Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
8. A Benta-patak, Szt. László-víz és a Váli-víz kialakulása
emelkedő rögök gyanánt a terület belsejében bukkannak a felszínre. Alsőeocén áthalmozott bauxitok, lápi- és szárazföldi képződmények, felsőeocén mészkövek, oli- gocén agyagok és homokos képződmények a vízgyűjtőterület északi részén bukkannak elő az elég széles elterjedésü löszös képződmények alól. A vízgyűjtő alsó 2/3-ában miocén tengeri üledékek a legidősebb felszíni képződmények, melyeket ugyancsak lősz-féleségek (általában tipusos löszök, ill. homokos infúziós löszök) borítanak. A völgyek vonalait általában neotek- tonikai elmozdulások alakították ki, melyek kialakulásáról már az általános részben beszéltünk. A vízfolyások féloldalas elbillenéssel (fürészfogas szerkezettel) létrejött térszini mélyedéseket foglalták el. 8.3. A_gatakrendszer_kialakulása A vizgyüjtő terület felső harmada már a miocénben tengerparti szárazulat volt. A tengerpart oszcillációjától függően változott a szárazulatot alkotó terület nagysága. A Vértes-Gerecse és a Budai hg, között már ekkor mélyebb térszin volt a patakok mai vízgyűjtője. A tengerpart tehát ezen a területen beöblösödött; A tor- tonbéli andezitkitörés miatt a szarmatában és pannonban a mai Ipoly és Vág alsó részén még a Dorogi rögöknél magasabb térszin volt. A folyók tehát akadály nélkül ömölhettek a Bicske környékéig hatoló átfolyó tórendszerbe. így történhetett az is, hogy a felvidéki nummuliteszes kvarckavicsok a Bicskei neogén öbölbe és Budaörs környékére is eljuthattak. Ez lehetett a helyzet még az (1-2 millió évvel ezelőtti) eopleisztocénben is. A vizrajzi kép gyökeres megváltozása a günz jeges szakaszban következett be, a- mikor a Duna visegrádi áttörése miatt a felvidéki patakok átkelésének lehetősége lezárult. A Benta-patak az emelkedő "Dorogi csukló" (Mike K, 1964) miatt nem kapott É-ról vizűtánpótlást, tehát kicsi vízfolyássá töpörödött. Hasonló fejlődésen ment át a Vértes-patak (Szt.László vize) és a Váli-Viz patakja is. A Vértes-patak (Szent László-vize) is törés-pászta mentén alakult ki a Bentától kb. 10 km-rel nyugatabbra. Ez pedig a Bicskei-medence vizeit csapolta meg. A terület földtani felépítésében azonban lényeges különbség is van, amennyiben a Bicske fölötti szakaszon a miocén rétegek a felsőpliocén szinorogén kiemelkedések idején letarolódtak, s a felsőoligócén agyagok a felszínre kerültek. A pataknak pleisztocén-végi terasza csak Gyúró és Pusztazámor környékén fordul elő. A patak még a holocénben is közvetlenül a Dunába ömlött Ercsi környékén. Ma a Váli-vizbe torkollik. A Váli-viz pedig a Nagyegyházi-medencében ered. A Lóingatóhegy és a Halyagos között tektonikus beszakadás mentén kialakult szűk völgyben hagyja el a medencét (68. ábra) , majd ugyancsak törésvonal mentén halad a Vértes-patakkal párhuzamosan. Völgye mentén újpleisztocénkori kavicsos terasz-maradványok is előfordulnak (pl. Felcsutnál és Tabajd közelében). E kavics-maradványok azonban, melyek a két utóbbi patak völgyében előfordulnak, feltehetően más folyó üledékei lehettek, mely talán éppen harántolta a patakok mai medrét. Ezt a kérdést azonban még részletesebben meg kell majd vizsgálni. A szerkezeti vonalak ugyanis nagyon fiatalok, s az idősebb teraszok hiánya is arról beszél, hogy e patakok mai völgye legfeljebb a pleisztocén végén alakulhatott ki. Sümeghy J. (1955) mindhárom völgyben a Duna hajdani ágait, azok átfolyását feltételezte a Visegrádi áttörés előtt. A patakok-menti források a szarmatamészkőből, tehát nem a főkarsztból fakadnak. A patakok vizét öntözésre és részben (pl. a Benta patakét) halastavak vizután- pótlásának biztosítására használják fel (Goda et al. 1965. P. 107). A Váli-viz torkolati szakaszán mintegy 7 km hosszban épült töltés a patak két partján, mivel a Duna áradásai idején a patak vize visszaduzzad (Mike K. 1981). IRODALOM ÉS FORRÁSANYAG Bokor Gy., 1939: A Budai-hegység nyugati peremének földtani viszonyai.-Földt. Közi. 69. p. 219-268. Ferenczi I■ , 1925: A tinnyevidéki harmadkori medence-rész let földtani viszonyai.-MÁFI Évi Jel. 1920-23-ról p. 40-49. Földvári A.. 1934: Tektonikai megfigyelések a Budai-hegység nyugati peremén.— Földt.Közi. 64. p. 163-174. Goda L. et al. , 1965: Magyarország vizvi- dékeinek hidrológiai viszonyai .~ VITUKI kiadvány, Budapest Halaváts Gy. , 1910: A neogénkoru üledékek Budapest környékén.-MÁFI Évk. 17. p. 257-258. Jaskó S., 1939: Adatok az Alcsut-etyeki dombvidék földtani ismeretéhez .-Földt. Közi., 69. p. 109-130. Jaskó S., 1941: A Bicskei-öböl fejlődés- története, hegységszerkezete és furásaiv Re1.Ann.Inst.Geol.Publ.Hung. Bes z ámoló 5. p. 254-302. Jámbor Á.. 1967: Adatok a Zsámbéki- és Mányi-medence neogénjének ismeretéhez.— MÁFI Adattár Jámbor Á., 1969: A Budapest környéki neogén képződmények ősföldrajzi vizsgála- ta.-MÁFI Évi jel. 1967-ről, p. 135-142. Jámbor A.- Moldvay L.- Rónai A., 1966: Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához, L-34-II.— Budapest, MÁFI kiadv.
