Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért

tudják, hogy engem nem fizetnek. Pedig nagy summára voltak készek!!!”Gi

Kovács Lajosnak a Tiszavölgyi Társulat egyik vezetőjének és bizalmas munkatársának így beszélt elhatározásáról :

„Ok engem, én őket akarom utilizálni, meglátjuk, mire megyünk. Az én mai állásomban a nyeremény mérlege igen súlyos, lehet, nagy dolgokat hozhatok mozgásba, ellenben mit veszthetek? Legföllebb elkoptatott népszerűségem utolsó foszlányait. Ez nem érdemli meg, hogy őrizzem, ha nem várna is egyéb rám, mint meghiúsult kísérlet.”65

„Így állok ma, a tér előttem szabad. A Tiszával kezdtem meg. Sokat aggódtam és aggódom most is nem volt-e a kezdemény erőnkhöz képest még ma túl merész. Azonban tán megbirkózhatom vele, ha fenn el nem hagynak és lent támogatásra és némi segítségre találok.”66

A Tiszának és mellékfolyóinak ártere az 1833— 1840 között Lányi Sámuel vezette felvételek, továbbá Huszár Mátyásnak 1818—1823 között a Körös—Berettyó vízgyűjtőjére számított adataival együtt a szabályozás megkezdése előtt 1 963 700 ha, amiből 477 000 ha állandóan víz alatt volt. A mezőgazdaságilag nem hasznosítható víz borította, elmocsarasodott vagy állandóan fenyegetett ártér hazánk mai területének 21,1%-a volt.1’7

A felmérés megkezdésére az 1830. évi rendkívüli árvíz adott ösztönzést, melyet 1833-ban Lányi Sámuel kezdett meg és éppen Széchenyi kinevezésének időpontjában közeledett a befejezéshez.

Az 1842-ben kezdődött újabb árvizes periódus megmozdította a Tisza melléki megyéket és több szabá56