besüllyedése néhány ezeréves lehet csupán. A szintváltozás azonban nem feltétlenül járt törések kialakulásával is. A kéregmozgások, szintváltozások azonban ma is folyamatban vannak (28. ábra). 12.1.2. A_FertŐ3medence_vizföldtani_vonat- kozásai_is_a_tó_me2^elenlse A tó létének megértése kell foglalkoznunk a tó vízföldtanával. Ilyen szempontból a Fertő tavat és vízgyűjtőjét viszonylag tömören.jellemezhetjük. A tó a fő viz- utánpótlását a felszini vízfolyásokból (közvetlenül a Wulkából és a Rákos-patakból) nyeri, de szinte biztos, hogy rétegvizekből jelentősebb és a talajvízből is kap egy kevés utánpótlást. A beszivárgó csapadék elsősorban a miocén rétegek közvetítésével jut el a tó közelébe,ahol törések mentén források útján ("Koschbrun- nen") táplálja a tavat (T.E. Gattinger, 1970). A Parndorfi-plató felől érkező rétegvíz áramlást pedig fúrásokban észlelte az Arsenal Állami Kísérleti és Kutatóintézet. Az ópleisztocén kavicsterasz vizét a felsőpannoniai homokrétegfejek lecsapolják és részben a Fertőbe vezetik. Magyar területen a hajdani tópart mentén sok forrás van, melyek a nyugati részen a miocénre települt kvarter homokokból, délen pedig a pannoniai rétegek felszinközeli homokjából fakadnak. A pleisztocén rétegekből fakadó vizek a tó vizgyüjtő területén általában a talajvízzel azonosithatók, mert a negyedidőszaki kavicsok és homokok között, illetve fölött ritkán fordul elő jó vizzáró réteg és ha előfordul, annak is lencsés a kiterjedése. A kvarter vizek tehát e területen nem tagozódnak. Helyzetük miatt a felszini szennyeződésnek is jobban kitettek, mint a mélységi vizek. Mezőgazdasági célokra azonban jól hasznosithatók. A kutak vizének hőmérséklete a fakasz- tás mélységének függvényében 30-50 méter között 12 C° körüliek, 50-100 méter mélységből jövők 12-15 C° közötti hőmérséV tüek, 100-200 méter között pedig a 20 Cu- ot is meghaladják. A tó kialakulásával kapcsolatban számos elmélet látott napvilágot, kialakulásának korát illetően is különböznek a vélemények. A legősibb feltevés szerint a Fertő a Pannon —tó reliktuma (W.Fuchs 1960, p.40). Ezt azonban a feltárt földtani adatok (pl. a pliocén és a pleisztocén rétegek diszkordanciái ) cáfolják. Egy későbbi elmélet szerint a medencét a pliocén szelek fújták ki, s a talaj- viz ebben a mélyedésben felgyűlve hozta létre a tavat. A Lajta-hegység keleti lejtőjén előfordulő sarkos kavicsok ugyan ta- nusitják, hogy a szél is fújt a területen, de minden egyéb adat más genetikai tényezőkre utal. Ezt a téves szemléletet képviselte Schuster F. (1947, p.23) és még Ko- vács L. (1962) is. Voltak, akik a tektonika szerepét emelték ki a medence kialakulásával kapcsolatban. Kovács Z.-Kalmár I., Hajós B. (1979, p.414) tanulmánya pl. egyedüli ok gyanánt emliti a szerkezeti mozgásokat a tó kialakulásában. Indoklás helyett a kevés furásadatra hivatkozik. Annyi furás- adatunk azért van a Fertő-medencében, hogy ezt a szemléletet könnyűszerrel meg lehessen cáfolni. Már a század elején megjelentek azonban olyan tanulmányok, melyek szinte csak felszini vizsgálatok alapján, de meglepő éles látással és viszonylagos hitelességgel Írták le a tó keletkezését. Ilyenek voltak pl. M. Hassinqer (1905, 1918) tanulmányai. Ű a Duna pleisztocénkori eróziós-akkumulációs tevékenységével magyarázta a tó genezisét. Feltevéseit később már új adatokra támaszkodva Szádeczky-Kardoss E. (1947)is igazolta, majd még részletesebb kutatások (fúrások és geofizikai mérések) alapján F.Sauerzopf (1956), és 1981-ben Mike K. is bizonyította. A tó keletkezésének korára nézve is nagyon megoszlanak a vélemények. Szádeczky- -Kardoss E. (1947, p.19) szerint néhány százezer évre tehető a tó keletkezése s szerinte is a dunai hordalékkúp elgátolása révén keletkezett. Schuster F. (1947,p.23) a tó korát kb. 9000 évre becsülte, de a hordalékkúp és az erózió szerepét lényegtelennek tartotta. Az újabb osztrák irodalom kb. 15 OOO évesnek tartja a tó önálló életét (F.Sauerzopf, 1956). Mike K. (1983) legújabb ősvizrajzi kutatásai pedig arról tanúskodnak, hogy a tó 6.000 évnél fiatalabb. Az adatok tükrében a tó kialakulása a következőkben foglalható össze: A mai Fertő tó környéke a felsőplio- cén legelején vált szárazulattá. Még a Bécsi-medencében is, a Dunántúl egy részében is nagyobb területeket borított el a Pontusi-tórendszer hátramaradt víztükre. A tavak azonban ekkor is átfolytak egymásba 319
