Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
1. Bevezetés
1. BEVEZETÉS A folyók mederalakjával és ősi folyásirányaival mind a geomorfológia,mind a hidrológia foglalkozik. A hidrológiának (mint műszaki tudománynak) az utóbbi időkben bekövetkezett rohamos fejlődése ügy hatott a geomorfológiára, hogy a fluvio- lógiát s annak főleg medermorfológiai és ősvizrajzi ágazatát csaknem önálló tudományággá fejlesztette. A pozitív kölcsönhatás onnan ered , hogy a vizépitő és -szabályozó mérnököknek már a század elején intenziven kellett foglalkozniuk a folyók medrében lezajló bonyolult kölcsönhatásokkal. Nem volt elég a folyamatok vázlatos leirása, mert a tervezéseikhez pontos adatokra volt szükségük. Megindult tehát a folyamatok és formák paramétereinek megismételt észlelése, és a mérési adatok nyilvántartása, mely új lendületet adott a folyókkal foglalkozó tudományok fejlődésének. A fluviológiához tartozó folyóalaktan a mederalaktant és vőÍgyalaktant foglalja magában. 1.1. A medermorfológiáról általában A medermorfológiát is három szinten lehet művelni (mint a geomorfológiát általában) . A három szint nemcsak részletessé- gi fokot jelent, hanem időrendi és fejlődési sorrendet is. A medermorfográfia (mederleirás) csupán leirja a mederben létrejött domborzati formákat, és azokat általános jegyeik alapján osztályozza; megállapítja a formák típusait. A medermorfometria (mederfelmérés) már számszerű adatokkal rögziti a formákat, helyszinrajzokat és szelvényeket készit. Lényeges azonban tudni, hogy a morfometria pillanatnyi állapotokat rögzit. Végső terméke a nyilvántartás, mely a meder legfontosabb adatait (numerikusán és grafikusan) tartalmazza. A meder-morfogenetika (mederszármazástan) pedig már keletkezésükben, alakulásukban, funkciójukban és kölcsönhatásaikban vizsgálja a mederformákat, vagyis dialektikusán. A továbbiakban ez utóbbi fokon szeretnénk ismertetni az ősvizrajzi és medermorfológiai kutatásaink eredményeit.Az elmondottakból kitűnik, hogy e tudományág eredményeinek magasabb szintű összefoglalását csak azért tudtuk most elvégezni ,mert elődeink mederleírásokat és többször megismételt mederfelméréseket végeztek. Azokról pedig használható nyilvántartásokat készítettek. Kutatásaink tehát a meglévő ismeretekre épültek, azokat egészítik ki ,ill. fejlesztik tovább. 1.2. Az ősvizrajzi kutatásokról általában Folyóink helyes szabályozásához szükséges ismerni nemcsak a folyók pillanatnyi állapotát, hanem azokat a változásokat is, melyek végbementek a folyók "életében",sőt a tendenciákat is, melyek azok^fejlődésébe n" műt at koznak. Még a változások okainak ismerete sem fölösleges, hiszen ugyanazon okok esetleg ma is léteznek és hatnak is. A VITUKI által kiadott Vizrajzi Atlasz-sorozat újabb kötetei - Dohnalik József bölcs felismerése és kezdeményezése folytán ebből a meggondolásból tartalmaznak a folyó medernyilvántartási adatai mellett a mederváltozásokkal foglalkozó morfológiai tanulmányokat is (Mike K. 1964-1981). Az ősvizrajzi kutatások során fény derült arra is, hogy az új ismeretek nemcsak a szabályozási munkálatokban, hanem a Vízügy más területein: az árvédekezésben,belvizek elleni küzdelemben, sőt a talaj szi- kesedésének és mocsarak kialakulásának megértésében, a meliorációban és "vizbányá- szatban" (vízellátásban és vizminőség-vé- delemben) is igen fontos segitséget nyújthatnak (Mike, 1981/a, 1983). Az egyes vizrajzi atlasz-köteteink időben egymás után készültek. Az ősvizrajz- ra vonatkozó információk szaporodása,a kutatási módszerek fejlődése, új módszerek bevezetése révén, valamint a Kárpát-medencén belüli szomszédos országok kutatásainak egyre jobb megismerésével az egymás után megjelenő tanulmányok is egyre jobban közelitették meg a hajdani események legvalószínűbb feltárását. A tanulmányok szerkezetében, felépítésében is lényeges változások következtek be. Ez a kötet tehát nem a Vizrajzi Atlaszok leiró jellegű heterogén anyagának összefoglalását, hanem a magyarországi felszíni vizek kialakulásának és változásainak egységes szempontok szerinti feldolgozását tartalmazza. . Felépítésében is, szemléletében is egységes, gyakorlati vonatkozású, oknyomozó ismertetést tartalmaz. Már több olyan vizrajzi munka látott napvilágot, mely a folyóink- kal és tavainkkal foglalkozik,de ilyen jellegű összefoglalás eddig se nálunk, se más országban még nem jelent meg. A müvek egy- része elsősorban leiró, természeti-földrajzi, vagy hidrológiai szemléletű alkotás. Ilyen pl. Prinz Gy. (1914), Bulla,B.-Men- dől ,T. (1947), plícsi ,M, -Sárfalvi B, (1960) , valamint Somogyi S. (1960) csak kéziratban meglévő, de a fellelhető csaknem minden forrásmunkát feldolgozó hatalmas tanulmánya is, vagy Goda L. szerkesztésében (1965) megjelenő hidrológiai munka. A müvek másrésze egy-egy folyóval,tóval, vagy valamely vízfolyásnak csak ki- sebb-nagyobb szakaszával foglalkozik a legkülönbözőbb szempontok szerint. Ilyenek a Dohnalik József, Csorna János és Baranyi Sándor irányításával szerkesztett Vizrajzi Atlasz-sorozat kötetei is. Ide lehet sorolni Lászlóffy W. (1982) "A Tisza c. tanulmányát is, melyet a folyó vizmunká- latairól és vízgazdálkodásáról irt. De a fblyó ősvizrajzával e tanulmány nem foglalkozik.
