Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
I. Öntözési alapismeretek - 3. Az öntözés fontosabb biológiai és termesztési összefüggései
Mivel a vízkészletek és az öntözési igények között az esetek legnagyobb részében jelentős térbeli, időbeli, mennyiségi és egyre inkább minőségi eltérés is tapasztalható, az öntözés végrehajtása megkívánja a vízkészletek és az öntözési igények folyamatos egyensúlyát. A térbeli, időbeli, mennyiségi és minőségi egyensúly kialakításának eszközei azok a műszaki létesítmények (tárolók, szivattyútelepek, zsilipek, csatornák, csővezetékek stb.), amelyek lehetővé teszik a viz kitermelését, szállítását, szétosztását és a növényhez juttatását. E létesítmények rendszerét - beleértve az öntözött táblákat is - öntözőrendszernek nevezzük. Az öntözővíz eljuttatása a növényhez a levegőből, a talaj felszínén és a felszín alatt történhet. Eszerint beszélhetünk esőztető, felületi és felszínalatti öntözésről. A növény tenyészideje során folyamatos vízellátást igényel. Csapadékra csak rö- videbb-hosszabb időközökben számíthatunk, illetőleg öntözést csak időnként végzünk, igy a folyamatos vizfelvételt a talaj víztároló képessége teszi lehetővé. Minél bőségesebben tárolja valamely talaj a vizet, annál könnyebben átsegíti a növényzetet az esetleges száraz időszakokon. A talajok víztároló képességét a vizkapacitás és a termőréteg vastagsága határozza meg. A talaj által tárolt vizet azonban a növényzet nem tudja teljes mennyiségben hasznosítani, mert annak egy részét, az un. holtvizet olyan erők kötik a talajhoz, amelyeket a növény , gyökereinek (többnyire 10-30 atmoszféra között váltakozó) szivóereje már nem tud leküzdeni. Ha a talaj hasznos vízkészlete (a holtvizen felüli nedvességtartalma) kezd kimerülni, a növény előbb csak lankad, később tartósan hervad. Ilyenkor, ha a természetes csapadék késik, csak öntözéssel segíthetjük át a növényt a vízhiányon. Az eddigiekből következik, hogy minél több csapadékot fogad be a talaj, s abból minél többet őrzünk meg a növények számára (Hank adatai szerint - talajtól függően - a lehullott csapadéknak 50-60%-a hasznosul), annál nagyobb termést érhetünk el, illetve annál kevesebb vizet kell mesterséges utón, öntözéssel pótolnunk. A helyes vízgazdálkodásnak tehát egyik igen fontos feltétele az okszerű talajmüvelés és növényápolás. Gazdasági növényeink legtöbbjére a 15-20 C° körüli talaj-, illetőleg 24-26 C° körüli levegő-hőmérséklet a legelőnyösebb. Magasabb hőmérsékleten a növény asszimilációja a légzéshez képest károsan csökken, tehát a nyári forróság idején végzett öntözés - a környezet hőmérsékletének szabályozása révén - az asszimiláció és a légzés kedvezőbb alakulására is kihat. Lényegében e körülménynek tudható be a néhány mm-es frissítő öntözés jelentős termésnövelő hatása. A vízzel jól ellátott növény szárazanyag-gyarapodása az öntözetlen növényét többszörösen is felülmúlhatja. Ennek megfelelően, ásványi tápanyagokat - a nitrogént is ideértve - nagyobb mennyiségben vesz fel az öntözött növény, mint az öntözetlen. Erre a lehetőséget az a körülmény adja, hogy az öntözött talajban több ásványi tápanyag kerül oldatba, tehát a talaj tápanyagkészletét az öntözött növény nagyobb mértékben veheti igénybe. Ezért öntözött növényeink egyrészt több ásványi tápanyagot igényelnek, másrészt a trágyázást jobban és biztosabban meghálálják, mint az öntözetlenek. 23
