Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

I. Öntözési alapismeretek - 3. Az öntözés fontosabb biológiai és termesztési összefüggései

Az öntözés biológiai eredménye nagymértékben függ az egyszeri öntözések alkalmával kiadott vízmennyiségtől, valamint az öntözések között eltelt időtartamtól (öntözési forduló). A gyakorlatban e téren leginkább azáltal vétenek az öntözés minőségi követelményei ellen, hogy esó'szerü öntözéssel kevesebb, felületi öntözési módszerek alkalmazásával pedig több vizet adnak a kívánatosnál. Az egyik esetben az öntözés nem jelent a növénynek tartós és jelentős segitséget az aszály ellen, a másik esetben pedig tulöntözés történik, ennek minden káros következményével. Ezért az aszály elleni védekezés céljából esó'szerü öntözés esetében kb. 50 mm, a felületi öntözéseknél pedig a vízadagolás technikájától függó'en a lehetséges minimális (80-100 mm) vízmennyiségek kiadagolására kell törekedni.

Az öntözés nemcsak a termés mennyiségére, hanem minó'ségére is kihat. így pl. a legeló'n az öntözés hatására növekszik a pázsitfűfélék, de különösen a pillangósok aránya, ugyanakkor csökken a gyomnövényeké. Az öntözés hatására különösen a zöldségfélék termése lesz jóval több, a minó'ség egyidejű javulásával. Márpedig ezek termésének minősége sok esetben fontosabb vagy azonos jelentőségű, mint a termés mennyisége. Öntözés hiján - szárazság esetén - sokszor osztályon aluli, értékesithetetlen lesz az áru.

Az öntözés hatására azonban a termés béltartalma, illetve minősége kedvezőtlen irányban is változhat. A legtöbb szerző' ezzel kapcsolatban az öntözés hatását pozitívnek minősiti, s általában csak a cukorrépánál, paradicsomnál tulajdonítanak az öntözésnek kedvezőtlen hatást, kifejezésre juttatva, hogy a minőségi romlás legtöbb esetben a helytelen időpontban vagy a túlzott vízmennyiségekkel végzett öntözéssel van szoros kapcsolatban. Kisújszálláson és Kunhegyesen végzett cukorrépa-öntözési kisérleteink adatai szerint az öntözés csak az esetben hatott károsan a cukortartalom alakulására, ha az öntözés időpontjától számítva a szedés 3-4 héten belül történt. Azonban a többlet gyökértermés igy is fedezte a (0,8-1,4) cukorszázalék csökkenését;

Irodalmi közlések szerint a nem kielégitő vízellátás 10-35%-kal rontja a hozamot. Különösen hátrányosnak bizonyult a növények erőteljesebb fejlődési szakaszaiban bekövetkezett vízhiány. Hazai megfigyelések szerint - a vizigényes időszakban - egy-egy öntözés elmaradása a kapásnövényeknél 10-40, évelő pillangósoknál 10-20, egyéves takarmánynövényeknél 20-30, tartólvetéseknél 50-80%-os termés- kiesést okoz. Tehát a viz jelenléte, vagy hiánya rendkívül fontos tényezőként kiséri végig a növényt a csírázástól a beéréséig, elhalásáig. Ha az optimálisnál kevesebb a viz, a termés kisebb lesz az egyébként elérhetőnél, de ha több a viz a kelleténél, az is csökkenti a termést. Éppen ezért az öntözésre berendezett területek vízellátásáról és felesleges (káros) vizek elvezetéséről egyaránt gondoskodnunk kell. Az okszerű öntözés a növény optimális vízszükségletének kielégítését szolgálja.

Az öntözés - végső célját tekintve - a mezőgazdasági termelést szolgáló tevékenység. Eredményes mégis csak a műszaki, agronómiái és biológiai szempontok legtökéletesebb összehangolása és a közgazdasági megoldások messzemenő figyelembevétele esetén lehet. A megvalósitásával kapcsolatos műszaki és mezőgazda- sági ténykedés még összehangolt kutatási, tervezési, építési, üzemelési és szervezési tevékenységet kíván.

24