Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
I. Öntözési alapismeretek - 3. Az öntözés fontosabb biológiai és termesztési összefüggései
sótartalmú talajokban a növények vizfelvételét a sók jelenléte közvetlenül is gátolja. Nem véletlen, hogy az 1940-es évek végén feltört legelők helyén rizst termesztettek. Ugyanis termesztett növényeink közöl a rizs egyik legsótüró'bb. Azzal egyidejűleg, hogy a talaj kémiai tulajdonságai hatnak az öntözó'viz hasznosulására, az öntözó'viz pedig a talaj természetes nedvességtartalmának változtatásán keresztül kihat a talaj kémiai tulajdonságaira s ezeket átmenetileg vagy tartósan megváltoztatja. így pl. nagy sótartalmú talajok esetén a mesterséges viz- pótlás eredményeként növekszik a talaj nedvességtartalma, minek kihatásaként a talajoldat felhígul, sókoncentrációja csökken, s ezáltal megteremtheti némely, sóra kevéssé érzékeny növény életfeltételeit. Elég itt példának említeni egyes szikes területek öntözött legeló'ként történő' hasznosítását. Az öntözó'viznek a talaj kémiai tulajdonságaira gyakorolt hatása annál erőtelje- sebb, s annál rövidebb idő' alatt megy végbe, minél jobb az oldhatóságuk, vagy nem oldódó vegyületek esetén minél könnyebb az adott vegyületen belül egyes kémiai kötések átalakulása, megszűnése, s újabb kémiai vegyületek, vegyületcso- portok kialakulása. Mindezekből következik, hogy az öntözéses gazdálkodás alkalmával a technikai megoldáson és az öntözés gyakorlati végrehajtásán kivül különös gondot keli for- ditani a víz minőségére és annak a talajra és a növényre gyakorolt hatására. Az öntözővíz ugyanis több-kevesebb szervetlen és szerves eredetű sót tartalmaz oldott állapotban. Ezek a sók öntözéskor, az alkalmazott eljárástól függően, vagy a talajban visszamaradnak, vagy eltávoznak. A sók a talajra fizikailag, kémiailag és élettanilag egyaránt hatnak. E hatások elsősorban az öntözendő talajtól, a felhasznált viz minőségétől és mennyiségétől, a termesztett növény fajától, valamint az alkalmazott öntözési eljárástól függenek. Ezért az öntözó'viz minősítésekor soha nem szabad egyedül a vizet megítélni, hanem annak a talajra és az öntözendő növényre gyakorolt hatását is mindig szem előtt kell tartani. A talaj és az öntözó'viz közötti kapcsolatból következik, hogy a talajoldat az öntözó'viz hatására hígul, s végeredményben a talajrészecskék és a talajoldat között vegyi folyamatok zajlanak le. így pl. a szikes talaj a jó talajt szikesiti el, miközben a viz minősége lesz jobb. Az öntözó'viz és a talaj tulajdonságait, ha eredményt akarunk elérni, összhangba kell hoznunk. Ez annyit jelent, hogy a talaj kedvezőtlen tulajdonságait a viz kedvező tulajdonságai egyenliti ki. A viz keletkezési helyétől és az adott körülményektől függően mindig tartalmaz bizonyos mennyiségű sót. Ez a sótartalom bizonyos koncentrációig, mennyiségig nem káros sem a talaj, sem a növény számára. Ha azonban a viz sótartalma egy bizonyos határétéket meghalad, úgy a növény fejlődésére és a talaj sajátságaira károsan hathat. Éppen ezért az öntözó'viz első minőségi ismérvének a benne oldott, ásványi sók mennyiségét tekintjük. A viz öntözés szempontjából megengedhető legnagyobb sótartalmát a következő tényezők szabják meg: a) Az öntözendő növény sótürő képessége, élettani sajátságai. így pl. hazai öntözött kultúrnövényeink közül legsótüró'bb a rizs, a cukorrépa a közepesen sótürő növények közé tartozik. Az eddigi vizsgálati adatok azt mutatják, hogy az öntözó'viz sókoncentrációjának az a határértéke, mely a 27
