Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
tói kb. 2 km-es átvágás és az ipolytölgye- si 2,5 km-es átvágás készült el. A szabályozásokat elsősorban a malomtulajdonosok fékezték, sőt Nógrád megyében lényegében meg is akadályozták. 1879-től kezdve az Ipoly mellékfolyóit is szabályozni kezdték, mely az Ipoly fejlődésében is éreztette hatását. A mellékfolyók a szabályozás előtt a hordalékanyagukat az ártéren teregették széjjel»mielőtt az Ipoly medrét elérték volna.A szabályozások után egész hordalékanyagukat az Ipoly medrébe juttatták, módosítva annak hordalékháztartását. . 1885-ben újabb szabályozási terv készült, amiből azonban semmi sem valósult meg. A Kultúrmérnöki Hivatal 1900-ban a Szob és Visk közötti szakaszon készített szabályozási tervet, 1901-1902-ben pedig a Besztercebányai Kultúrmérnöki Hivatal vette tervbe a Balassagyarmat-Rárosmulyad, majd a Rárosmulyad-Rap közötti szakasz szabályozását. E tervekből is nagyon kevés valósult meg. Az árviz levonulásán, a feltöltődés csökkentésén segített az a tény,hogy több malom tönkrement és nem épült újjá. 1918- ig ezek gátjait is eltávolitották. Mielőtt azonban komolyabb szabályozás létrejöhetett volna 1919-től kezdve az Ipoly határfolyóvá lett, mely a szabályozások gondolatának felvetését is akadályozta. 1939 után az Ipoly legnagyobb része újra Magyarország területén haladt. 1940-ben már a magyarViz- rajzi Intézet el is készitett egy újabb szabályozási tervet, melyből azonban újra csak részletek valósulhattak meg. Politikai okokból az új medreket nem kapcsolták be a vizszállitásba. 1944-ig Letkés mellett pl. egy 3,2 km-es átmetszés készült, melyet azonban nem sikerült befejezni. Balassagyarmat fölött pedig 1940-ben a Losonci Kultúrmérnöki Hivatal több kisebb kanyarátmetszéssel kb. 10 km hosszúságban kiegyengette és kikotorta az Ipoly medrét. A munka folytatását meggátolta az a tény, hogy 1945 után az Ipoly újra határvonalra került, s az újabb szabályozások esetleg kisebb méretű határigazitásokat is szükségessé tettek volna. A szabályozások kérdésének megoldására az érintett két ország jó nemzetközi kapcsolatai révén nyilt meg az út. Magyar-Csehszlovák Műszaki Bizottság alakult, mely napirendre tűzte a folyó újabb felmérését és szabályozását. Ez a bizottság 1954-ben (XI. ülésén) határozatot hozott a határmenti terület vízgazdálkodási tervének elkészítésére. E terv meg- valósitása nagyrészt megoldotta az Ipoly vizének hasznosítását és a folyómenti területek ármentesitését. Eltekintve a Beszédes-féle szabályozási tervektől az előző tervek közös jellemvonása volt, hogy nem az egész folyóra szóló, átfogó elgondolások voltak, ráadásul ezekből is csak nagyon kevés valósult meg. A megvalósult átmetszéesek nem is hozhatták meg a várt eredményt. Az Ipoly vízjárása terén lényeges javulás nem következett be. A helyi vizrendezési tervek nem is foglalkoztak a hordalékviszonyokkal,a fel- iszapolódás kérdésével sem, talán mert a meder karbantartása, tisztogatása akkor is elég költséges dolog volt. A nemzetközi szocialista együttműködés révén született az új átfogó vízgazdálkodási terv, mely szerint a 14-es és 169- es fkm közötti szakaszon 16 kisebb öblöze- tet ármentesitenek töltésezéssel. Kisebb átmetszések is történtek. E szabályozás tehát megoldott végre több évszázados problémát . Tekintettel arra, hogy a változások megállapításához elsősorban az Ipolytarnóc- tól a torkolatig terjedő mederszakaszról van térképanyagunk, a meder változásait csak ezen a szakaszon vizsgáltuk meg részletesebben.A meder formaváltozásaira és méreteinek változásaira adataink csak nagyon hiányosak, vizsgálataink éppen ezért inkább a meder horizontális változásaira szorítkoztak. Az áttekintés érdekében a folyó medrét kisebb szakaszokra tagoltuk. A szakaszok határait ott igyekeztünk kijelölni, ahol a vizsgált időszak alatt a legka/esebb változás mutatkozik. A változásokat a 9.sz. táblázat és a 178. ábrasorozat tartalmazza. 22-es szakasz Ipolytarnóci szakasznak mondhatjuk a medernek azt a részét, mely az 1782-es térképezés utáni 40 év alatt fokozatos fejlődéssel 1 km-re hosszabbodott meg. A II.katonai felmérés azonban arról is tanúskodik, hogy 40 év alatt kb. 2 km hosszú új mederszakasz is keletkezett, melynek egyenes vonalazása arra enged következtetni, hogy az mesterséges úton keletkezett. Nem valószinü, hogy ilyen korai szabályozással volna dolgunk, inkább malomcsatornára gondolhatunk, mely később egyre inkább az Ipoly főmedrévé alakult. Az ipolytarnóci 1823 előtti malomnak azonban már a II. katonai felméréskor nincs nyoma térképen. A mai határ közelébe eső pár-száz méteres szakaszon a meder stabilitása arra mutat, hogy a folyó pár-száz év óta napjainkig beágyazódásban volt. Ettől kezdve kb. 1,5 km távolságon egyre jobban bal part felé csúszott. A kitérés mértéke elérte a 250 m-t. Az új mederszakasz pedig kb. 500 m-es eltérést is mutat a régihez viszonyítva. Az 1923-as és 1943-as katonai térkép tanúsága szerint az Ipoly főmedre az ipolytarnóci új meder vonalán halad napjainkig és alig mutat valami változást (178/a-b). A következő 1 km-nyi szakaszon az első 40 év alatt a régi meder kb. 200 m-t tolódott jobbra, aztán feliszapolódott. Az újonnan létesült szakasz pedig a következő évszázad alatt is alig változott. Jelentősebb változások zajlottak le a következő 1 km-es szakaszon, mely Ipoly- tarnóctól DNy-ra esik. Az I. katonai felméréshez viszonyítva a II. kát. felmérés 247
