Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
kb. 100 m-rel keskenyebb lett és kb.100 m- rel lejjebb vándorolt. A. Beszédes-félé térkép a kanyart derékon átmetszett állapotban ábrázolja, viszont a II. katonai felméréskor az átmetszést nem is tüntették fel. A III. katonai felméréskor a régi meder már nyomaiban sem látható. Ettől kezdve napjainkig csupán a kanyar vége változott éspedig egyre jobban egyenesedve a bal-part felé csúszott mintegy 250-300 m-t. A meder hossza 1823-ig növekedett, a II. kát. felméréstől viszont a XX. század 40-es évéig a hosszváltozásra a csökkenő tendencia volt jellemző. Ettől kezdve a VITÜKI felméréséig a mederszakasz újra 400 m-t hosszabbodott. A szakasz rövidülése a malomgátak megszűnésével és az átmetszésekkel, tehát bizonyos szabályozásokkal lehetett kapcsolatban. 9-es szakasz A gyerki szakaszon az oldalirányú kitérések sehol sem haladták meg- a 150 m-es nagyságrendet. A változások főleg a kanyarok haladásából adódtak. A szakasz hosszában is volt ugyan változás, de az ritmuso- san ismétlődő hosszabbodásban és rövidülésben fejeződött ki. 8-as szakasz A viski szakasz nagy részén viszonylag kis eltérések voltak. Legjelentősebb változás a Szemerédi-patak torkolata alatti részen következett be. Itt az I. katonai felméréskor az Ipolynak még viszonylag nyugodt vonalú medre volt, 60 év alatt viszont komolyabb méretű kanyarok keletkeztek. Amplitúdójúk meghaladta a 100 m-t, hosszúságuk pedig, a néhány-száz métert. A Beszédes-féle térkép Ipolyvisktől K-re egy elhagyott medret is feltüntetett, de az Ipoly úgy látszik véglegesen elhagyta ezt az ágát, mert napjainkig sem tért- oda vissza. Ipolyvisktől D-re az 1782-es térkép még két szigetet is ábrázolt, ám ezek is eltűntek a későbbi évek során. Hosszát tekintve a mederszakasz ingadozást mutat. 7-es szakasz Nagyjából a szetei nagy kanyarulat Szakállasig terjedő mintegy 8 km-es mederszakaszát neveztük 7-es szakasznak.Nagyobb mederváltozások csak a szakasz utolsó harmadában következtek be. Az- első 250 m-en a meder a jobb parti szakaszon mozgott erősebben. Tendenciája kissé változott. A következő 1 km-en belül alig mutatható ki változás. Közvetlenül utána azonban 1782- ben még egy kis kanyar létezett, mely a jobb part felé mintegy 250 m-t tért ki. Az első 60 év alatt pedig ez a kanyar (természetes fejlődéssel) lefüződött. Alatta kb. 250 m-nyi szakaszon a legnagyobb eltérés sem haladta meg a 100 m-t. Attól kezdve azonban, hogy a meder D felé fordult, az első 60 év alatt (az I. katonai felmérés és a Beszédes-féle térképezés között) helyenként 500 m-es kitérés is kialakult. A kitérés a 250 m-es amplitúdójú kanyarok képződésével egy időben (valószinü, hogy a 18. század elején) alakult ki - talán még a szakállosi malom hatására - és azóta alig változott valamit. 6-os szakasz Az Ipolyszakálostól Vámosnikoláig terjedő szakaszon is a vizsgált időszak első 60. évében volt a legnagyobb a változás. Jól mutatja ezt az I. és II. katonai felmérés adatai közötti nagy különbség és mind a két medervonalnak a mai felszínen is megtalálható nyoma. A szakasz első kilométerén kb. 250 m-t csúszott lejebb az 1872-es térképen ábrázolt kanyar. A III. katonai térkép pedig már a kanyar csúcsának a Beszédes-féle terv alapján készült átmetszését ábrázolja. Az átmetszést a 19. század 40-es, 50-es éveiben készíthették és azóta á meder napjainkig alig változott. A következő 1 km-nyi szakasznak már 1782-ben is csak kisebb Ívelése volt. A fölötte levő kanyar„lecsúszása" miatt a hajlat eltűnt, a szakasz É-i része mintegy 250 m-t a bal part felé kitért és ott stabilizálódott. A következő kilométeren az 1782-es térképen egészen lapos hajlatok voltak, melyek 60 év alatt 200 m-es amplitúdójú kanyarokká fejlődtek. A kanyarokat együtt egyetlen összetett kanyarulatnak (egy összetett kanyar és egy ösz- szetett ellenkanyarnak) tekintjetjük.A kis mellékkanyarok tovább alakultak, haladtak az idők folyamán, de a kanyarulat mind ez ideig megmaradt. A 6-os szakaszon a vizsgált időszak 60 éve alatt legnagyobb kitérés a Vámosmi- kola fölötti részen következett be. Ekkor 600 m-t is elért a bal part felé való eltolódás mértéke. Az új meder helye azonban meglehetősen állandó. Az eltérés nem haladja meg a 100 m-t. Okát nem valószinü, hogy a malomgátakban kellene keresnünk, hiszen ebben az időben Vámosmikolán nem jelölnek malmot a térképek. Szerepet játszhatott azonban a Börzsönyi patak, amennyiben hordalékanyagát főleg Vámosmikola környékén rakta le és ezáltal bizonyos duzzasztó hatást gyakorolt a közvetlen fölötte levő Ipoly-szakaszra. Ehhez még döntő módon hozzájárult á ma is érvényesülő holocénkori szintváltozások hatása, amit a 38. ábra is tanusit. Vámosmikola fölött süllyedő, illetve emelkedésben lemaradó területrész alakult ki. 5-ös szakasz A Vámosmikola és Ipolypásztó közötti meder-szakaszt jelöltük 5-össel. A szakasz fejlődésében határozott tendencia állapítható meg, mely (az elhagyott medernyomok alapján ítélve) már évszázadok óta uralkodott. A meder egészében egyre nyugatabbra tolódott, miközben a kanyarok haladása is folyamatban volt. Ez a tendencia is valószinü, hogy kéregmozgásokkal volt kapcsolatban. A legnagyobb arányú változás itt is az első 60 év alatt mutatható ki. A kanyarok amplitúdója megnőtt, némelyik természetes úton le is fűződött, s ezáltal a kanyar egyenessé vált. Beszédes terve az
