Mezőgazdasági vízhasznosítás (EJF, Baja, 1998)
4. Dr. Vermes László: Az öntözővíz minősége és mennyisége
4. Az öntözővíz minősége és mennyisége 4. Az öntözővíz minősége és mennyisége 4.1. Az öntözővíz minősége Bármely vízforrás öntözésre való alkalmasságának elbírálásakor - a mennyiség meghatározása mellett - az egyik legfontosabb feladat az öntözővíz minőségének megismerése és értékelése. Az öntözővíz minősége alatt a felhasználandó vizek tulajdonságainak azon körét, valamint ezek olyan változásait értjük, amelyek hatással vannak a talajra, a növényekre, azok életfolyamataira és minőségére, továbbá a vízszétosztás technológiájára. Ez a hatás lehet korlátozó, vagy nem-korlátozó, és a minőségi kritériumok eleve eldönthetik azt, hogy a víz öntözési céljainknak megfelel-e, vagy sem, illetve milyen feltételekkel felel meg. Az öntözővíz minőség kritériumait Az öntözővíz minősítése és mezőgazdasági hasznosítása című ágazati műszaki irányelvek (MI-08-1780-1988) tartalmazzák. Az öntözővizek minőségét — fizikai mutatók (hőmérséklet, hordalékosság, szín és szag) és — kémiai mutatók (leggyakoribb kationok és anionok, összes sókoncentráció, a vízben oldott nátriumsók és magnéziumsók viszonylagos mennyisége, a fenolftalein-lugosság, a karbo- nát/hidrokarbonát-tartalom, a különleges szennyező anyagok) határozzák meg. A víz hőmérséklete szempontjából a legkedvezőbb a 15-30°C, de a vegetációs időszakon kívüli öntözések esetén 10°C-nál kisebb hőfokú vízzel is végezhető tározó jellegű öntözés. A 30 C foknál melegebb vízzel való öntözés a növényt közvetlenül károsíthatja. A hordalékossáq, ill, a lebegőanyaq tartalom elsősorban közvetlenül folyóból kiemelt öntözővíz esetén okozhat problémát, de - felületi öntözés esetén - kedvező is lehet, mert a talaj felszínén kiülepedő hordalék javíthatja a termékenységet. A jó öntözővíz lebegtetett hordalék tartalma kevesebb legyen mint 5 g/l. A szín és a szag a víz szennyezettségére utaló jel lehet, ami további vizsgálatok szükségességére hívhatja föl a figyelmet, önmagában egyik sem akadálya az öntözésre való felhasználhatóságnak. A kémiai mutatók közül az egyik legfontosabb a víz összes sókoncentrációja, amely kifejezhető g/l, mg/l, ill. mgeé/l dimenziókkal, de leggyakrabban a fajlagos elektromos vezetőképesség (EC) értékével szokták jellemezni, mS/cm dimenzióban, tekintve, hogy ezen érték és az összes sókoncentráció között lineáris összefüggés van, és a EC a gyakorlatban sokkal könnyebben és pontosabban mérhető. Régebben irányszámként az 500 mg/l sókoncentrációjú vizet tartották minden talajon, míg az 1000 mg/l sótartalmú vizet csak egyes talajféleségeken öntözésre alkalmasnak. A jelenlegi szabályozás a víz öntözés szempontjából megengedhető maximális sókoncentrációját főként két tényezőtől: a növény sótűrő képességétől és a talaj természetes, vagy mesterséges drénviszonyaitól, vagyis a kimosódási viszonyoktól teszi függővé. A talajban való sófelhalmozódás szempontjából is elsősorban az adott talajon megengedhető összes sóterhelést, semmint a koncentrációt veszik figyelembe, ami azt jelenti, hogy a koncentráció és a vízadag együttesen határozza meg az öntözővízzel egységnyi területre kivihető sómennyiséget. Az öntözővíz minőség értékelésekor mindig nagy figyelmet kell fordítani a csapadék mennyiségére, eloszlására az öntözött területen, mérlegelni kell a vízelvezetés lehetőségét és körülményeit, a talaj sajátosságait. Általában érvényes szempont, hogy az öntözendő talaj minőségét az öntözővíz minőségének elbírálásakor mindig gondosan vizsgálni kell és együtt kell értékelni a víz minőségének a talajra gyakorolt, ill. várható hatásával. A sófelhalmozódás mellett kitüntetett figyelem illeti meg a talajban szikesedést okozó nátriumsók százalékos arányát az öntözővízben. Ez kifejezhető az ún. szikesedési hányadossal, vagy Na % értékkel, ami azt mutatja, hogy mennyi a nátriumsók részaránya a vízben oldott Na-, Ca- és Mg-ionok összegében, de kifejezhető a nemzetközi gyakorlatban használatosabb nátrium-adszorpciós aránnyal is (SAR- érték). ami ugyancsak arra utal, hogy a víznek milyen erősségű szikesítő hatásával kell számolni. Az öntözővíz osztályozására szolgál a sókoncentráció és az SAR-érték alapján a 4.sz. ábrán látható diagram (Hagin és Tucker, 1982 nyomán). 20 ©Phare Program HU - 94.05
