Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
1. Bevezetés
^■£_Ő§Yi£E§Í2.i_!Sü£§tá§23s_S!^^12§E£§Di iSÉEílI§§iE§i Az ősvizrajzi kutatás célravezető módszerei területenként változnak. Aszerint kell megválasztani azokat, hogy a kutatási területnek milyen a morfogenetikai múltja. Kiemelkedő területeken az ősi vizrajzi elemek általában a felszínen fordulnak elő és rendszerint terasz-roncsok, vagy erózió által feltárt hajdani feltöltött mederágyak formájában észlelhetők. Minél magasabban fordulnak elő a medernyomok, annál idősebbek lehetnek. Süllyedő területeken pedig egymás fölé települtek a különböző korú ősvizrajzi elemek. Az idősebbekre települtek a fiatalabbak s igy valószínű, hogy a legmélyebbek a legidősebbek. A nagyobb kéregmozgásoktól (szintváltozásoktól) megkímélt területeken pedig rendszerint (közel azonos szinten) egymás mellett találhatók a különböző korúak. Ha a felszínen vannak a keresett medernyomok, nem'mindegy, hogy a meder kialakulása és elhalása után volt-e futóhomok-felhalmozódás, ill. löszképződés a felszínen, vagy nem volt, volt-e jelentősebb eróziós tevékenység a felszínen, vagy nem. Ha pedig már mélyen eltemetett állapotban vannak az ősi medernyomok, a kutatás módszereit a- szerint választjuk meg, hogy milyen adatok állnak rendelkezésünkre és milyen sűrűségben. Egy-egy terület ősvizrajzi feltárásához nem elég egyetlen megközelitési módszer, hanem legalább három oldalról kell a kérdést megközelíteni, hogy az ősvizrajzi képet megnyugtató pontossággal megrajzolhassuk . Egy-egy kisebb terület ősvizrajzi eredményeit mozaik-szerüen kell a végén összerakni egyetlen összefüggő folyamattá. Eddig is voltak ősvizrajzi kutatások, rekonstrukciós próbálkozások, de talán elfogulatlanul mondhatjuk, hogy az eddigi müvek alapján csak nagyon vázlatos "szellemképet" kaptunk az ország ősvizrajzi képéről ill. eseményeiről. Ez a tény nem a kutatók tehetségén múlott, hanem csaknem kizárólag azon, hogy az utóbbi évtizedekben robbanás-szerüen nőttek meg az információink, s az újabb adatok és módszerek juttattak el minket a szintézis megoldásának lehetőségéhez. Az emelkedő területek ősvizrajzi eseményeinél nagyon hasznos előzmények az eddigi teraszmorfológiai kutatások, noha ezen a téren is lényegesen előbbre jutottunk az anyagvizsgálatok és a földtörténeti ismeretek bővülése révén. A viszonylag nyugodt és a süllyedőben levő területeken (az időközben mélyült sok-tizezer fúrás adatai alapján) üledékritmusok szerint szintezni lehetett a hordalékkúpok anyagát. Az azonos szintek legdurvább üledékeinek vonalas elrendeződéseiből kirajzolódtak az egymást követő vizrajzi térképek, jelezvén a közben lezajlott változásokat is. A hévizföldani kutatások révén térképek készültek a pliocén és pleisztocén üledék-összletek abszolút homokvastagságáról és a homokrétegek %-os részesedésének térbeli eloszlásáról. A hévizföldtani szintek homok-eloszlásából kirajzolódtak a hajdani tavak partjai, a beleömlő vízfolyások deltái, az átfolyások vonalai és a tavakat körülvevő mocsarak is, vagyis a pliocénvé- gi ősvizrajzi kép. Az egyes vízföldtani szintek fekümélységéiből is kirajzolódott valami domborzat, ami ugyancsak utal az ősi vízrajz képére (Liebe P. et al.,1987). Mindezek figyelembevétele alapján már a kiszáradóban levő pannóniai tómedencétől kezdve szinte napjainkig lehetőségünk nyilt az ősvizrajz alakulásának felvázolására. Megközelitésünk kiegészítette azokat a kutatási eredményeket, melyeket az őslénytani kutatások, elsősorban a malakológiai vizsgálatok terén elértünk. A pleisztocénvégi és a holocénkori ős - vizrajz feltárásához nagy segítséget nyújtottak a síkvidéki térképező fúrások (Rónai A.1969-81) , melyekből meghatározott tszf.-i magasságokban földtani szelettérképek készülhettek. Az azonos tengerszint feletti képződmények térképein olyan homok és kavicssávok rajzolódtak ki, melyek félreérthetetlenül a folyók hajdani élő medreinek hordalékanyagát jelzik. E vonalak mentén folyók haladtak. Nagyobb foltokban összefüggő tipusos löszképződmények az ármentes területekre utalnak, mig az infúziós, iszapos löszök az árterekről tanúskodnak. A nagyobb agyagfoltok pedig biztos nyomai a tavaknak, mocsaraknak. Tekintettel arra, hogy az Alföld felszínén több évezred óta nagyon kicsi szint- különbségek voltak, a folyók, tavak üledékei a 2,5 m-enként készült földtani szelettérképeken nagy kiterjedésben összefüggő képződményeket alkotnak. Ha mégis megszakad valahol az összefüggés, annak két oka lehet; vagy a helyi szintváltozások juttattak más (idősebb, vagy fiatalabb) korú üledékeket ebbe a szintbe, vagy későbbi eróziós-akkumulációs tevékenység révén kerültek oda más üledékek. E kérdésre azonban az alatta, vagy fölötte levő szelettérképek határozott választ adhatnak. A földtani szelettérképek tehát a hajdani folyók, tavak helyzetére nézve fontos adatokat szolgáltatnak, azonban az egyes vizrajzi elemek korára nem nyújtanak információt; legfeljebb az egymásutániságot tisztázhatjuk általuk, de ez is nagyon fontos. Az egyes medernyomok korát részben anyagvizsgálatokkal lehet tisztázni»részben pedig meghatározott időpontokra (évszázadokra) készitett domborzati rekonstrukciókkal. A domborzati rekonstrukció annál pontosabb, minél fiatalabb időpontra készitjük azokat, mert az eróziós-akkumulációs folyamatok rövidebb idő alatt kevésbé ellensúlyozzák a lezajlott szintváltozásokat. A több évezreddel ezelőttre készitett rekonstrukcióknál az utóbbi tényezők korrekcióját is el kell végezni.
