Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 2. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

Hüvelyes növények termesztése - A borsó

Pauli (F. 1969-ben): külföldi eredetű, forgalomba hozatalra engedélyezett szabad fajta. Alacsony, eró'sszárral rendelkezik. A mag alakja gömbölyded, vagy enyhén lapított, szine világos szürkészöld. Ezermagsulya 170-220 g. Az oiszág egész területén, de különösen a csapadékosabb tájakon termeszthető sikerrel.

Zöldtakarmány termesztésre alkalmas borsó fajták:

Ujmajori sárga; (AE.1967-ben) 120-130 cm magas, dús és nagy levélzettei rendelkező növény. Magja gömbölyű, sárga, simafelületü. Ezermagsulya: 280-310 g. Hosszú tenyészidejű, nagy zöldtömeget ad. Borsós keverékek termesztésére igen alkalmas.

Zöld csőborsó külföldi, forgalomba hozatalra engedélyezett fajta (1951-ben).

Magas növésű, gyors fejlődésü fajta. Nagy zöldtömege és apró magja miatt termesztése igen gazdaságos. Ezermagsulya: 150-200 g.

I.P.4 és I.P.5 (ÁE.1970. illetve 1973-ban) Mindkét fajta gyors és erőteljes növekedésű, magas szárral rendelkezik. A csapadékosabb tájakon és jobb minőségű talajokon diszlik.

Az említett - minősített - fajtákon kivül a termelőüzemek zöldtakarmányként (keverékekben) szívesen termesztik a Viktorig és Violetta fajtákat. Ezeknek nagy előnye a gyors és erőteljes növekedés, 120-140 cm.körül': magasságuk, mérsékelt igényük.

A tavaszi mezei borsók csoportjába tartoznak még a cukorborsók is, mégpedig azok, amelyek az előbb felsorolt takarményborsóktó! csak abban különböznek, hogy belső hüvely hártyájuk hiányzik. Hüvelyük rendszerint szélesebb mint a takarmány borsóé. Magszinük szürkés, szürkésbarna alapon gyengén lilapontozott.

Az idetartozó fontosabb fajtákat az étkezési borsók csoportjában is szokás felsorolni. Ezek a sima felületű és gömbölyű alakú kifejtőborsók és a ráncos magvu velőborsók.

Trágyázása

A borsó a tápanyagokban gazdag talajt szereti. Nitrogéngyüjtő növény létére meghálálja a N-mUtrágyát, annál jobban, minél soványabb a talaj. Különösen érzékeny N-re a kezdeti fejlődése idején. Ezért növekedésének meggyorsítása érdekében vetés előtt célszerű 30-50 kg/ha N hatóanyagot a talajba bedolgozni. Ennél nagyobb N adagra nincs szükség, illetve a nagyobb adagu nitrogén- trágyázás hátrányos a légköri nitrogénkötés szempontjából.

A foszfor-trágyázásra mint minden pillangós, a borsó is igényes. Hatása elsősorban a magtermés növelésében és az érés meggyorsitásában nyilvánul meg. A foszfor-trágyázás serkentőleg hat a N-gyüjtő baktériumok szaporodására is. Eddigi ismereteink alapján legcélszerűbb 50-70 kg/ha P20^“0t ősszel a talajba bedolgozni.

Kálium-szükséglete kétszer akkora, mint P-igénye, ugyanakkor K-feltáróképessége kisebb. A kálium előmozdítja a gyökér fejlődését és az egyenletes érést. Külö9