Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
12. A dunántúli nagyobb állóvizek kialakulása és változása
még a holocénben is átfolyt a Fertő közvetlen környékén és a tó nagyon fiatal keletkezésű. F.Sauerzopf a következő faunát találta az emlitett rétegben: Valvata pis- cinalis, Graubus albus, Unió sp, Litho- glyphus naticoides, Valvata piscinalis, Iliocyris gibba, Cyclocypris lacustris, Candona neglecta, stb. Talán már holocénkori lehet a homokos lösziszap is, amely mint a lösz áttelepített formája homokkal és kaviccsal kever- ten boritja a Fertőzug területét.Lehet,hogy a hajdani (a mainál nagyobb kiterjedésű) Fertő-tó üledéke volt ez a viszonylag nem vastag, de nagy kiterjedésű anyag. Holocén képződmények az alluviális homokok is, melyek a patakok partjait kisérik, a meszes, márgás tavi eredetű anyagok és iszaprétegek, valamint a tőzegsár és a tőzeg, melynek mai pontos körvonalait a kitermelés miatt nehéz ábrázolni. Hegységszerkezeti vonatkozásban számos és sokféle kutatás volt a Fertő-meden- cében. A múlt század végi térképezésektől a későbbi geofizikai méréseken át a fúrásos feltárásokig mindegyik kutatás szerkezeti adottságokat is tisztázott. Sok kérdés azonban még mindig megoldásra vár. Kétségtelen tény, hogy mind a Soproni-hegység (a folytatásában lévő Ruszti- -dombvonulattal), mind a Lajta-hegység (a Kis-Kárpátok felé mutató nyúlványaival) délkelet felé van feltorlaszolva.Ez a torlódás azonban fiatalabb, mint a mező- és katametamorf sávokban mutatkozó torlódások, melyeknek ÉÉK-i (30°) irányú vergen- ciája volt. Erre utalnak e kőzetek elmozdulási sikjai. A Lajta-hegység, a Soproni-hegység és nyúlványaikban felszinre is kibukkanó kristályos alaphegység-tömegek ugyanis nem helyben képződött, hanem un. allochton képződmények, melyek nagyobb viszonylagos messzeségből torlódtak a mai helyükre.Erre utal a kristályos tömegek torlódásos szerkezete és részben a metamorfizált anyaguk is. Valószínűnek látszik, hogy a Föld tömegének ritmusos tágulásai során szétszakadt földkéregdarabok egyenetlen vízszintes elmozdulásai miatt következtek be az egymástól távoleső "lemezek" torlódásai (Mike K. 1979, p.6.). A Fertőtől keletre,' Pátfalunál (Po- desdorf) két alaphegységig hatoló fúrás gránitba jutott (Körössy L., 1958,p.292). Ez arra utal, hogy a Fertő környékén a kristályos alaphegységnek vannak kevésbé, vagy egyáltalán nem metamorfizált tömegei is. A felszini kibúvásokban azonban mindenütt gneisz, fillit és csillámpala formájában fordulnak elő. A két egység között - nyilvánvalóan - szerkezeti vonal húzódik. A Fertő-környéki prekambriumi-kambri- umi kőzetek szerkezetéről nehéz megállapítani, hogy azok mikor, milyen változásokon mentek át, mert a neogénig tartó üledékhiány ezt csaknem lehetetlenné teszi. Tektonikával foglalkozó szaktekintélyeink a rögök mai irányítottságaiból; a törések csapásai alapján következtetnek a varisz- kuszi szerkezeti elemekre (Wein Gy. 1972 , p.188, Szádeczky-Kardoss E, 1947 , p.16). Az ÉNy-DK-i csapást ugyanis prekambriumi- nak, a DNy-ÉK-it pedig variszkuszinak ill. ó-alpi szerkezetnek tartják. A rögvonulatok mai csapása azonban a földtörténet során jelentős változásokon ment át, amint erre a paleomágneses vizsgálatok is utalnak. E megállapitások tehát további bizonyításokat igényelnek. A Soproni kristályos övezetet,melybe a Fertő egész vízgyűjtőterülete tartozik, egy DNy-ról ÉK-re haladó szerkezeti vonal határolja el a kisalföldi ó-paleozóos szerkezeti egységtől, mely az Ikva-könyök melletti Pi-1 és a tőle É-ra eső Pi-2 jelű fúrás között húzódik (Wein Gy. 1972.p. 191). Az osztrák irodalomban a Fertő környéki szerkezeti mozgások közül az alpi orogene- zis stájer fázisát tartják a legrégibb bizonyított kéregmozgásoknak (W.Fuchs,1960, p.44.). A Keleti-Alpok, a Lajta-hegység és a Rozália-hegység a szinorogén emelkedés miatt intenziven pusztult. E pusztulás termékének tekinthető a már emlitett "ruszti- -kavics” anyaga is. A hegységeknél kisebb intenzitással ugyan, de az egész vizgyüj- tőterület emelkedőben volt. A bádeni (törtön) emeletben kezdődött el a Kismartoni-medence törések menti süly- lyedése (W.Fuchs , 1972 , p.44). A medence a Fertőtől Ny-ra esik, a Ruszti-dombvidék rögei között. Pikkelyeződések is észlelhetők e dombvidéken, melyek vergenciája W.Fuchs (1972, p.45) szerint keleti irányú"! S-több meridionális törést is emlit és egy ÉK-DNy-i csapásu törést is, mely a dombvidéket harántolja. A törések sikja 6(P körüli .Szt .Margarethen közelében lévő kőfejtőben a lajta-mészkő boltozódásáról is megemlékezik, melynek csapása ÉNy-DK-i. Ez utóbbi boltozódás a Fertőtől K-re is kimutatható ( ;5 2 > ábra) . Mind a boltozat, mind a magyarországi területre is áthúzódó meridionális törések arra utalnak'* az ónban, hogy ezek nem Írhatók egyértelműen a stájer ill. újstájer fázis számlájára. A Fertőtől keletre eső DNy-ÉK-i csapásu törésről pl. biztos, hogy az az alsó és felsőpannon között is elmozdult. E mozgásokról W,Fuchs (1960, p.5 3) is megemlékezik(186.áb- ra). Az É-D-i törésekről pedig biztos, hogy azok a felsőpliocén után is mozogtak (184/a, b. ábrá ) . tehát a pliocén— pleisztocén határán lezajlott romániai fázissal hozhatók kapcsolatba. E mozgásokról tanúskodik a pliocén rétegek ferdén lenyirt tönkfelülete is, melyrg a pleisztocén kavicsrétegek rakódtak (183.ábra). Lehet azonban az eo- pleisztocén végi dunai mozgásfázis eredménye is. Az emlitett irányokon kivül Sopron környékén K-Ny-i és ÉNy-DK-i csapásu törés is előfordul. Ezek a törésirányok azonban csak alárendelten fordulnak elő a tó viz- gyüjtő-területén, A törések és redők mellett meg kell 318
