Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
éve alatt volt a legnagyobb. Ennek oka feltétlenül kéregmozgásokra vezethető Visz- sza. Erre utal a mederviszonyok mai szintje is. Az északnyugati rész kanyarjai normális fejlődéssel, a 2-es kanyar pedig le- füződéssel a jobb part felé húzódott, a kanyarok pedig nagyon megkisebbedtek. A középső részen lévő egyetlen kanyar lassan növekedve a balpart felé oldazott, mig a délkeleti rész kb. 150-200 métert újra a jobb part irányába vándorolt. Ettől kezdve napjainkig csak a középső kanyar csúcsánál volt 100 méternél nagyobb kitérés, de itt is, még a legnagyobb kitérés is 200 méteren alul maradt. Átmetszésről a szakaszon nem tudunk, valószinü, hogy nem is volt. Természetes szigetképződés és kisebb mellékkanyarok lefüződése azonban a különböző időben készült térképfelvételek alapján megállapítható volt. 1-es szakasz A mederszakasz hosszában az első 60 év alatt 1100 méteres csökkenés állt elő, azóta lassú növekedő tendencia tapasztalható napjainkig. Az első 60 év alatt kb. 250 m-es eltolódás mutatható ki. Az új meder napjainkig elég hü maradt az újonnan kialakított vonalához, de itt is tükröződik az előbbi egység mederfejlődése.A XIX. sz. első felében itt is a meder kiszélesedése, a zátonyok, szigetek, ágak képződése volt folyamatban, csakhogy sokkal nagyobb szigetek is képződtek, mint az előző egységben, Damásd mellett pl. 100 m hosszú és 100 m széles sziget is kialakult. A következő 1 km-nyi szakaszon a medereltolódás az 1782-es állapothoz képest ugyancsak a jobb part felé történt. A változás azonban nem állandóan egyirányú volt, hanem változott mintegy 200 m-es pásztán belül. A folyó mai medre a pászta közepén halad. A szakasz utolsó egysége is a bal part felé irányuló változásokon esett át.A változások mértéke a torkolat felé haladva egyre nagyobb volt, s a torkolat előtt 500 m-re a 1/2 km-t is elérte. Legnagyobb változás itt is az első két felmérés közötti 60 év alatt következett be. A II. katonai felméréstől kezdve a meder mind a jobb, mind a bal part felé kb. 100 m-t változott. Összefoglalva az Ipoly-meder utolsó 200 évének fejlődését, meg kell állapitanunk, hogy noha megvolt minden lehetőség arra, hogy a folyó életjelenségeit a legoptimálisabb körülmények közé tereljük, az Ipoly legfiatalabb mederfejlődését mégis elsősorban a természeti tényezők irányi- tották. E tényezők közül is ki kell emelnünk a ma is folyamatban lévő kéregmozgások közvetlen vagy közvetett hatását, a hordalékos mellékfolyóknak a meder terelésében játszott szerepét, valamint a vulkáni intruziókkal képződött természetes fenékgátak duzzasztó ill. eséscsökkentő hatását. E főtényezőket az újabb szabályozásoknál fokozottabb mértékben kell figyelembe venni. IRODÁTOK ÉS FORRÁSANYAG Bartkó L. . 1939: Nummulinás kvarckavicsok.- Földt.Közl. 69. p.58-61. Bartkó L., 1962: A nógrádi barnakőszénterület földtani vizsgálata.—Kand. ért. Budapest Bendefy L., 1961: Magyarország felsőrendü szintezési alap-pontjainak 10 évre vonatkoztatott magasságváltozása az 1920- -1960 között végrehajtott mérések alapján.- Kézirat , M=l:300000 Bulla B., 1941: Magyarország természeti földrajza.— Tankönyvkiadó, Budapest. Darányi F., 1960: Nyugatról kelet felé irányuló tektonikai erőhatások a Bakonyban.— Bányászati Lapok p. 310-314. Dzsida J., 1936: Tektonikai megfigyelések a Salgótarjáni medencében.-Bány. és Koh. Lapok 84. Ferenczi I. , 1925: Adatok a Börzsönyi hegység geológiájához.—Földt.Int. Évi Jel. p. 131-143. Ferenczi I., 1933: Adatok az Ipoly-medence Sóshartyán-Karancsság, illetve Balassagyarmat körüli részének földtani ismeretéhez .- Földt.Int.Évi Jel., 4 p. 1701-1717. Ferenczi I. . 1936: Újabb adatok az Ipoly- -medence földtani viszonyainak ismeretéhez .- Földt . Int .Évi Jel. p.1035-1077. Goda L. et al.. 1965: Magyarország vizvi- dékeinek hidrológiai viszonyai.—VITUKI kiadvány, Budapest Horusitsky F., 1936: Földtani tanulmányok a Délnógrádi Dombvidék Ny-i részén.— Földt.Int.Évi jel. 2.p. 695-713. Horusitzky F., 1938: Földtani tanulmányok a déli Cserhátban.—Földt.Int.Évi Jel.2. p. 562-624. Horusitzky F., 1943: A Budai-hegység hegyszerkezetének nagy egységei .— Földt. Int. Vitaülései. 5.p. 238-252. Horusitzky F., 1954: Az Északi-Középhegy- - ség Ny-i részének földtani áttekintései Földr.Ért. 3.p. 213-242. Horusitzky H., 1898: Az Ipoly- és Garam- -völgy alsó részének agronomgeológiai viszonyai .—Földt. Int. Évi Jel. p.182-205. Jaskó S. , 1939: Adatok az Alcsut-Egyeki dombvidék földtani ismeretéhez.—Földt. Közi. 69. 109-130. Kádár L. , 1951: A Nyirség geomorfológiai problémái.—Földr.Könyv- és Térk. Ért. 10-12. f. Kretzoi M. , 1953: A negyedkor taglalása gerinces fauna alapján.—Alf. Kongr. Akad. Kiadó, Bpest Láng S., 1936: Felvidéki folyóteraszok.'— FoXdr.Közl. 64. p.153-159. Láng S., 1932: A Börzsöny geomorfológiájar Földr. Ért. 1. p. 315-336, 442-469.
