Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
I. Öntözési alapismeretek - 5. Az öntözés fontosabb agrotechnikai tényezői
kodása olyan szélsőséges és ingadozó, hogy a növények egyenletes és egészséges fejló'dését gátolja. Nedvességkészlete hamar kimerül, s ezért a növények rövid időn belül jelzik a vízhiányt. Az ilyen talajok gyakori öntözést kívánnak, kis vízmennyiségekkel. Nagyobb eső, vagy öntözővíz adagolása esetén a tulöntözés veszélye fenyeget, éppen ezért az öntözésük fokozott szakértelmet követel. A szóban forgó beteg talajok fizikai tulajdonságai - s ezáltal vízgazdálkodásuk - a záróréteg áttörésével, megszüntetésével javitható meg. Tehát nélkülözhetetlen rajtuk az időnkénti mélymüvelés, annál is inkább, mert termőképességüket az agrotechnika a jobb fizikai tulajdonságokkal rendelkező talajokhoz viszonyitva sokkal jobban befolyásolja, illetve meghatározza. A mélyítő művelés alkalmazására mind nagyobb lehetőséget nyújt a nagy vonó- horog-teljesitményü erő- és munkagépek elterjedése. A mélyitő művelés azonban csak helyes alkalmazás esetén képes növelni a termést-, ellenkező esetben több évre kiható károkat okozhat. E téren a gyakorlatban - sajnos - számos hibát követnek el. Mindezekelőtt tudni kell, hogy a mélyitő művelés nemcsak forgatással, hanem altalajlazitással is végezhető. Az ekére szerelt altalajlazitóval elérhető művelési mélység 35, esetleg 40 cm. Ebben az esetben az altalajlazitás a szántással egy- időben történik. Az önálló altalajlazitóval külön menetben a szántás előtt az előbbinél lényegesen mélyebb - mintegy 50-60 cm-es - lazítás végezhető. A szántás ez esetben a lazítás után, annak irányára merőlegesen történik; mélysége 25-30 cm szokott lenni. Ez a módszer a szikes és a réti talajok művelésénél kerül előtérbe, és csak kedvező talajnedvességi állapot mellett (általában nyáron) végezhető eredményesen . A gyakorlatban általában a rigolirózó ekét használják mélyitő művelésre, tehát a forgatásos mélyités az elterjedtebb. Ennek magyarázata mindenekelőtt az, hogy az üzemek nem rendelkeznek nagy tel jesitményü, 50-60 cm-re lehatoló altalajlazitóval. Másrészt pedig az ekére felszerelhető - sekélyebben járó - altalajlazi- tókat nem szívesen alkalmazzák. A forgatásos mélyités általában lazább szerkezetű (vályog, homok és mélyrétegü) talajokon eredményesebb. A mélyités módja csak az alsóbb talajrétegek tulajdonságainak alapos ismerete esetén dönthető el biztonságosan. Az alsóbb talajréteg a káros sók olyan mennyiségét is tartalmazhatja, amely a felszínre, illetőleg a felsőbb szintbe kerülve a növények fejlődését gátolhatja, esetleg már a kelést is megakadályozhatja. Ilyen esetben a forgatásos mélyitő művelés nyomán a növények termelése különböző mértékben csökkenhet. A Karcagi Talajmüvelési Kutató Intézet eddigi kísérleteinek eredményei arra hivják fel a figyelmet, hogy a réti talajokon is nélkülözhetetlen az alapos talajismeret a mélyitő művelés módjának eldöntésénél. A különböző mélyitő művelési összehasonlitó kísérletekből kitűnik, hogy réti agyagtalajon mind Szarvason, mind Kisújszálláson az öntözött kukorica a legnagyobb termést a lazított kezelésben adta (a 22-25 cm-es szántáshoz viszonyitva egyaránt 19% volt a többlettermés). Ugyanakkor az 55-60 cm mélyen - háromrétegű ekével - megszántott talajban 1,5, illetve 2,0%-os terméscsökkenés mutatkozott. Ennek magyarázata az, hogy a három rétegben szántó eke nem dolgozik 67
