Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
12. A dunántúli nagyobb állóvizek kialakulása és változása
regressziója következett be »melyet a szar- mata elején újra transzgresszió váltott fel. Az alsó-szarmatát a Ruszti-dombvidé- ken néhány m vastag mészkő-törmelék képviseli (W.Fuch, 1960). Ez része volt annak a delta-üledéknek, mely Bécsujhely-Fertőrá- kos-Ruszt között főleg homokból és kavicsból épült. A képződmény felszínen pl. a Kuruc-dombon lévő mészköves konglomerátumban tanulmányozható (Vendel M. , 1947). Már ez a kavics és homok is az emelkedő Alpok lepusztulásáról tanúskodik, de a regresz- szió folytatódott, s a miocén képződmények nagyrésze a Fertő környékéről le is pusztult az emelkedés következtében. A pannóniai földtani emelet elején a Fertő környéke még szárazulat volt. A Vul- ka-völgyben, Szt.Margarethen közelében, a felső-szarmata cerithiumos homokkőre agyagos finom-homok települt. A homokban talált ostracoda fajok (Eucypris auriculata Reuss, Erpetocypris recta Reuss, Candona sp. Hemytheris lörentheyi Méhes, Cyprideis tuberculata Méhes, stb.) alapján az alsópannonban áthalmozott anyagra lehet gondolni (W.Fuchs, 1960. p.34). Az alsópannonban - a magasabb szinten - faunában gazdag homokrétegek is előfordulnak (K.Kollmann, 1960). Az alsópánnon végén (osztrák termi- nológia szerint a középső pannon D szintjében) érte el a transzgresszió a tetőpontját (Bartha F., 1959, p.48). Homokok, homokos agyagok és agyagok váltakozva rakódtak le a tó fenekén. Majdnem az egész vizgyüjtőterületet elborította a viz. Szt. Margarethen környékén vékony mészkő és márga-padok is képződtek. A felsőpannon határán azonban újabb regresszió következett be, lepusztulással. A Fertő vízgyűjtőjének területén az alsópannoniai üledékek emiatt nem nagy vastagságban maradtak meg, a Fertőtől keletre azonban 10 km-en belül a 200 m-es vastagságot is meghaladják (183.ábra) . A földtani szelvények jelentős tülmagasi- tással ugyan, de jól mutatják a rétegek DK-i dőlését és a rétegfejek lepusztulását. A feIsópannon Congeria ungula cap- raes szintjében a tó még a Bécsi-medencét is elborította. Szűk szorosok kötötték ösz- sze a Kárpát-medencei tóval, melyből szigetek gyanánt álltak ki a mai magasabb hegyeink. A tenger oszcilláló szintváltozásait jól bizonyítják a Fertő környéki lignit te- lepecskék (183^ábra) és agyagok, agyagmár- gák ritmusos ismétlődései. A Fertőtől Ny- ra, Fertőmeggyesen (Mörbisch) elsősorban lignitcsikokkal tagolt homokok, kelet felé pedig egyre agyagosabb ossz letek fordulnak elő. Vastagságuk itt a 400 m-t is eléri. A lepusztulás miatt délkelet felé egyre fiatalabb üledékek maradtak a felszín közelében, mivel a rétegek ebbe az irányba dőlnek. A környéken az intenziv lepusztulás a felsőpliocénben kezdődhetett el. A Fertő vízgyűjtőjének délkeleti részén a fúrások szárazföldi felhalmozódást mutatnak.A fel- halmozódás a mai előfordulásnál nyugatabbra is jellemző lehetett, de annak anyagát később a pleisztocén letarolódás részben eltávolította. A felsőpliocén üledékek a vizsgált területen főleg aleuritből(különböző szemcseméretü homokokból, valamint kavicsos agyag és iszaprétegekből állanak. A Keleti-Alpokból ugyanis a torrensek durvább üledékeket is zúdítottak a területre (Sümeghy J., 1975, p.ll). A pleisztocénben a vizgyüjtőterület elsősorban a lepusztulás szintere volt, de kisebb felhalmozódások ill. áthalmozódások is lezajlottak (69-92.ábra-sorozat). Erre utalnak a teraszkavicsok a Párndorfi-plató tetején, valamint a Fertő-zug kavicsleple ("Seewinckel-kavicsok") és a gátszerüen vonuló kavicshátak, melyek a 186. ábrán szem- lélhetők. A vízgyűjtő északi határát alkotó Párndorfi-plató a Duna günzbeli terasza. Hasonló korúak lehetnek az Ikva idősebb (magasabb) teraszainak tartott hordalékkup- -roncsok is az Ikva balpartja mentén (184/b ábra). Ennél fiatalabb lehet a Fertőd környéki - ugyancsak Ikva kavicsnak minősített - teraszanyag, mely enyhén emelkedő szintben nyomozható az Ikva balpartján nyugat felé. E kavicsot csakugyan a patak hajdani hordalékának lehet tekinteni, de annak a pataknak, mely a Fertőn, ill. Fertőzugon áthaladó Ős-Dunába torkollott. A kavicsréteg keleti lejtése nemcsak a hajdani vízfolyás irányát jelzi, hanem a terület féloldalaskiemelkedését is. A mai "fertőzugi- -kavicsok" szintjéhez viszonyitótt magasabb helyzetét pedig nem közvetlenül a tektonikának köszönheti, hanem annak, hogy a terület emelkedése során az Ős-Duna bevágódott ezen a területen és eróziós mélyüléssel került a fiatalabb kavics mélyebb szintbe (18 3. ábra). A Fertő területét és környékét erodáló pleisztocénkori Duna a saját előbbi hordalékkúpját is letarolta, miközben kialakitotta a mai Fertő-medence hajdani öblözetét. A fertőzugi kavics-hátakat a pleisztocénvégi és holocénkori ős- -Duna épitette. E kavicstöltésekben (186. ábra) a kavics finomodása jelzi a hajdani folyó haladási irányát (F■Sauerzöpf, 1956) . A kavicsok pontos korát kövületekkel még nem sikerült bizonyítani, de a tó mellett talált Mastodon-lelet a kavicsok egy részének pleisztocén korára utal (F.Bach- mayer, 1955). A Fertő magyarországi részén áthaladó szelvények furásanyaga azonban (pollen- és nehézásvány-vizsgálat alapján) arra utal, hogy a tó 6000 évnél fiatalabb lehet. Végül mint utolsó pleisztocén üledék, említjük a löszt, mely mint hullóporos képződmény a Soproni-hg és a Lajta-hg lejtőit boritja különböző vastagságokban. A holocén üledékek elhatárolása a pleisztocéntől itt még nem történt meg. A fertőzugi lepelkavics és az Ős-Duna által épített töltések kavicsa között ugyanis egyes helyeken homok, ill. agyag közbetelepülések vannak. Az un. "köztes- -homok"-ban Pátfalunál (Podesdorf) F.Sauerzopf osztrák geológus a mai Duna faunájára emlékeztető kövületeket talált, az alatta levő agyaglencsében pedig a mai holtágakra utaló élővilág maradványait. Ez Mike K. (1983) legújabb kutatási eredménye- it támasztja alá; azt t.i., hogy a Duna 317
