Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
9. A Zala kialakulása és vándorlása
László G., 1928: A fejérmegyei Váli-völgy környékén eszközölt geológiai újrafelvételről MÁFI Évi gél. 1924-ről, p. 17-18. Liffa A., 1905: Agrogeológiai jegyzetek Tinnye és Perbál vidékéről.-MÁFI Évi gél. 1904-ről p. 227-251. Lőrenthey I., 1905: Érdekesebb kövületek előfordulása Tinnye és Budapest környé- kén.-Földt. Közi. 35. p. 189-190. Meznerics I., 1930: Az Uny-Tinnye vidéki fiatal harmadkori üledékek földtani és őslénytani viszonyai. - Doktori értek. Budapest Mike K.,1961: Összefüggés a Nagyegyházi-medence szerkezeti és morfológiai viszonyai közötttFöldr.Ért.X. 4. p.433-454. Mike K,, 1963: Szerkezeti mozgások morfo- genetikai szerepe és gyakorlati értékelése a Dunántúl északkeleti részénr Földr.Ért. XII. 2. p. 145-165. Mike K. . 1964: A tektogenezis, a törések iránya és a vízbetörések iránya a Dorogi barnakőszén medencében.- BKI Köziem. IX. 1. p. 83-103. Mike K., 1981: Árvédelmi gátak fejlesztése céljából készült ósvizrajzi, rétegtani és morfogenetikai kutatások-rVITUKI Jel. Schafarzik F.- Vendl A., 1929: Geológiai kirándulások Budapest környékén .— Bpest 9. A ZALA KIALAKULÁSA ÉS VÁNDORLÁSA A Zala nem tartozik a legjelentősebb vízfolyásaink közé, mégis neves kutatók foglalkoztak kialakulásával és mederváltozásaival. A folyó a nyugati határunk közelében Szalafőnél ered. Vízgyűjtője 2621,8 km^. A 121 km hosszán 340 m a völgy esése. Ma is jelentős a viszonylag finom hordalék szállítása, de ez a mainál jóval csapadékosabb pleisztocén folyamán még nagyobb is lehetett. Durva üledékes balparti terasza "Ős-Rába" eredetű lehet. Felsőpanno- niai üledékekkel boritott tektonikusán nagyon igénybevett területen alakult ki. 9.1. Kutatástörténeti_áttekintés Kialakulását- többen többféleképpen magyarázták. Szádeczky-Kardoss E. (1938. p. 215 és 1941. p.130) a pleisztocén elejére tette a folyó keletkezését. Strausz L. (1949. p. 53) azt a pleisztocén közepére helyezte. Somogyi S. (I960, p.223) szerint pedig a Zala a Rába fattyúága lehetett és emiatt elvileg mind a két állitás lehetséges. Az igazság attól függ, hogy a Rába mikor foglalta el a későbbi medrét. Ferenczi I. (1924) is a Zala balparti kavicsát a Rába kavics-takarójának irta le. A Zala jobb partján pedig pannóniai agyagok vannak. Kéz A. (1943. p.5,12) viszont a kavicsokat a Zala IV. és V. teraszának minősítette. Állásfoglalása inkább Szádeczky véleményét támogatná. Sümeghy J. (1955) a felsőpliocénben erre haladó Morva folyó egyik ősi ágát feltételezte a mai Zala me- ridionális irányú (alsó) völgyszakaszában. A Dunántúl pleisztocénkori vízrendszerét azonban már a maihoz hasonlónak képzelte el. Az Ős-Zala és az ős-Marcal hajdani kapcsolatát már Lóczy L. (1913) és Cholno- ky J. (1918. p. 136) is látta.Szádeczky- -Kardoss E. (1938. p.223) ezt átvette. Kéz A. (1943) pedig megpróbálta részletelemzésekkel is bizonyítani a későbbre feltételezett türjei kapturát. Bulla B. (1944, 1946, 1958) a Balatonnal kapcsolatban érintette a Zala problématikáját is, de nagy vonalakban Kéz felfogását vallotta, hogy t.i. a Balaton beszakadásával egyidőben (azzal okozati kapcsolatban) következett be a Zala "kapturája". Kéz A. szerint a kaptura kialakulásakor a Zala Tűrj énéi bifurkált. Egyik ága haladt a Marcal felé, másik ága a mai Zala mentén D-felé fordult. Szerinte a Marcal- -felé való átfolyás az utolsó interglaciá- lisban, vagyis a rissz-würm interglaciá- lisban szűnt meg. A kaptura tehát ekkor fejeződött be. A III.sz. terasznak a rissz eljegesedésben felhalmozott kavicsanyagában olyan mértékű bevágódás volt a következő interglaciálisban, hogy azt kizárólag éghajlatváltozással nem magyarázhatjuk.Ezért feltételezte azt, hogy a Balaton-árok beszakadása hozott létre olyan szintkülönbséget, mely a bevágódást indokolja. Góczán L. (1960/b) a magyarázatot azzal cáfolta meg, hogy a Zala-kavicselőfor- dulások folytatását a Balatontól sokkal délebbre is kimutatta. "A Kisalföld süllyedésével egyidőben a Dráva-árok is süllyedt, ill. a Duna-Dráva vízválasztója ismét emelkedett. A meridionális völgyek egyikében (az Alsó-Zala völgyében) a felújult törésrendszer mentén a Dráva-árok felől hátravágódott egy vízfolyás, amely Zalaerdőd és Tűrje között lefejezte'az ős-Zalát, vizét a Drávába csapolta. Ennek a Dráva-árokba történő folyásnak a kavicsmaradványai Sármellék közelében a Lajosháza-majori Állami Gazdaság területén és Komárváros téglagyárában tanulmányozható. Ekkor a Balaton még nem létezett, a Zala Tűrje környéki kaptu- ráját tehát nem a Balaton-árok süllyedése váltotta ki." - Irta Góczán L. az idézett tanulmányban. Utolsó mondatának egyik fele nem is vitatható. Kétséges azonban annak másik fele a "Dráva felől hátravágódó patak" léte. Különösképpen annak a mindelbeni léte vitatható. Az emlitett kavics-előfordulások ugyanis a Balaton és a Dráva közötti vízválasztó felé emelkednek, majd a Dráva felé újra alacsonyabb szinteken jelennek meg. Ez arra utal, hogy azóta jelentős szintváltozások zajlottak le. Egy emelkedő terület felé haladó patak esése nem lehetett akkora,hogy 274
