Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Széchenyi István jelentősége, példája

területeken tette meg első kezdeményező lépéseit és azoknak a közvetlenül célon túlmutató jelentőségét csak bizalmasabb munkatársai előtt tárta fel. Kezdeményezései megvalósulásáért, az ellentétes szelek között lavírozva mindig éppen a célt szolgáló fúvást fogta fel vitorlájával.

Mindezt mindvégig teljes nyíltsággal, erkölcsi és cselekvési szabadsága megőrzésével tette.

„Ha egyetlen sekélyes gondolkodású ember sem kényszeríthetett, hogy miután életem legjavát hazámnak szenteltem, . . . bénító helyzetben maradjak, úgy vélem, a kormány is meg kell, hogy bocsássa majd nekem, ha ezennel nyíltan és kertelés nélkül kijelentem, amennyiben ajánlatomat nem méltatják figyelemre, legjobb tudásom és lelkiismreetem szerint ezután is, mint eddig, saját utamon járok majd, anélkül, hogy tekintettel lennék a kormányra.”157

Metternich kancellárhoz intézett emlékiratában írta e sorokat 1843-ban.

Finom diplomáciai érzékkel, taktikai biztonsággal és tudatos szívóssággal küzdött céljai megvalósításáért, mindenben példamutatóan járva elöl, és bízva abban, hogy már viszonylag kis társadalmi erők ösz- szefogásával is jelentős eredményeket lehet elérni:

„ . . . semmit sem tettem rögtönzésként, vagy pilla- nati felhevülés’ következésében, de minden lépteim, minden tetteim — egy előre kiszámlált messzeható tervnek szüleményei. Vérem meggondolatlanul, ’s kitűzött elveimmel ellenkezőleg — soha el nem ragadott; ’s pedig mert nem szenvedelembül léptem a’ nyilvános élet’ mezejére, de a kötelességérzés utáni elszántságbul.”158

Amikor szükségessé vált, maga világított rá szerteágazó. sokirányú munkásságának egycélúságára, egyetlen központi gondolat szolgálatában állására.

„Midőn a’ caszinókat, a’ lóversenyeket, s’ ilyfélé- ket tervezem, — korántsem az végczélom, mikép társasági kellemeiteket neveljem, a’ lótenyésztést, mozdítsam elő, s’ így tovább, noha egy úttal mind ezeket

119