Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
egész mederszakaszt majdnem 3,5 km-rel akarta megrövidíteni, de az átmetszésiterv nem valósult meg. A szakasz hosszában a XIX. században átlagosan évi 6 m-es tendencia mutatható ki. A növekedés a XX. században megállt. 4-es szakasz Ipolypásztó alatt Ipolykeszi-Ipoly- tölgyes környékéig a folyó még pár száz évvel ezelőtt több km szélességben váltogatta medrét. Kanyarjai erősen változtak.Köztük legerőteljesebben az István-major melletti kanyar fejlődött. Amplitúdója 17 82- ben még alig érte el a ÍOO m-t, 1838-ban már 300 m-t is megközelítette és még tovább fejlődött volna, ha az itteni kanyarulatokat át nem metszik. Feltehető, hogy az átmetszések a Beszédes-féle terv alapján készültek. Átmetszették az Ipolytöl— gyes fölötti zugot is egy kb. 800 m-es hosszú csatornával. Ezt az átmetszést még a XVII. sz. végén készítették el. Az átvágott folyószakaszokon lényeges változás nem következett be. A szakasz hossza a 19. század közepéig csökkenő tendenciát mutatott (8,2 km- ről 5,4 km-re), ettől kezdve a 20. század elejéig stagnált, majd a 40-es évékig növekedő tendenciát mutatott. A Ií. világháború után megint rövidült egy kissé a folyószakasz. A szakasz hosszában beállott változás elsősorban az átmetszések közvetlen és közvetett hatásával magyarázható. Maga az átmetszés is rövidítette a medret, a lefolyás meggyorsulása és az esés növekedése viszont fokozta a folyó bevágódó tevékenységét . 3-as szakasz A Tölgyestől Letkésig terjedő szakaszon a folyó medre természetes fejlődés útján is sokat változott, de az emberi beavatkozás eredménye is sokkal jelentősebb, mint a többi szakaszon. Az első és második katonai térképfelvétel közötti 40 év alatt a tölgyesi kis kanyar 100 m-nyi hossza 300 m-esre nőtt, a vége„betüremlődött"; két kanyarulattá alakult, majd mind a kettő minden bizonnyal - mesterséges úton átmet- sződött. A Beszédes-féle térképen az átmetszett kis kanyarok már mint szigetek szerepelnek. Az alső szigettől D-re egy új , 600 m körüli hosszúságú átmetszés terve is rajta van, de ez sohasem készült el. A szakasz az első 60 éves változás után meglehetősen állandó jelleget öltött. A következő 1 km-es szakaszon is a legalapvetőbb változás az első 60 év alatt következett be. 1782-ben még 5 kanyar következett egymás után, melyek az 50 m-es amplitúdóját alig érték el. Az első kanyar hátrafelé hajolva keskeny hajtűkanyarrá változott, majd lefüződött és visszatért az eredeti állapotára. A következő 3 kanyar egyetlen kanyarrá alakult, melynek amplitúdója a 200 m-t is megközelitette. A kanyar átmetszésére Beszédes készitett tervet, de az sem valósult meg.A további évek alatt a kanyar felső része laposodott, alsó része kicsúcsosodott. Az eltérés a felső részen volt nagyobb. Itt elérte, sőt meghaladta a 200 m-t. Az ötödik kis kanyar pedig ellenkanyarrá fejlődött. Változása szorosan összefügg az előző kanyar fejlődésével. Ipolyszakáltól északra a folyó nagy amplitúdójú kanyarokat alakitott ki. Elsődleges okai feltétlenül a kéregmozgások lehettek. Ezen a részen ugyanis nemcsak a szarmáciai mészkőrétegek, hanem az ó-holo- cén homokos rétegek is enyhe északnyugati dőlést mutatnak. A dőlés az idősebb rétegekben nagyobb mértékű. A billenő mozgás miocén után indulhatott meg és még napjainkban is folyamatban van. Szerepet játszhatott ebben az a tény is, hogy a billenő mozgás következtében a szarmata-mészkő Let- kés táján keményebb küszöböt alkotott»melybe a folyó bevágódásra kényszerült, s a*- mely a folyóra duzzasztó hatást gyakorolt. A következő kanyar amplitúdója 1782-ben kb. 400 méter, 60 év múlva e bal kanyar csúcsa kissé letompult, különben alig változott. A Beszédes-féle felmérés térképe már egy másik ágat is feltüntetett. Ez az ág valószínű, hogy régebbi elhagyott meder megújult (vagy mesterségesen felújított) szakasza lehetett. A Vályi-féle térképen már az előző, vagyis a keleti mederágat nem is tüntették fel. Azóta itt horizontálisan nem sokat változott a meder. Az alatta lévő szakaszon az 1783-es térkép szigetet ábrázol , mely a közepe táján erősen befüző- dött. A Beszédes-féle térkép pedig már az átszakadást is jelzi. A XIX. sz. végétől kezdve azonban már csak a keleti ágban haladt a folyó, pedig a balparton kisebb szakaszon az andezittufába ágyazódott. A későbbiekben említésre méltó változás nem történt. A meder hosszában beállott változások elsősorban az átmetszések, ill. az új mederágak keletkezésének, vagy elhagyásának eseményeit tükrözi. Bizonyosan szerepet játszhatott a szálkái malom fenékgátjának duzzasztása is, de valószínűbb, hogy az csak a földtani adottságokból eredő hatásokat hangsúlyozta ki. Világosan látható a folyó hossz-szelvényén, hogy a malomgáttól függetlenül is a mederfenék esése ezen a szakaszon átmenetileg megnövekszik. 2-es szakasz A lelédi szakasznak északnyugati vége mutatja a legjelentősebb változást. Középső és délkeleti részén vannak olyan pontoki ahol kétszáz év alatt jóformán semmi változást sem állapíthattunk meg, északnyugaton viszont a legnagyobb változás meghaladta az 500 m-t, középső harmadában pedig a 200 m-t. A kitérés délkeleten ugyancsak 200 méter körüli volt. A szakasz felső részén 1782-ben kb. 200 m-es amplitúdójú és 300 méter körüli hosszúságú kanyarok sorakoztak. Délkelet felé egyre jobban csökkent az amplitúdó és nőtt a kanyarok hosz- sza. A szakasz délkeleti felében a kanyarok amplitúdója ÍOO méter körüli, hossza pedig 600-800 méter volt. A változás a vizsgált időszak első 40 269
