Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
11. A Dráva–Mura vízrendszer története
szabályozási munkák (XVIII-XIX.sz. első fele) . —Hidrogeológiai, hidraulikai alapok nélkül készült szabályozási tervek és munkák (1820-60-as évek). •» Hidrológiai, hidraulikai alapokon nyugvó szabályozási tervek és munkák (1866-tól). A XIX. század előtt végzett szabályozási munkák Kezdetben az emberi beavatkozások csupán egyes mezőgazdaságilag müveit vagy e- gyéb érték miatt jelentősnek Ítélt területek megvédésére szorítkoztak a folyó partján. Partbiztositások készültek községek és hidak védelme érdekében, melyeket évenként meg kellett ismételni, mert a viz a partbiztositásokat tönkretette. 1784-től ismeretesek a hajózás érdekeit, és az árvizek elleni védelmet szolgáló átvágások, melyeket anélkül alakítottak ki, hogy az átmetszések alsó és felső végét biztosit» t- ták volna. Ezért a dinamikus mederképződésnek megfelelően másfél év múlva a Dráva már új nyomvonalat alakított ki. Az 1920-60-as évek szabályozási munkái Az 1827-es katasztrofális árviz a munkálatokat meggyorsította. Az 1833-ban megalakult Drávaszabályozási Királyi Bizottság irányításával a mederátvágásokat 1885- ben fejezték be. 1842-46-ban megtörtént az első vízrajzi felvétel. 1784-1848 között a Mura torkolata alatt 62 átvágással összesen 75 km-rel rövidítették a folyó hosszát. 1850-60 között még további 8 átvágást végeztek. Az átvágások azonban nem lehettek hosszúéletüek, mert nem biztosították azokat és egy-egy árviz levonulása után a folyó gyakran visz- szatért korábbi medrébe, vagy több ágra szakadva folyt tovább. 1870-től napjainkig végzett szabályozási munkák 1893-ban az Eszéki Folyammérnöki Hivatal elkészítette Zákánytól a torkolati- lag a Dráva egységes szabályozási tervét, ahol a szabályozás elsődleges célja a hajózás biztosítása volt párhuzammüvekkel. Ezt az 1908.49.tc-ben törvényerőre emelték. A szabályozás 1915-ig a tervek szerint folyt, de az I. világháború véget vetett a munkáknak, melyeket azóta sem fejeztek be. 1931-ban a Nagykanizsai Folyammérnöki Hivatal Barcs és az alsó országhatár közötti szakaszra készített újabb szabályozási tervet, de ez sem valósult meg. A II. világháború után a Dráván csak kisebb fenntartási munkák folytak. Jelenleg a folyószabályozási munkák az Általános Folyószabályozási Terv alapján készülnek, melyet a Magyar-Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság hagyott jóvá. A Dráva-Mura vízgyűjtő területén az árvizvédelmi müvek építéséről már a XV. sz.-ból vannak írásos emlékeink. Az árvízvédelem teljes kialakítása tulajdonképpen már a XIX.sz.-ban befejeződött, azóta csak kisebb módosítások történtek. A Mura balpartján 1941-ben kezdődött meg a töltések kiépítése, Murakeresztur-Ko- toriba vasútvonaltól Letenye községig. A védőtöltést a területi érdekeltség építette ki állami támogatással 17 366 m hosszban, a Mura balpartján húzódó keskeny, de értékes mezőgazdasági területek, valamint Letenye és Tótszerdahely községek mélyen települt részeinek árvízi elöntések elleni védelmére. 1952-53-ban a Gerencsér-árok és a Béci-patak balparti 2030 m hosszú töltéseit megerősítették a pécsi APA kivitelezésében. 1955-ben a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság épitette ki a töltéseket a Gerencsér-árok balpartján és a Béci-patak jobbpartján, összesen 2360 m hosszban. 1959-60-ban a tanács a Principális-csatorna jobbpartján 5070 m védtöltést épített és igy újabb öblözetet mentesített az árvizektől. Az öblözet Mura-menti védtölté- sét a Murakeresztur-Gyékényes vasútvonal alkotja. A Dráva mentén az ármentesitési munkák is (akárcsak a szabályozások) a XVIII. század közepén indultak. Ekkor készült a Dárda-Barcs közötti szakaszon az az .ősgát”, amelyet 2,0-2,5 m-es koronaszélességgel 1:1 - 1:1,7-ig változó rézsűhajlással építettek. Ez a gát alkotja a ma is meglévő gátrendszer alapját. Drávakeresztur-Drávasztára között a XVIII. században nem épült töltés. Hiányát 1976-ban pótolták. Az 1827-es kivételes árviz a területen nagy károkat okozott.Az árviz Drávatamási felett lépett ki a mentett oldalra és felülről árasztotta el a védett területet. A töltésszakadásokat helyreállították, és ezután mértékadó szintként az 1827. évi árvizet vették alapul. A töltésszelvényeket erre a szintre, magassági biztonság nélkül fokozatosan építették ki 4,0 m-es koronaszélességgel, a viz felől 1:3, a mentett oldalon 1:2 rézsűhajlással. Az 1918-ban megalakult Dázson-Dárdai Ármente- sitő Társulat az érintett alsó szakaszon azonos védelmi fokra épitette ki a töltéseket. 1932-ben a Fekete-viz és a Pécsi-viz rendezése után sor került az Egerszegi-csa- torna mai nyomvonalon történő rendezésére is. 1948-tól állami kezelésbe kerültek a jelentősebb árvizvédelmi és belvízvédelmi müvek. Ennek keretében a Pécsi Árvizvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal 1952-54. években az Egerszegi csatorna deponiáit árvizvédelmi töltéssé épitette ki, 3,0 m-es koronaszélességgel, 1:2 vizfelőli és 1:1,5- es mentett oldali rézsüvei. 1959-ben a Fekete viz 10 km-es balparti töltésszakaszának állami védvonallá nyilvánításával alakult ki a jelenlegi állapot. Jelenleg az árvédelmi müvek korszerűsítése és erősítése van folyamatban.
