Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Széchenyi István jelentősége, példája

ránnyal is járulhat, van-e ennél emberek közt, édesb osztályrész?”156 Széchenyi magyarság-tudata és nemzetfogalma ko­runk mércéjével mérve is magasrendű. Kora közéle­tében ezzel a napjainkban is haladó szemlélettel adott — Kossuth szavaival élve —h „a nemzet jobbjai gon­dolatának” szavakat. Szavai éppen ezért nem marad­tak visszhangtalanok. Mögé tömörültek, akik érezték a lealacsonyodott és öncélú létezés holtpontjáról való elmozdulás szükségét, de lehetőségeiről, a felemelke­dés útjáról gyakorlati elképzeléseik nem voltak, leg­feljebb álmaik. A járható utat Széchenyi mutatta meg számunkra. Olyan zászlóval lépett a társadalmi élet küzdőte­rére, amely alatt egyszerre két irányban kellett fron­tot nyitnia. Az volt a sajátos helyzet, hogy esetenként a császári kormánnyal és a magyarság jobbjaiból ki­alakult ellenzékkel egyaránt szembe kellett kerülnie. Mindkét érdekkör ugyanis lényegében reakciós szel­lemet képviselt. A kormánynak a császári abszolutiz­mus megszilárdítása volt minden törekvése. A hazai ellenzék pedig ezzel szemben alkotmányjogi elvi har­cokat vívott, s a nemesi előjogok — tehát osztályér- dekek — megvédését látta a nemzeti fennmaradás alapkövének. Széchenyi olyan társadalmi és gazdasági reformok megvalósítását kívánta, amelyekre egyformán bizal­matlanul kellett tekintenie az oppozícióban álló ellen­zéki nemességnek és a császári udvarnak is. Választania kellett. Ha egyértelműen ellenzéki hangsúlyt ad az általa tisztán látott, jól átgondolt gaz­dasági és politikai átalakulásra törő eszméknek, me­lyek útján a társadalmi tömörülést, a polgáriasodást és gazdasági megerősödést szükségszerűen politikai függetlenülés követi — ezzel kihívja minden, még a legcsekélyebb kezdeményezésének is kíméletlen eltip- rását. De ha a fejlődés vonalában álló olyan részfeladato­kat tűz napirendre, melyek megvalósulására közeli le­hetőséget lát, úgy a kisebb ellenállás vonalán haladva, az egész teljesülést segítő elő. Széchenyi reálpolitikus volt. Nem kívánta a ke­nyértörést és az utóbbi utat járta. Egymástól távol eső 118

Next

/
Thumbnails
Contents